Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosz tálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.23 . 25 Mind a három feladatként fogalmazódott meg, sőt, ennél tovább is mentek az akkori elképzelések. A kisebbségi érdekérvényesítés azonban kulcsszerepet játszott, ez volt a domináns minden törekvésben. Minden újonnan alakult közösség ezt tartotta legfontosabb feladatának. A szakmai közgondolkodás is megindult, de a döntések befolyásolását is szerettük v olna elérni, hiszen addig a centralisztikus elv érvényesült. Aztán lassan elkezdődött az átalakulás. Nem volt ez könnyű feladat, de eredménytelen sem. A szakma szempontjából az sem volt mellékes, hogy néhány éve magyar volt az államtitkár, sőt, rövid ideig miniszter is. Ma viszont ott tartunk, hogy egy nemzeti párti miniszter kényekedvének vagyunk kitéve. Nagyon sok olyan törvény, rendelet és döntés született az elmúlt három évben, ami a szlovákiai magyar oktatásügyet hátrányosan érinti. Most látható, hogy korábban a politikának jobban oda kellett volna figyelnie a szakmára. Sok eredményt elértünk, viszont nem épült ki az a háttérintézményrendszer, amely a magyar iskoláknak a tényleges szakmai megerősödését segítette volna. A Pedagógusszövetség tudott voln a ebben szerepet vállalni? A Pedagógusszövetség nemcsak tudott volna, de sokat is tett ennek érdekében. Az elmúlt 810 évben szoros kapcsolatot építettünk ki az Állami Pedagógiai Intézettel és az Állami Módszertani Központtal. Hittük azt, hogy a magyar okt atásügynek is meglesznek ezek az intézményi keretei. Mindenekelőtt, hogy lesz magyar módszertani központ. Az Állami Pedagógiai Intézetben is meg kellett volna erősíteni a magyar részleget. Ezekben az intézetekben ugyan elvétve mindig dolgoznak magyarok, de mivel kevesen vannak, nem tudnak az elvárásoknak megfelelő hatást gyakorolni a nemzetiségi oktatásra. Így nem épült ki az iskolák igényeinek megfelelő szolgáltatási rendszer. Ezt az előző kormányzati időszakban tető alá kellett volna hozni. Csakhogy a Dzu rindakormány se volt túlságosan benevolens e téren. Az MKP az általunk igényelt intézményi rendszert igyekezett beépíteni a megállapodásokba, és a kormányprogramba, ennek teljesítésére azonban hajlandóság akkor sem volt. Aztán jött az új hatalom, azt hitt ük, majd a civil szféra lehetőségeit kihasználva tudunk eredményeket elérni, de rá kellett jönnünk, hogy kezdeményezéseinknek nagyon kicsi a hatásuk. Az oktatásügy decentralizációja terén nagyon sok fontos döntés született, főleg a 2002 és 2006 közötti idő szakban. Aztán az új hatalom sok mindent újrafogalmazott. Jogi szabályozás terén mik a legnagyobb deficitjei a jelenlegi oktatáspolitikának? Bizonyos önkritikával szemlélhetjük, hogy az állami intézményi háttér nem jött létre. Viszont azt is el kell mondan i, hogy az iskolák decentralizációja terén nagyon fontos döntések születtek az ezt megelőző kormányzati időszakban. Az iskolák az önkormányzatokhoz kerültek, bevezették a normatív finanszírozási rendszert, létrejöttek az iskolatanácsok. Megteremtették az a lapját annak, hogy a központosított oktatásügyi rendszer ténylegesen az önkormányzatiság irányába menjen. Ma már az önkormányzat dönti el, hogy megtartjae az iskolát, az iskolatanáccsal közösen megválasztja az igazgatót, pályázhatnak támogatásokra. A jogi háttér tehát jól alakult, még a kisebbségi önkormányzatiság irányába is megfelelőek voltak a lépések. Az utóbbi időben azonban a hatalmi politika ismét beleszólt a rendszer működésébe. Megkérdőjelezik az iskolatanácsok szerepét, apró lépésekkel megpróbálj ák az önkormányzatok szerepét gyengíteni. Komoly gond a pénzhiány, amelyért nem elsősorban a gazdasági válságot kell okolni. Viszont pénz nélkül nem lehet jó iskolát működtetni. A tankönyvpiac sem felel meg az elvárásoknak. A miniszter, illetve a miniszté rium dönti el, hogy milyen tankönyveket használhatnak az iskolák. Sőt, tantárgyanként már csak egyféle könyv van. Érthető, hogy gazdasági okok miatt nem lehet akkora választék, mint a fejlettebb államokban, de Szlovákiában a korlátozásoknak köszönhetően a rendszer visszafejlődött. Aztán örültünk, hogy megszületik a közoktatási törvény, de kiderült, amellett, hogy van néhány pozitív eleme, a magyar iskolákat ez is hátrányosan érinti. A törvény ugyan a tartalmi átalakulást is meghirdette, a minisztérium azonb an ennek a hátterét már nem biztosította. És sajnos, közismert gond, hogy a földrajz és a történelem tankönyvek nem igazodnak az igényekhez. Viszont folyamatosak a vádak, amelyekkel megkérdőjelezik a szlovák nyelvoktatás hatékonyságát. Feltételezem, a mode rn oktatáspolitikának az egyik lényeges eleme, hogy eltávolodjon az állami befolyástól. Szlovákiában azonban az állam rátelepszik a rendszerre, és ez kisebbségi vonatkozásban hatványozottan igaz. A megoldás talán az oktatásügyi autonómia, illetve az önrend elkezés további erősítése lehetne. Gondolkodik erről a Pedagógusszövetség? Mindenképp olyan megoldást kell találni, amely nemcsak a közösségünk megmaradását, de a fejlődését is szolgálja. Tudom, hogy eléggé bátortalanok az iskolák önkormányzatisága érdekéb en utóbbi időben tett lépések. Ahogy az egyetemeknek megvan az autonómiájuk, ezt a közoktatásban is meg kellene teremteni. De már említettük, hogy születtek törvények, amelyek közelebb vittek bennünket ahhoz, hogy az iskoláknak meglegyen az autonómiájuk. M ost már sok múlik az igazgatókon és a pedagógusokon. Tőlük függ, hogy milyen iskolaprogramot dolgoznak ki. A jó iskolaprogram megteremtheti a minőségi oktatás alapjait. A gyerekek sajátosságainak kell megfelelnie, igény szerint felzárkóztató és tehetséggon dozó programokkal. Emellett az identitás megőrzést is szolgálhatja. Azt gondolom, ma már aránylag nagy szabadsággal rendelkeznek az iskolák. És ezekkel a
