Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.08 . 17 A népvándorlást a hunok európai megjelenésétől, 375től sz ámítjuk. Középeurópai uralmuk körülbelül 460ig tartott. A népvándorlás idején számos nép vonult át ezen a vidéken. A 400as évek végén az osztrogótok kaptak formális engedélyt Konstantinápolyból, hogy letelepedjenek. Miután Itáliában leltek új hazát, 510 környékén a Dunántúlt egy másik germán nép, a Longobárdok népesítették be. A Duna túloldalát nemsokára a török eredetű avarok hódították meg. 568ban, a népvándorlás befejező dátumaként, elhagyták ezt a területet. Ők is Itáliába távoztak és adtak nevet a félsziget északi részének (Lombardia). A felszabadult területet az avarok foglalták el, amíg Nagy Károly a 8. század legvégén meg nem törte az uralmukat. Korai szláv államalakulatok A szlovák történetírás ez utóbbi időszakot a szlávavar szimbiózis idősz akaként írja le, amikor a két nép keveredett egymással. A legelső szláv államalakulat, Samo birodalma, amely 623 és 658 között állt fenn, egyrészt a frankok, másrészt az avarok elleni védekezésül jött létre. Valahol a mai Csehország, Morvaország és Ausztri a vidékén terülhetett el. A következő szláv államalakulat az úgynevezett Nagymorva birodalom volt. Hivatalos létrejöttét 833tól, a nyitrai fejedelemség morvák általi elfoglalásától számítják. Az ország 906 táján szűnt meg. Nagymorávia az 1974ben Cse hszlovákiában kiadott iskolai történelematlasz alapján Írott források Az első írásos emlékek a szlávok létezéséről már az ókorban megszülettek. Bizonyos történészek már Hérodotosz homályos utalásaiban is őket látják felfedezni. Biztos viszont, hogy az i. sz. 1. században Tacitus és idősebb Plinius már a szlávokról tudósít, akkor még veneti - venedi - venadi néven. Első kárpátmedencei felbukkanásuk Priszkoszhoz köthető. Ő arról ír, hogy 448ban Attila udvarában medosszal - mézitallal kínálták, amely tipi kus szláv ital. Jordanesz a 6. század közepén született A gótok eredetéről és tetteiről című munkájában venetekről, antokról és szlovienekről ír. Prokopiosz 512ben A gót háborúról című krónikájában sclavus sclavini megnevezés szerepel. Samo birodalmáról Fredegar krónikája és A bajorok és a karantánok megtéréséről című krónikák tudósítanak. Nagymorávia létezéséről már számos kortárs forrás maradt fenn, mint például a Fuldai Évkönyv, Reginus Krónikája, A bajorok és a karantánok megtéréséről, az angliai Nag y Alfréd Historia Mundija, de mérvadók a
