Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-07
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.07 . 33 A jóváhagyásra váró indítvány szerint a jelenlegi öt évről növelnék meg hétre a központi bank kormányzójának hivatali idejét. Így elkerülhetnék, hogy a pénzintézeti váltás egybeessen a parlamenti és az elnökválasztásokkal. A kijevi törvényhozás honlapján tanulmányozható tervezet szeri nt a központi bank kormányzójának, helyetteseinek és a monetáris tanács tagjainak megbízatásuk idejére fel kell függeszteniük párttagságukat, és egyetlen kereskedelmi hitelintézet részvényeivel sem rendelkezhetnek. Mint ismeretes, Ukrajnának a múlt héten s ikerült megállapodnia a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy új, 14,9 milliárd dolláros kölcsönről, miután az jóváhagyta gazdaságpolitikáját a költségvetési hiány csökkentésére. Ezzel kapcsolatban várhatóan a hónap végén dönt az IMF végrehajtó tanácsa, ha a költségvetéssel és a pénzügyi szektorral kapcsolatos változások jóváhagyása megtörténik” – közölték a nemzetközi pénzintézet részéről. A Világbank is hajlandó kölcsönt nyújtani Ukrajnának a deficit finanszírozására és a pénzügyi szektor stabilizálására, ha a valutaalap folytatja a hitelnyújtást, és miután Kijevben elfogadnak bizonyos törvényeket. Ezt a Világbank Ukrajnáért, Fehéroroszországért és Moldováért felelős igazgatója, Martin Raiser közölte. Az elnöki előterjesztés szerint a központi bank prioritás ai közé tartozna a nemzeti valuta, a hrivnya és a fogyasztói árak stabilitásának biztosítása, és egyúttal megtiltanák számára, hogy kölcsönt nyújtson a kormánynak, például a deficit finanszírozására. Janukovics négyről hatra növelné a kormányzóhelyettesek számát, s a bank vezetésének nem lenne vétójoga a monetáris tanács döntéseivel kapcsolatban. Egyidejűleg a pénzintézet vezetőinek megtiltanák azt is, hogy valamely kereskedelmi banknál vezetői állást foglaljanak el a távozásukat követő első évben. vissza A pillanat alkalmassága ÚMSZ, Sebestyén Mihály | 20100707 06:49:43 Miközben az ország és benne a szorongatott falvakvárosok szügyig állnak vízben, házak, hitek, politikai erődítmények dőlnek, s a víz színén tojásdobálóktó l és feldühödött valódi és műparasztoktól űzve egy vízi- és csodaBoc szaladgál, miközben a világ tetőtőltalpig fociban tobz, brazilt sirat, németet éltet, a megtalált pillanatban meg vagy inkább még inkább: újjáalakult a Román Kommunista Párt. Miközben az ország és benne a szorongatott falvakvárosok szügyig állnak vízben, házak, hitek, politikai erődítmények dőlnek, s a víz színén tojásdobálóktól és feldühödött valódi és műparasztoktól űzve egy vízi- és csodaBoc szaladgál, miközben a világ tetőtőltalp ig fociban tobz, brazilt sirat, németet éltet, a megtalált pillanatban meg vagy inkább még inkább: újjáalakult a Román Kommunista Párt. Korábban – amolyan kéregalatti sekély illegalitásban – a Társadalmi Szövetség pártjának nevezte magát. Mára megizmosodo tt nyugdíjasként (micsoda nyugdíjakkal zsebükben, takarék- és pártkönyvekben!) kilépve a nyilvánosság elé, bátran hirdeti, hogy éljenek a kommunisták és a nemzetköziség! Ez utóbbiról maga sincs meggyőződve, hiszen, ha a nagy elődpárt kinyírt főtitkárának nemzetköziségére gondol, eszébe jut, hogy csak a főtitoknokelnök utazott a nemzetköziség tengerein, a honi komcsi a nemzeti nagyobbság érzeteinek tócsájában volt kénytelen papírhajókázni, már ha volt papír, írni, alféltekét törülni. Szóval itt a párt, az aggmenház acélos élcsapata, vagy bicebóca alcsapata, amely kíméletlen harcot hirdet a megbukott kapitalizmus ellen, a dolgozók millióinak fog vörös reményt sugallni, szép jövőt, munkát kenyeret ad a mai párttagok főnökségre vágyó unokáinak mankójához. É rlelődik újra a szocialista munkaverseny és a velejáró nemzeti sorálló bajnokság, forr már a virtusokban a virtuális étel és ital, jönnek a végeérhetetlen gyűlések és a kudarcápoló szerek nagyvására. De ha egy kevéssé eltekintünk a visszahúzóktól és aras szal feljebb emeljük szemünk, ott látjuk a húsz év alatt tökéletesen átfestett ócskákat, akik hallgatva az idők szavára átrétegződtek, asszimilálódtak, átfestették politikai jelmezüket, pártokba csoportoztak, befurakodtak a demokrácia lágy zsigereibe, a hé zagokba, testrésekbe. Mára a tegnapi arctalanok, kis stréberek, vidéki párttitkárok és tagdíjbeszedők, szakszervek, tisztes polgári technokraták, liberálisan ókonzervatívok, szekusan parasztdemokraták, kiszesen új degenerék lettek, jobboldalon viselik am úgy baloldali kardiovaszkuláris párt- és kormányszervüket.
