Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztály a Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.09 . 18 Összekeverik a nemzetiséget az állampolgárság gal – Elrománosítás a személyi igazolványban Nyugati Jelen Irházi János Hétfõ, 2010. március 08., 14.00 „Ha nem tetszik, akkor visszaadja és menjen Magyarországra, majd ott beírják magának” – vágták a fejéhez egy aradi olvasónknak a személyi nyilvánta rtónál (SEIP), amikor meg merte kérdezni, miért szerepel az újonnan cserélt igazolványában, hogy ő román nemzetiségű. Olvasónk az ügyet elmesélte szerkesztőségünkben. Személyi igazolványt ment cserélni, a kért papírokat leadta a közeli fordítóirodában, de nem kellett semmilyen kérvényt kitöltenie, amelyen jelezhette nemzetiségét. Amikor pedig ment, hogy kiváltsa az új igazolványt, megdöbbenten tapasztalta, hogy azon román nemzetiségűként szerepel. Az esettel kapcsolatban a SEIPnél ma kérdésünkre azt mond ták, az ominózus rubrika az állampolgárságra vonatkozik, nem pedig a nemzetiségre. A személyi igazolvány szabványos, mindenkinek ezt írják be, uniós előírás. Tény, a műanyagkártyás személyik újabb változatánál már szerepel az állampolgárság. Románul cetăţ enie, franciául nationalité, angolul nationality szöveggel. Vagyis a román elnevezéssel nincs gond, a fordítás viszont félresikeredett. Nationalitéugyanis románul naţionalitate, de a szótárban a cetăţenie is ott van. Angolul a nationality ellenben román fo rdításban teljesen egyértelműen naţionalitatet, nemzetiséget jelent, a szótár nem is ad alternatívát, mint a francia esetében. A románangol és románfrancia szótárakban, rákeresve a cetăţenie szóra, kiderült, hogy a személyi igazolványban rossz, illetve kétértelmű a fordítás. A franciában ez citoyenneté,az angolban pedig citizenship. Vagyis a román cetăţenie mellé ezt a két fordítást kellett volna írni, s akkor egyértelmű, hogy az állampolgárságról van szó, nem pedig/vagy nemzetiségről. Persze, a románo kat ez természetesen egyáltalán nem érdekli, a SEIPnél megkérdezett hivatalnok is eléggé érthetetlenül bámult, nem igazán értette mi a gond, de ez már mentalitás kérdése. Ő csak egyet szajkózott: így jött le Bukarestből, mindenkinek automatikusan ezt írjá k be. Kérdés viszont, hogy egy későbbi népszámlálás alkalmából rákérdezneke majd az illető nemzetiségére – ez most Magyarországon is vita tárgya – vagy beírják azt, amit a népességnyilvántartóban szerepel. Mert ha megcsúsztatják a dolgot, és visszafordít ják a franciát, akkor szép lassan mindenki román lesz ebben az országban. vissza Transzatlanti elhidegülés? – Obama számára nem prioritás Európa The Washington Post 20100309 Barack Obama amerikai elnök február elején je lezte, hogy nem vesz részt az Egyesült Államok és az Európai Unió madridi csúcstalálkozóján. A bejelentés nagy felhorkanást váltott ki az EUban. Jackson Diehl, a The Washington Post újságírója szerint Obama a belpolitikára összpontosít, ezért marad kevese bb ideje a diplomáciai kapcsolatok ápolására. A Der Spiegel külpolitikai szakértői szerint ennél többről van szó: a transzatlanti viszony az elhidegülés jeleit mutatja. Doug Bandow konzervatív elemző szerint Obama felismerte, hogy nem érdemes a világpoliti kai szempontból jelentéktelen Európára fecsérelnie az idejét. Jackson Diehl, a The Washington Post kolumnistája emlékeztet rá, hogy a január közepén tartott massachusettsi időközi szenátorválasztáson a Demokrata Párt kínos vereséget szenvedett. Elemzők eg yhangúlag Obama megítélésével magyarázták a baloldali fiaskót. Egy éve még a fél világ történelmi eseményként értékelte Barack Obama elnökké választását. Száz nappal beiktatása után csak Ronald Reagan örvendett nagyobb népszerűségnek a jelenlegi elnöknél. Mára azonban minden megváltozott. Amerikai elnököt Eisenhower óta nem támogattak olyan kevéssé egy évvel a hivatalba lépése után, mint Obamát. Tavaly április óta 63 százalékról 47re csökkent azon amerikaiak aránya, akik elégedettek az elnök teljesítményév el. A népszerűségi adatok fényében nem meglepő, ha Obama elsősorban a belpolitikai kérdésekre összpontosít, és a kevésbé fontos külpolitikai ügyek a háttérbe szorulnak. Az európai sajtó csalódottsága érthető, az amerikai elnök
