Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-29
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 29. 14 pozícióba került, a hetilapok burjánzását még Nógrádban is hallani lehetett, az újságíróknak jobban hittek az emberek, mint a bíróknak vagy postásoknak, és olyan hangvételű cikkek jelenhettek meg, amiket most az ön- és cenzúra semmiképpen sem engedne nyomdába vagy a monitorra. Nem mondom, hogy kitört a szabadság, de folytatódott a nyolcvanas évek második felének azon trendje, hogy úgy írunk, ahogy beszélünk, azt mondjuk, amit gondolunk, és ha eukaliptuszos anális öklözőzsírról akarunk beszélni, akkor arról, ha pedig a kormány hülyeségéről, akkor arról …” Para-Kovács Imre (HVG) Lélekmentés Gartától Detroitig Ma az Egyesült Államokban élő magyarok lelkipásztoraként dolgozik, ám szinte havonta hazajár a Gartán született Barnabás atya, ahogy a kapuváriak ismerik. A ferences szerzetesnek még része volt a kommunista rendszer vegzálásaiban is. „…Valamiféle jel már a születésemkor is volt, hiszen 1953 május 30-án, éppen a májusi litánia alatt születtem Kapuváron, ám ha hű szeretnék maradni emlékeimhez, szüleimhez, akkor Gartán” – kezdte élettörténetét a napjainkban az USA- beli Detroitban élő Kiss György Barnabás. A mindkét országban állampolgár, ferences szerzetes egy munkáscsaládból származik, hitbeli ébredezését szülei után a győri bencés gimnáziumi évek is elmélyítették … (Kisalföld) Egy kijelentés margójára „Petro Porosenko elnök az Ukrajna és az Európai Unió 17. csúcstalálkozójának plenáris ülését megnyitó beszédében kijelentette: Kijev az elkövetkező öt évben teljesíteni fogja az EU-hoz való csatlakozás minden feltételét. Fantasztikus! — kiálthat fel egy, az országot nem ismerő, de vele szimpatizáló idegen. Csakhogy, ha így tesz, az jelzi: ő még nem tudja, itt általában csak bejelentenek dolgokat, de végre már nem mindig hajtanak. Az államfő tudniillik nem egyszer hadban áll saját kijelentéseivel, mivelhogy azok csak nem akarnak engedelmeskedni neki. Tavaly ugyebár megígérte a vízummentesség bevezetését, aztán a kimondott szó idén is súlytalannak bizonyult. Még csak a könnyítés kérdése sem került komolyan napirendre, pedig hát ezt is megígérte. S most ez az öt év…” Tárkányi Botond (TiszaNews) És Popescu Gheorghe? „Magyarország kormánya nemzeti konzultációt indított a bevándorlásról a terrorizmusról. Hogy választ sugalló kérdések vannak-e az összeállításban vagy sem, azt a magyarországi politikusokra, társadalomtudósokra és újságírókra bízom. Én másra szeretném felhívni a figyelmet, és ennek megértéséhez olvassuk el a 12. kérdést: „Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és születendő gyermekek támogatására van szükség?” Tehát magyar családok... De mondjuk a Magyarországon, Gyulán élő Popescu Gheorghe családja milyen család? Magyar vagy román? Ha pedig román, akkor a bevándorlás támogatása helyett már nem jár neki a magyar családoknak szánt segítség? Gondolom, hogy igen, hiszen ha a magyarországi román, szlovák és cigány családokkal nem ugyanúgy foglalkozik a kormány, mint a magyar családokkal, akkor megkülönböztet és szembe megy az alapvető emberi értékekkel. Ezt nem hihetjük. Következésképpen a kérdőív 12. pontjában a „magyar család” kifejezést úgy kell értenünk, hogy Magyarország minden családjára, azaz Gheorghe Popescu családjára is vonatkozik. Vagyis Gheorghe Popescu román családja egyben magyar család is. Ha úgy tetszik, asszimilálták a magyar családok sorába. Képzeljük el ugyanezt Romániában. Ha Székelyföldön egy olyan kérdőívet terjesztenének, amelyben fogalomként csak a román család létezne. Hogy felháborodnánk! Hogy kikérnénk magunknak! Hogy felemelnénk a hangunkat az
