Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.09 . 14 Minthogy a kétoldalú huzakodás teljesen kilátástalannak tűnt, segítségül hívtuk a nemzetkö zi közvéleményt. Bevontuk az EBESZt, az Európa Tanács Velencei bizottságát, illetve épp most érkezett egy levél az Európai Bizottságtól, amelyből kiderül, hogy Brüsszel is kezdi megérteni, milyen ponton érintheti a probléma az uniós ügyeket. Bár a Bizot tság eredetileg azon az állásponton volt, hogy az Unió nem érintett a nyelvhasználat kérdésében, rávezettük, hogy a belső piac működését, a munkavállalási esélyeket, a könyvek és folyóiratok szabadpiaci forgalmát olyan uniós jogszabályok irányítják, melye k találkoznak a szlovákiai nyelvhasználat szabályaival. Abban a pillanatban, hogy a nyelvtudás versenyfeltétel, munkavállalói feltétel, akadályozza a négy szabadságot, vagyis igenis EUtémává válhat. Sikerülhet már a Bizottságban megoldást találni az ügy re, vagy meg kell várni, amíg a következő szintre, az Európai Bíróság elé eljut az ügy? Azért dolgoztunk ki egy elég alapos keresetlevelet, mert az Európai Bíróságot tekintjük végállomásnak. Onnan várjuk azt az állásfoglalást, amely politikai, jogi és er kölcsi elégtételt ad majd a Magyar Köztársaság elnökének. Hogy jelent meg a magyar – szlovák viszony a Visegrádi Négyek összefüggésében? Volt esetleg Lengyelország vagy Csehország részéről nyomás arra, hogy tegyük félre a problémákat? Varsó és Prága nem szól bele ebbe, de egy arra alkalmas helyzetben – a történelmi közösségből fakadóan – nagyon gyorsan létrejöhet egy cseh – szlovák érdekközösség, ahogy az például a Benesdekrétumok kapcsán látható volt. Éppen ezért fontos kiemelni, hogy a magyar – szlovák v iszony kezelésében rendkívül értékes a Visegrádi Négyek, és az Európai Unió. Ezek a keretek olyan találkozási lehetőségeket nyújtanak, ami nélkülük nem jönne létre. Bár a közvélemény erre nem szokott figyelni, Magyarország egyik rejtett szankciója, hogy Ro bert Ficot hivatalosan kétoldalúan nem fogadjuk Budapesten. Ezért volt a legutóbbi találkozó Szécsényben. Ilyen helyzetben nagyon jól jön, hogy a szlovák külügyminiszterrel havonta legalább egyszer, de van, hogy többször találkozom az EU, az EBESZ, az Euró pa Tanács, vagy éppen a NATO keretében. Ez teszi lehetővé, hogy a miniszterelnökök és a szakminiszterek között normális, kollegiális viszony legyen. Szakértők szerint Magyarország számára a V4es együttműködés jelenti a „reális külpolitika” kereteit. A nemrég Budapesten megrendezett energiacsú cson is jól látszott, hogy például az ellátásbiztonság terén ezek az országok egységet képeznek. Gondolja, hogy ezek az egyre sűrűsödő közös ügyek ajtót nyitnak egy „megerősített együttműködésnek”, és így a V4ek bizonyos területen gyorsabban haladjanak, mint az EU más országai? Én ilyen messze talán nem mennék, de a Visegrádi Négyeken belül erős a kohézió, amely majdnem húsz éves múltra tekint vissza, és amely mögött nemzetközi elismerés húzódik. Bár mindig vannak országok, akik szívesen „belépnének” a V4be, úgy vélem, ez nem lenne jó. Működőképes keret azonban a Visegrád+. A V4 elkezd valamit, ahogy azt KözépEurópa energiaellátása kapcsán tette, aztán felsorakoztatja az ügyben maga mögé az érintetteket. Ezt a potenciált bizonyítja, hogy például eddig mi vagyunk az egyetlenek, akiknek sikerült a hét nyugatbalkáni országot egy asztalhoz ültetnie miniszteri szinten. Ez rendkívüli előkészítést igényelt, de tavaly október 6án ebben az épületben a hatodik emeleten a szerb és a koszovói, illetve a sze rb és a horvát külügyminiszter egy asztalnál ült, és tanácskozott. A NyugatBalkán ügye mindig is magyar külpolitikai prioritás volt, de sok, eddig kevésbé megszokott, keleti irányú lépést tettünk az elmúlt időszakban. Magyarországra kevésbé volt jellemz ő, hogy aktív kapcsolatot tartson fent mondjuk egy azeri, vagy akár török külüggyel. Lehetséges, hogy a V4+ egy új külpolitikai irányt nyit Magyarországon?
