Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. július - Civitas Europica Centralis
2015-07-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europic a Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚLIUS 5. 13 televízióban nem vonzanak, nem együttműködésre késztetnek, nem segítőkészségünket mozgósítják. Pedig ez milyen emberi lenne! Hanem éppen fordítva. Olyan tömegben öntenek el minket kibírhatatlan szenvedések részleteivel, hogy azt a többség már nem tudja követni … Most sokkal többet és jobban mutat a média, de nálunk a hatás nulla. A különleges magyar kérdésnek ehhez azonban köze nincs. Az igazi vita furcsa módon a „homogén magyar nemzetállamról” szól. Az embereket a szakterminusok nem érdeklik, de Magyarországon elterjedt hit, hogy igazán az a jó, ha itt csak magyarok élnek. Persze belátjuk, nem zárhatók ki mások sem, de tőlük elvárjuk, hogy hasonlítsanak ránk, ugyanúgy beszéljenek, mint mi, ne tűnjenek ki, és ne maradjanak le hozzánk képest. Így talán ki lehet őket bírni. Mindenesetre Magyarország valóban az Európai Unióba a leginkább nemzetiségek nélküli országok kis csoportjával lépett be (Lengyelországgal és Szlovéniával), s ilyen is szeretne maradni. Amikor beléptünk, azt ígérték, hogy végre nehézségek nélkül egyesülhetünk majd a határon kívüli magyarokkal. Tehát ha akarom, az ország még egyneműbbé válik. De azt nem mondták, hogy ide előbb vagy utóbb majd mások is települhetnek. Persze nem milliószámra, de aki nem szokott ilyesmihez, annak már néhány tízezer is rengetegnek tűnik. Az egyneműség kultusza persze Magyarországon soha sem volt hiteles, hiszen a Kárpátok között nemcsak a régi szomszédok keveredtek, hanem gyakran az új hódítók is. Balassi Bálint törökül is verselt, és végül itt a balkáni lecsó és a tiroli rétes történelmileg is kiegyezett egymással. Úgy látszik, ennek szakadt vége Trianonban. A történelmi ország bomlása után a magyar középosztály etnikai tisztaságpárti lett, s miután ezt évtizedekig ismételgették az iskolában, a vásárokban és az újságokban, végül az emberek elkezdtek hinni a dologban. Aztán jött a negyvenes években a holokauszt és a svábok kitelepítése, s akik ezt túlélték, jobbnak látták hallgatni évtizedeken át. S ez tovább erősítette, most már Horthyék nélkül is, hogy ez így van nagyon jól. A debreceni vagy a szegedi orvosi kar fekete hallgatói vagy a ’89 előtti magyar katonai iskolák etióp vagy palesztin diákjai alapjában nem ásták alá ezt a képet …” Tamás Pál (nsz) Hanyatlásunk kora „Európa nem a megoldás, hanem a probléma. Mi történjék az Európa ellen lázadókkal? Hagyni őket, menjenek? Vagy le kell verni őket? A felbőszült népekkel? Le kell váltani őket? Mi legyen a demokráciát elhagyókkal? Tekintélyi rendszerrel kell móresre tanítani tekintélyi rendszereket? Hová legyenek a gazdasági fegyelmezetlenek? Ki velük az árokszélre? És ki neveli a nevelőket? A leváltott népek? Dél- és Kelet-Európa lázongói, tekintélyuralmi szisztémái Amerikától és Északnyugat-Európától leckéket vesznek: diktatúrát a diktatúrával szemben, bojkottot a nem-fizetés ellen. Megtanuljuk, hol lakik az Úristen …” Lengyel László (nsz) "Kedves Te, aki nem tudom, itt vagy-e" Megkezdődött a Budapest Pride fesztivál péntek este a fővárosban. Alföldi Róbert az eseménysorozat megnyitóján elmondott beszédében egyebek mellett hangsúlyozta: Budapest multikulturális világváros, így a főváros vezetője nem nevezhet semmiféle kisebbségi rendezvényt nem természetesnek és visszataszítónak. A beszéd teljes szövege: „Nem vagyok büszke rá, hogy meleg vagyok. És nem szégyellem, hogy meleg vagyok. Számomra normális, természetes állapot. Ugyanúgy, mint ahogy normális és természetes állapot számomra, ha valaki heteroszexuális, ha valaki transzszexuális, vagy aszexuális. Ugyanúgy, ahogy normális számomra mindenfajta szerelem. Normális és természetes, ha fiatal szeret öreget, ha kövér szeret soványt, ha egy nem roma magyar ember szeret egy roma magyar embert, vagy ha egy zsidót szeret egy keresztény, ha egy bevándorló esik szerelembe a kerítésen át egy itt lakó, magyar emberrel, ha fehér szeret afroamerikait, ha muszlim szeret keresztényt, ha barna hajú szeret szőkét és folytathatnám a sort …” (nszv)
