Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-07
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.07 . 29 Jó rajt? VMDP Hírlevél 20100707 Aki a napokban hallgatta a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) új elnökének a megnyilatkozásait, annak az a benyomása támadhat, hogy most valami megmozdult. Korhecz Tamás megtette azt, ami eddig a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egyik tisztségviselője sem. Vállalta a személyes felelősséget egy olyan politikai projektum megvalósításáért, amelyet nagyrészt ő kreált. Tisztázzuk: a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) magát a politikai projektumot, s a hozzávezető utat is politikailag elfogadhatatlannak tartjuk, mert úgy véljük, hogy tartósan károsítja a vaj dasági magyarság identitása megőrzéséért kifejtett politikai erőfeszítéseket. Tény, hogy Korhecz (igencsak túlozva) a maga művének tartja a nemzeti tanácsokról szóló szerb törvény 2008as tervezetének kifordítását, s a 2009es javaslat megalkotását, valam int a magyar választói névjegyzék legalitást mellőző „árvalányhajas aláírásgyűjtés” ellentmondásoktól terhes folyamatát. Így a magyar jellegétől lényegében megfosztott, hármas gyökerű MNT megalakítását és végül, annak a Tadicféle Demokrata Párt (DS) jogar a alatt zajló vezetését is. E folyamat egésze nem viszi előre a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit, sőt megtörténhet, hogy néhány évre visszaveti azt. De maga a személyes gesztus, Korhecz eddig példa nélkül álló felelősségvállalása olyan politikai jelenség, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Korhecz másoktól eltérően eleve megszüntetve a funkcióhalmozás lehetőségét, lemondott a tartományi kisebbségügyi titkár tisztségéről, akkor megállapíthatjuk: vállalva a helyze t minden ellentmondását, Korhecz személyesen, tiszta lappal indult el a maga választotta úton. Ezt méltányolni kell. Ennyit az elnökről. Most kell azonban szólni a hátulütőkről is. Vegyük sorra őket. Tény, hogy az MNT 2008as törvénytervezetben rögzítet t helyzetétől eltérően a létrejött testületben három alapvető ellentmondást kell, ha lehet, a gyakorlatban is feloldani. Abból indulunk ki, hogy a DS MNTben megvalósított intézményes jelenléte, s máris érezhető politikai dominanciája eleve lehetetlenné t eszi a vajdasági magyarság identitása megőrzéséhez fűződő alapérdekeinek hatalmi befolyástól mentes érvényesítését. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a kevésbé fontos kérdésekben néha a DS is enged. Íme egy példa. A DShez közeli Magyar Szó, a vajdasági m agyarság egyetlen napilapja egy szakmailag csapnivaló információban diadalmasan közli: Nem fogadták el az MNT javaslatát. Ha sikerült kihámozni a tudósítás lényegét, akkor arról van szó, hogy Zentán, a DS befolyása alatt álló községi képviselő testület e s zerb párt saját érdekeivel összhangban készítette el az iskolaszékekbe delegált magyar tagok névsorát, s azt az MNT berzenkedése ellenére el is fogadta. Tekintettel arra, hogy az MNT egytülenegyig a VMSZ soraiból kikerült listája így háttérbe szorult, mos t feltehető a kérdés, kié lesz az utolsó szó. Ilyen értelemben Zenta politikai lakmuszként jelenik meg. Annak ellenére, hogy az MNT egy hasonló esetben Szabadkán engedve a DSnek legalább a VMDP jelöltjeit igyekezett kigolyózni, Zenta esetében a VMDP az MNTnek szurkol. Azt tartaná helyesnek, hogy Korhecz a bíróság előtt is kiálljon javaslata védelmében. Annál is inkább, mivel ezt, úgy általában – megígérte. Sajnos a VMSZ tisztségviselői számára az ilyen kiállás eddig elképzelhetetlen volt. Leegyszerűsí tve, a DS dominanciája ebben az esetben egy politikai versenyfutás formájában juthat érvényre. A kérdés az, ki győz? Zenta DSes polgármestere, vagy Korhecz, az MNT elnöke. Nem tartozik a tárgyhoz, de érdemes emlékeztetni rá: a városban Pásztor István és R ácz Szabó László magyar pártelnökök személyes ellentéte miatt nincs magyar polgármester. Most szabad találgatni: bírósági útra tereli Korhecz ezt az ügyet, vagy a VMSZes tradícióhoz híven, feladva saját politikai énjét, fittyet hányva saját korábbi ígéret einek, lamentálva ugyan, de végül is beletörődik a zentai DSes vezetés döntésébe. Reméljük, nem.
