Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-28
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 28. 16 mégis mi köze a közönynek és az identitásnélküliségnek közvetlen az elvándorláshoz, a csalódottsághoz, vagyis a lehetőségnélküliséghez. De talán ha egy kicsit belegondolunk, világossá válik számunkra, hogy fel sem kell tennünk a kérdést, mert annyira evidens a kapcsolódás …” Samu István (Felvidék.ma) Értelem és érzelem „A Nagyékkal rokonszenvezők részéről természetes az érzelmi megközelítés, a külső szemlélők azonban nem tehetik meg, hogy összeesküvés-elméletek gyártásával egyszer s mindenkorra semmissé nyilvánítsák a romániai igazságszolgáltatás pártatlanságát. Az első felindulásból született, mélységes felháborodást tükröző reakciók is arról árulkodnak, a kilenc éve húzódó ügyhöz az erdélyi magyar nyilvánosság kizárólag érzelmi alapon viszonyult. Magában hordozza ez az attitűd a sokak által tényként kezelt vélekedést, miszerint a magyarok – beleértve politikusaikat – becsületesebbek, tisztességesebbek, mint a többségiek, ugyanakkor egy kisebbségi közösség tagjára, képviselőjére, vezetőjére hatványozottabb nyomás nehezedik a mindenkori hatalom részéről. A stratégiai privatizációs per számunkra legexponáltabb vádlottja, az egykor ígéretes politikai karrier előtt álló Nagy Zsolt az évek folyamán számtalanszor bizonygatta ártatlanságát, a jogban, gazdasági ügyletekben járatlanok számára roppant hihetően érvelve, ízekre szedve a nyomozó hatóság vádjait …” Rostás Szabolcs (Krónika) A hiányzók „Mi legfeljebb azzal segíthetünk, hogy gesztusokat teszünk a közeledést hirdető és vállaló román közéleti szereplők, civilek, fiatalok irányába. Közben pedig meg kell ejtenünk a magunk névsorolvasását. Mert hiányzóink – a párbeszéd asztalától távol maradók, a románsággal szót érteni, tárgyalni sem akarók – nekünk is vannak. Kissé talán oda nem illőnek, amolyan ünneprontásnak is tűnhetett, amikor a Vox Populi vitafórum első rendezvényén a hozzászólások során egyszer csak előjöttek azok a nevek, amelyeket olyannyira jól, túlságosan is jól ismerünk, mert valahányszor Sepsiszentgyörgyön, a Székelyföldön magyar–román konfliktusról szólnak a hírek, azokban bizony főszereplők ezen úriemberek. Természetesen, Ioan Lăcătuşuról és az általa vezetett Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumáról van szó, meg mindazokról – a szolgálatos feljelentőktől, Dan Tănasétól kezdve egyes ortodox papokon át a felkent vezetőkig, parlamenti képviselőkig, mint Horia Grama – akik nyíltan vagy a háttérből támogatják eme oly sokat ártó társaság aknamunkáját. (...) …” Farcádi Botond (Háromszék) Huszonöt év „Az újságírók számára kemény volt ez a negyedszázad, talán csak az egykori telefonos kisasszonyokkal bánt el mostohábban a sors. Menet közben elősomfordált a politika is, tulajdonosi részekkel és szerkesztési elvekbe való beleszólással kérve a támogatások méltányolását, mindeközben pedig kezdetben csupán elektronikus levelekkel, később viszont a Földbe csapodó meteorit robbanásával átdübörgött az erdélyi magyar médián a világháló. És csakhamar az internetes közösségi felületek kihúzták a talajt a szakma alól is, hiszen megszűntették a hírforrások egyediségét, majd mindenkit egyidőben tartalomgyártóvá- és fogyasztóvá alakítva át, olyan ezer- és milliószemű civil médiát hozva létre, amellyel hírközelésben lehetetlen versenyezni. Az újságírók számára kemény volt ez a negyedszázad, talán csak az egykori telefonos kisasszonyokkal bánt el mostohábban a sors. Ma, amikor bárhol, bármikor minden hallható, látható és olvasható, talán megint Kuszálik Péterre várna, hogy összegezzen: hogyan is állunk az erdélyi magyar média tekintetében? …” Székedi Ferenc (Maszol.ro) Az erősebb jogán „Hiteltelenek vagyunk, ha toleranciáról, tiszteletről, empátiáról szavalunk, de ezt csak a románok részéről várjuk el irányunkba. Nem mindennapi lehetőséget hagytak ki a háromszéki elöljárók, hogy megmutassák: komolyan veszik azt, amit mondanak.
