Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.09 . 13 A Lisszaboni Szerződés értelmében a feladata az lenne, hogy horizontális szereplőként koordinálja a sokféle Tanácsot. Ehhez azonban információra lenne szükség. A Herman Van Rompuyjel folytatott két munkavacsoránk során igen élénk vi ták zajlottak arról, hogy mit kellene tenni. Milyen javaslatok merültek fel ezeken a találkozókon? Többen szorgalmazzuk a már említett koordinációsszerepet. A példa kedvéért elmondom, hogy az utóbbi ülésünkre kigyűjtöttem tételesen, hogy melyik szak miniszteri Tanács fog foglalkozni júniusig az Európa 2020as újjáalkotott versenyképességi programmal, és javasoltam, hogy az Általános Ügyek Tanácsa keretében ismerkedjünk meg a pénzügyminiszterek, kutatási miniszterek, stb. vonatkozó álláspontjával, és a kérdést mi tálaljuk az állam- és kormányfőknek. Tudniillik nagyon gyakran az Európai Tanács úgy kezd el foglalkozni egyegy témával, hogy a komplex, több tanácsi formációt érintő kérdéseket egy légüres térből emelik fel, vagyis az egyes szakminiszteri á lláspontok nincsenek összefésülve. Ezzel a külügyminiszterek azon frusztrációját is enyhíteni lehet, hogy az Európai Tanács csúcstalálkozóin már nem vagyunk ott. Ha már az Európai Tanácsnál tartunk, mennyire érintik a Lisszaboni Szerződés változásai a soros elnökség érdekérvényesítő szerepét, hiszen az állam- és kormányfők ülése is új vezetőt kapott? A miniszterelnökkel folytatott beszélgetéseim alapján, aki részt vesz úgy látom, hogy az Európai Tanács meghittebbé és operatívabbá vált azáltal, hogy cs ökkent a létszám. A kormányfők inkább rá vannak utalva saját tudásukra és aktivitásukra. A magyar miniszterelnök pedig ezt kitűnően kihasználja. Külügyminisztersége elején Ön a BerlinPárizs tengely fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor az elmúlt egy évbe n láthattuk a középeurópai kapcsolatok erősödését is. A Franciaországgal és Németországgal szorosabbra fűzött kapcsolataink eredménye, hogy a nemrég lezajlott uniós csúcson az Európa 2020 stratégiáról szóló állásfoglalásba a kohéziós- és az agrárpolitikai szempontokat is be tudtuk emelni, vagy ez inkább a megerősödött középeurópai együttműködés eredménye, ahol az érdekeink talán jobban egyeznek partnereinkével? Az Európai Unióban semmi olyat nem lehet keresztülvinni, amivel Németország és Franciaország ne értene egyet. Ez egy íratlan szabály. Ők az integráció motorjai. A huszonhat külügyminiszterrel sülvefőve együtt vagyunk, de hivatalos, vagyis a protokolláris külsőségek mellett levezényelt külügyminiszteri látogatást – nagyon tudatosan – csak három un iós tagállamban tettem: Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban. A német – francia tengely működik, hol gyengébben, hol erősebben. Ebben az erőtérben lehet az EUban előrejutni, és ehhez képest kell egy olyan alkuerőt mutatni, amelynek van súlya. Ebben számunkra nagyon jó adottság a Visegrádi Négyek együttműködése. A V4 hatvanhárom millió uniós állampolgárt és négy országot képvisel. Ennek már súlya van. Ön határozott és koherens politikát folytatott Szlovákiával szemben, amit gyakran kísért Pozsony felháborodása. Az utóbbi időben azonban mintha elült volna a zaj, holott Magyarország keresetet nyújtott be szomszédjával szemben az Európai Bírósághoz, illetve ezt megelőző fázisként a Bizottsághoz. Úgy véli, sikerült normalizálni a szlová k – magyar kapcsolatokat? Diplomáciai siker, hogy a konfliktusokat soha nem hagytuk elmérgesedni. Ha az indulatok szintjén akár csábító is lehetett volna, hogy keményen fogalmazzunk, de sikerült méltóságunkat megőrizve kimondani a szükséges dolgokat, és el lentmondani ott, ahol kellett. Nem szabad meggondolatlanul fogalmazni, mert a megjegyzéseink a következő pillanatban visszahullanak a szlovákiai magyarok fejére.
