Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. október - Civitas Europica Centralis
2012-10-06
K ISEBBSÉGI S AJTÓ FÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 21006 . 15 csatlakozni az erősekhez. Képtelenek felismerni, hol az erő. Talán mert nem születtek bele a turulba. Talán a vérükből hiányzik valami. Csak nyelvük és kultúrájuk magyar. És ez ma már kevés, fölöttébb kevés …” ? ? ? ? Szilágyi Ákos (Nsz) ? ? A bukás biztos – Kornis az „ orbánizmusról ” 2. – „ Ami most van, az korántsem azonos Kádár vagy Horthy uralmával. Nincs mögötte semmi .” Kornis Mihály ahonnan csak lehetett kilépett, leszámolt azzal a korábbi illúziójával, hogy „ Magyarországon a csendes többség demokratikus érzelmű ”. Szerinte nem az, szolidaritást sem érez a származásuk miatt támadottak irán t, ami öngyilkos magatartás, hiszen a tekintélyuralmi berendezkedések, ha nem képesek orvosolni a szegénységet, megbuknak. Csak idő kérdése. A ? ? Magyar Narancsnak az író azt mondta: neki ezzel nincs dolga, mivel ő az édes anyanye lve gyermeke, nem a turulmad áré (fn24) ? ? Fölfújt páva – „ Az ember azt gondolná, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében már nem érheti komolyabb meglepetés. Kövér László olyasféle kijelentéseire, hogy a gyereknemzés nem ma gánügy, már csak legyint. Nem, hát persze hogy nem, miért is volna az? Nyilván a házelnök szeme előtt is a haza üdve derengett, amikor annak idején erre adta a fejét. Hát, ha neki ez a haza üdve, egye fene… A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez az ide: a z állam. Az állam és annak feje ural mindent – betelepszik óvodába, iskolába, uralja az egészségügyet, kezébe veszi a településeket, járásokat alakít ki járási szakemberekkel, akik felügyelik a települések életét, az iskolákat, óvodákat. Aztán kormányhivat alokat létesít, amelyek a járási szakemberek fölött állnak. A kormányhivatalok megmondják, hogy hol kiből lehet iskolaigazgató, ki taníthat itt és ki ott, megmondják, hol és mit fejlesszenek, hol működjön közvilágítás, és hol kell spórolni a fénnyel, hol l egyen lebetonozva az utca, és hol maradjon földút. Az állam szól a köztévéből, a közrádióból és már a kereskedelmiből is, ott van az utcán, ott a munkahelyen, az állam maga a Nagy Munkahely, s már képezik az új embereket, akikkel színültig föltöltik az áll ásokat, ott állnak hadakban, hogy elfoglalják az őket megillető helyüket a nagy gépezetben, a közmédiában, a járásokban és a kormányhivatalokban, a minisztériumokban, az óvodákban, az iskolákban. Ők lesznek a tanfelügyelők, ők a kerettantervvégrehajtók, ő k az alaptörvényhirdetők, ők a hírírók és az egyentankönyvírók, és őbelőlük lesznek a hírírók és az egyentankönyvírók cenzorai. Ők az állam, amely átsző mindent a kiválasztottak kiválasztóinak törvényei szerint, akikre nem vonatkozik egyenlően jog és köte lezettség …” ? ? ? ? Tóth Ákos (Nsz) ? ? A regionális identitásra épült a virtuális Gömörország ideája is – Fésületlen gondolatok egy képzelt vita kapcsán – „ Meg kell vallanom, sokáig ódzkodtam a hozzászólástól. Tóth Károly másodszori megszólalásában arra figyelmeztet, hogy nem is annyira arról kellene szólni, hogy ki a magyar, hanem inkább a lehetséges és elképzelt jövőről. Nos, a szerkesztő ismételt szelíd me gszólítására, a magam tapasztalatai alapján erről szólok a továbbiakban. Ki a magyar? Nem tudom. Azért nem tudom, mert a népszámlálás titkos volt. Természetesen arról, hogy az ismerősi körömön belül kiről vélhető okkal, hogy magát magyarnak vallotta, arról van – több mint sejtésem. Ki a magyar? Mindenfajta meghatározás, kritériumrendszer – akarva, nem akarva – korlátokat teremt. Az embernek vannak állandó(nak vélt) ismérvei, mint pl. a nemi hovatartozás… Amíg az anyanyelv, a lokális, nemzeti és felekezeti h ovatartozás egyszerre köt össze és választ el másoktól, a tájhaza mentes mindezektől. Erre a regionális identitásra épült a virtuális Gömörország ideája is. Nem mondható túl sikeresnek, s ennek egyik alapvető oka a szlovák részről megtapasztalt tartózkodás , annak kényszerű felismerése, hogy a remélt partner nem igazán érez késztetést a nemzeti felsőbbrendűség érzetének az egyenrangúságot feltételező kölcsönösséggel való felcserélésére. S ha már baracci példát hoztam fentebb, maradok „hazai” pályán akkor is, amikor a magyar jelen és jövő meghatározó kérdéséről szólok. Ez pedig a
