Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosz tálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.23 . 26 lehetőségekkel kell tudni élni. A pedagógusszövetség is ezt sugallja a különböző információs csatornák on keresztül. Csakhogy még mindig sokan a hatalomtól függő iskolákban gondolkodnak. Ezért is fontos a szövetség tevékenysége, mert a szakmai tisztánlátást próbálja elősegíteni. A pedagógustársadalomra folyamatos a nyomás. Hogyan látja, ennek a közösségnek van még annyi bátorsága, kitartása és önszervező ereje, mint a 90es években volt? Az a sodró lendület, ami a rendszerváltás utáni időket jellemezte, ma már természetesen nem létezik. Szakmai kérdésekben azonban mai napig nagy erőket tudunk mozgósítani. A közösséget megerősítő rendezvényeinkre sokan eljönnek. Minden évben más régióban tartjuk a tanévnyitót, a helyi önkormányzatokkal, egyházakkal együttműködve. A rozsnyói országos pedagógustalálkozó ma már az egyik legrangosabb szlovákiai magyar rendezvény. Szakmai találkozókat, emlékkonferenciákat és nyári egyetemeket szervezünk. A hatékony szlovák nyelvoktatási projektünk újfajta megközelítése a nyelvtanulásnak, az ezt összefoglaló tankönyvsorozat már meg is jelent. Az identitás megőrzés fontosságát tartott uk szem előtt, amikor kiadtunk három segédtankönyvet a komáromi, a galántai és a rimaszombati régió helyi értékeit bemutatva. Interaktív és digitális tananyagok fejlesztésével is foglalkozunk, még szlovák részről is sok pozitív visszajelzés és elismerés ér kezik. De mindezt önerőből kell tennünk, mert állami támogatást nem kapunk. Már kidolgoztuk a pedagógiai továbbképzésre vonatkozó projektünket is. Azt hittük, mi is részesülhetünk majd az euró százezrekből, amelyet erre a célra az Állami Módszertani Közpon t kapott, de nagyon nehézkes a folyamat. Mi azonban már elkezdtük a munkát. A Pedagógusszövetség Comenius Pedagógiai Intézete a Selye Egyetemmel együttműködve készítette elő a pedagógusoknak az akkreditált, anyanyelven történő továbbképzési programokat. Ne m kell félteni a szakmát, hiszen a pedagógusokkal szemben az elvárások nagyon nagyok, miközben társadalmi megbecsülésük és anyagi elismerésük ezzel alig van összhangban? Azt gondolom, mindenkinek olyan a megbecsülése, amilyet kiharcol magának. Több mint ne gyed évszázadig tanítottam, nagyon sok kellemes élményem volt. Ez lehet a megtartó erő, a szakma szeretete, a szakmai sikerek. Mindegy, hogy cipészről, papról vagy pedagógusról van szó, ha jól végzi a munkáját, akkor megbecsülik. Meggyőződésem, hogy sokkal többen vannak azok, akik elismerik ezt a munkát, mint akik bírálják. Természetesen, az anyagi megbecsülés is nagyon fontos lenne, bár mindent nem lehet pénzzel mérni, de bízom benne, hogy a tisztességes munkának van értéke. A minőségi iskola ma már alapve tő igény. Megítélése szerint a magyar iskolák állják a versenyt? Nagyon sok az elvárás a szülők, a fenntartók részéről. Ez is a versenyhelyzetet jelzi. Én azonban úgy látom, a magyar iskolák állják a versenyt. Előnyük, hogy több forrásból meríthetnek. Hisz en szlovák vonalon is vannak jó programok, de ott vannak a magyarországi tapasztalatok is, sőt, nyugati példákat is át lehet venni. A mi iskoláinkban ezeknek a tapasztalatoknak a szintézise van jelen. Ha rátermett igazgató vezeti az iskolát, és a tanári kö zösség nem belterjes, hanem nyitott, a világra odafigyelő, tehát a szakmaiság és a tisztesség a vezérlő elv, akkor nagyon jó eredményeket lehet elérni. Jó ezt hallani, csak akkor mi az oka, hogy becslések szerint mégis minden ötödik magyar szülő a szlovák iskolát választja gyermekének? Vannak már egyébként a beíratásokról eredményeik? Tavaly, az iskoláknak köszönhetően, nagyon pontos kimutatást készítettünk, tehát egy éve 3664 gyereket írattak magyar iskolába. Idén a beíratások csak a hétvégén értek véget . Az eredményeket természetesen most is összegezzük majd. Egyébként az elmúlt időszakban folyamatos csökkenés volt, de a demográfiai adatok alapján van rá remény, hogy ez a tendencia megfordul. Az valóban jó hír, hogy több gyermek születik, és többen menne k iskolába, de továbbra is kérdés, hogy az önkéntes, a vállalt asszimilációt mi állíthatja meg. Mivel lehet meggyőzni a szülőket, hogy gyermeküket ne kényszerítsék idegen nyelvi közegbe. Számomra is furcsa, ha természetes asszimilációról beszélnek. Mintha többségi közegben az asszimiláció természetes jelenség lenne. Sütő Andrással értek egyet, aki azt mondja, a víz nem folyhat felfelé. Sajnos, ez ügyben nincs recept. Nincsenek csodafegyverek. Mindenestre, én értékrombolásnak tartom, ha a gyerekeket a termés zetes közegétől, a gyökerektől, a közösségi szellemiségtől és az összetartozás élményétől megfosztják. A világ azt sugallja, hogy a régit félre kell dobni, és az új felé kell elmenni, de a kisebbségi lét és az anyanyelv nem tartozhat a feladható dolgok köz é. Mindenkinek meg kellene érteni, hogy van múltunk, vannak alapjaink és hagyományaink, amire lehet építeni. Közösségünk jövője sokban függ az iskoláinktól. Milyen jövőjét látja a szlovákiai magyar oktatásügynek? Az iskoláknak valóban fontos a küldetésük. Az oktatónevelő munka mellett közösségszervező és közösségmegtartó szerepük is van, és a jövőben talán még hangsúlyosabban oda kell erre figyelni. De meggyőződésem, hogyha a megkezdett úton haladunk, akkor reményteljes lehet a jövőnk. vissza
