Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. március - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-03-19
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10319 . 10 kapcsolatokról, az elvándorlásról és a szlovákiai magyar felsőoktatás minőségéről, a közönyről és a példaképekről Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológussal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársával, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanárával beszélgettük. Az alábbiakban a három részes interjú első része olvasható (Körkép.sk) A székely társadalom — Székelyföldi románok − „ A szétszórtan, egykét családot alkotó románság betelepedése a székely falvakba nem bontotta meg az etnikai arányokat. Az általunk tárgyalt időszakban e betelepedés még annyira kis létszámú, hogy ennek jelentéktelen befolyása lehetett a székely etnogenezisre. Tény, a románok székelyföldi betelepedésének kezdete a 15. század előtti korban nem igazolható ” Kádár Gyula (Háromszék) Marosvásárhely véres márciusa és a magyar — román megbékélés − „ 1990. március tizenötödike hatalmas tömegeket utcákra szólító közös ünneplésének élménye a diktatúra éveinek kisebbségeket — és demokráciát — pusztító, több évtizedes politikai böjtje után revelációként hatott. Különösen itt, Háromszéken, de mindenhol a székelyföldi városokban, ahol a magyarság tömbökben élt. Önbizalmunkat fokozta az ezt megelőző közös fellépésünk eredményessége: az 1990. február 10i gyertyáskönyves utcára vonulás ” Sylvester Lajos (Háromszék) 1944: legfeketébb esztendőnk, és ennek kezdete, oka a március 19i német megszállás − „ Van sok fekete év a több mint 1100 esztendőt felölelő magyar krónikában. Ilyen 1241, 1526, 1849, 1918, amikor sorsdöntő csatákat, illetve háborúkat veszítettünk, voltak a fekete halált, a kolerát, vagy más járványokat hozó évek, a mongoltatár támadás arányban talán több magyar halálát idézte elő, mint bármely más hadjárat, de a 20. századot, s vele annyi szép várost, annyi magyarlakta falut, annyi értékes embert 1944ben veszítettük el végleg. Emellett a magyar név becsületén is akkora foltot hagyott, hogy azt – ma már jobban látható – még hősies és a világ csodálatát kiváltó 1956os forradalmunk sem tudta eléggé lemosni ” Jeszenszky Géza (Felvidék.ma) Kik nemzetünk valódi „ bi ostatisztái “? − „ Annak ellenére, hogy egy napilapos kolléganő egyszerűen „lebiostatisztázta“, „leverscenzúrázta“ nemzeti ünnepünk állami megemlékezését, elárulom, és vessenek meg ezért, de nekem akkor is sokkal jobban tetszett, mint a csúnyán megbukott előző kormány által szervezett március 15., vagy október 23ai ünnepségek akármelyike. Hogy miért? Mert felszabadultabb volt a hangulata, az emberek szabadabban és felemelt fejjel mozoghattak, mosolyogtak, szívből ünnepeltek, nem féltek az emlékezők az egyik oldalon sem ” Szá raz Dénes (Felvidék.ma) Egy provokáció utóélete − „ A március 15i ünnepség kapcsán nem szokás felemlegetni a technikai részleteket, mert elvárásként fogalmazódik meg, hogy illendőbb az ünne pről érzelmesebb – legalábbis emelkedettebb – szellemi vonatkozásban beszélni. Mégis: Csíkszeredában látványos, részleteiben összecsiszolt, hozzáértően koreografált megemlékezést szerveztek annak a pár ezer embernek, aki fontosnak tartotta, hogy kimenjen a Vár térre. Közös emelvényről mondott beszédet Tőkés László és Kelemen Hunor , és az alkalmat jó érzékkel nem használták fel aktuálpolitikai üzengetésre. Valamivel korábban közéleti személyiségek tették le a magyar állampolgársági esküt a főkonzulátuson, és Semjén Zsolt magyar miniszterelnökhelyettes, Csíkszereda vendége, polgártársként gratulált nekik ” Burus János Botond (Hargita Népe) Hisztéria, kampány − „ Nosztalgikus, a 90es évek elejét idéző hangulatba kerülhetett az, aki belepillantott a román parlamentben szerdán este lezajlott eseményekbe. Az ellenzék úgy próbálta meg ellensúlyozni a bizalmi szavazás során rá váró biztos kudarcot, hogy egy olyan témát vett elő, amellyel korábban sikerrel lehetett mozgósítani a román szavazókat: a magyar „irredentizmus” kérdését. A szekus diverziókat idéző hisztériakampány az elmúlt években
