Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-28
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 28. 15 Köves semmit sem ismer, ami a koncentrációs univerzumot meghaladja. Számára mindez „természetes”. És a könyv épp azt kívánja tudatni velünk, hogy igaza van. Tényleg az. A holokausztot „embertelennek” tartani, sajnos, tévedés. Emberi, túlságosan is emberi. Ilyenek is vagyunk. Igen, mi. Auschwitz megtörtént, ebből tudhatjuk, hogy lehetséges. Bármikor, természetesen. Történetesen mi tudhatjuk ezt a legjobban, mert épp Európának ezen a kicsi, szinte társtalan nyelvén írta meg a korszak legfontosabb magyarjainak egyike. Ebben a tekintetben tehát kerek 70 évvel ezelőtt Auschwitz nem ért véget. Egyebek között azért sem, mert a népirtások, etnikai tisztogatások története azóta is zavartalanul folytatódik. Jól mondta a nagy angol- amerikai költő, Auden, hogy a történelmet, Auschwitz előtt és utána is, „úgy, ahogy van, a bennünk lakó bűnöző csinálta”. Mit ünneplünk akkor most? …” Vári György (Nsz) „Mindaddig, amíg ki nem pereg ujjaim közül az Idő, terveim is lesznek!” A magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségén nyújtották át az arra érdemeseknek a VMMSZ által alapított életmű- és pályadíjakat. Közöttük a Magyar Életfa díjat, melyet Balassa Julianna oroszlámosi származású pancsovai nyugalmazott pedagógus is kiérdemelt „…az értékrendem valahogy mindig megmutatta, merre és miként tovább azon a másik, elvétett vagy elvétettnek vélt úton. Egy példa: a magyar szak helyett a természettudományok mellett döntöttem, holmi ösztöndíj-lehetőség miatt (bár ez már akkor is igen nagy úr volt!), az ifjúi naivitásom révén. Akkor még nem láttam, hogy a nagybecskereki Messinger tanulóinak áttelepítése a többségi tengerbe mily mértékű, mindent elsöprő lavinát indít meg a közösségi megmaradás tekintetében. Nem láttam, hogy az olyan, számomra példakép értékű magyartanárok, mint amilyen Nagy Mária és Jódal Dezső, sajnos igen hamar „hiánycikké” lesznek …” (Hét Nap) Emlékezés a megmagyarázhatatlanra „Lengyelországban, az auschwitz-birkenaui láger hírhedt, Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) feliratú kapujánál államfők, államférfiak, művészek, túlélők emlékeznek, gyermekeik és unokáik kíséretében. A lágert 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös hadsereg. Ez az emlékév központi eseménye, de Európa-szerte megemlékeznek a történelem talán legsötétebb momentumára. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldásról” (Endlösung) 1942 januárjában határoztak, és tűzték ki célul a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”, héber szinonimája a soá, amely csapást jelent) mintegy kétszázezer, a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, homoszexuális, valamint testi és szellemi fogyatékos is áldozatul esett …” Kiss Lenke (Erdélyi Riport) Gyerekeink is megérdemelnék a kiszámíthatóbb jövőt „Kevesen vagyunk „itthon" otthon? – tehetnénk fel ezt a jelképes, egyszerű kérdést. A válasz, amely kétféle, de egymásra épül, szintén jelképes és nagyon egyszerű. Az egyik, mert fiataljaink – kortársaim – el kényszerültek menni otthonról, azért nincsenek itthon sem fizikailag, az esetek többségében pedig hosszú kényszerű „kint" tartózkodás után már lelkiekben sem. A másik válasz az előzőre épül, a lehetőségek nélküli itthon nem teremthet otthont a fiataloknak. Hát ez van! Röviden ennyi. A közösségünkben többünk véleménye, illetve a jövőnket a szívükön viselő polgártársaink nézete szerint is a fenti sorokban leírtakból fakad a közöny, az identitásnélküliség – vagy az identitás nem fontossága, a csalódottság – már elég fiatalon, mivel eddig „itthon" mindenki csak ígért, a hozzá párosuló munka és cselekvés az ígéretek valamilyen szintű betartása kapcsán viszont már elmaradt. Ez főleg a dél-szlovákiai régiókban érezhető. Az elmúlt huszonöt év a társadalmunk egészét véve csak néhányunknak sikertörténet, azok gyermekei más alapokról indulhattak és itthon tudtak maradni, otthon érezhetik magukat. Ez a déli régiókban még jobban érvényes, OTT KEVESEKNEK ADATOTT MEG! Bizonyára vannak, akik felteszik a kérdést, hogy vajon
