Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.28 . 27 neki elmagyarázni a közösségem érdekeit, elvárásait, miként tudok bizalmat ébreszteni benne irántam, a népem iránt. Nagyon unom már a „Piroska a magyar szobalány....” típusú sztereotípiákat, a bizonygatást, miszerint magyar vagyok, de nem kém.....Ugyanígy, végtelenül idegesítőek voltak Budapesten a „Jé, Te ilyen jól beszélsz magyarul?” tartalmú kérdések, és csakúgy gyomorgörcsöt kaptam, amikor potenciális szerb kémként kezelte k. Olyan tévéről álmodok, amely legalább részben átveszi tőlünk ezt a terhet, amelyre lehet hivatkozni, amely elsősorban magyar, de egyben híd is a szomszédaim felé! Már említettem, hogy a határon túli közösségek közül egyiknek sem sikerült még biztosíta ni az önálló, folyamatos magyar nyelvű televíziózást. Tehát jelenleg esély sincs a legfontosabb regionális és helyi témák folyamatos mozgóképes feldolgozására. Vajdaságban például a Vajdasági TV Magyar Szerkesztősége, a Pannon TV és a Mozaik TV számít komo lyabb magyar nyelvű műsorszolgáltatónak, de egyik sem tud önálló, egész napos adást produkálni, megfelelő tartományi lefedettséggel és kellő információforrásokkal. Szólok még külön is mindegyikről, de egyelőre térjünk vissza a Duna TV szerepvállalására, am ely különösen fontossá válik az említett körülmények között. Miért? A Duna TV eredetileg éppen azért jött létre, hogy az országhatárokat nem ismerő televíziós hullámok révén összekösse a különböző magyar közösségeket. Egy korszerűen felszerelt, anyagilag biztos lábakon álló, profi gárdával rendelkező intézményről van szó, amely két csatornán napi 24 órán át folyamatosan sugározza műsorait, amelyek a műholdas szórásnak köszönhetően eljutnak minden magyar és az őket körülvevő többségi közösséghez. Ez nem egy vagy néhány ember érdeme (persze, ebből a sorból kiemelkedik Csoóri Sándor, Sára Sándor, Sütő András, Antal József és társaik neve, akiknek köszönhető a Duna létrejötte), így senkinek sincs joga kisajátítani a Duna Televíziót, rendelkezni sorsa felett, sa ját szája íze szerint alakítani arculatát. Formailag a Duna alapítója a mindenkori magyar Országgyűlés, de a Duna valójában minden magyar televíziója, így köteles mindannyiunk érdekét szolgálni. Ez különbözteti meg a közszolgálatiságot a piaci érdekeltségt ől. Ezért kapja a pénzt, ez létezésének alfája és ómegája, ez tarthatja fenn továbbra is minden politikai és szakmai támadás ellenére. De valójában mit értek eme magasztos szólamok alatt? Korszerű tájékoztatás nélkül, legyen bármekkora is, egy nemzeti köz össég sem boldogulhat, nem erősödhet, nem képviselheti megfelelően érdekeit, nem kommunikálhat más közösségekkel, nem fejlesztheti gazdaságát, kultúráját, nem ápolhatja hagyományait. Nem jöhet létre párbeszéd a politikai elit és a közösség tagjai között, é rtelmisége nem hathat a társadalmi folyamatokra, az egyének nem mondhatják el véleményüket, elvárásaikat. A kommunikációs igény mindennapos: ugyanúgy, mint az evés, az ivás, a lélegzés, a meleg szoba, vagy a kabát télen. A média, a modern kommunikáció nélk ül pusztulásra lennénk ítélve. Az életünket meghatározó, alakító események, folyamatok, jelenségek napról napra, óráról órára változnak. Ha elindulunk Párizsba, akkor nem három hét múlva érünk oda, mint a középkorban, hanem legfeljebb két órán belül, repü lőn. Ha a közösség nem ismeri az aktuális valóságot, ha nem tud hozzá igazodni, ha nem tudja azt alakítani, ha nem tud rá azonnal reagálni, akkor elvész! A naprakész, gyors és hiteles tájékoztatás minden közösség létkérdése, a demokrácia egyik előfeltétele . Elmúltak azok az idők, amikor különböző központi bizottságok, agitációs és propagandafőnökök, politikai komisszárok dönthették el, hogy a nép, az egyén mit gondoljon. Napi, több irányú tájékoztatás nélkül minden közösség vak, süket és néma, a hatalom bé na és tehetetlen, az értelmiség öncélú és talajtalan. Egy ilyen közösség kénytelen folyamatosan a múltban élni, hiteles és aktuális információk nélkül döntéseket hozni, meddő terveket szőni, az ilyen közösség egymástól távol eső részekre bomlik, amelyek eg yenként egyre gyengébbek, életterük egyre szűkebb, és amelyek lassan elvésznek a mellettük elsuhanó élet örvényében. Az a nemzet, amely rendelkezik az információ hatalmával, amelynek kezében van a tájékoztatás legfontosabb eszköze, de azt nem arra használ ja, amire kell, súlyosan vétkezik önnön léte ellen. Ha nem tudunk egymás között szót érteni, vajon képesek vagyunke mással kommunikálni? Tudjuk, hogy a média, a tájékoztatás nem erőssége egyik határon túli magyar közösségnek sem. A magyarok elsősorban a magyarországi médiára, a szegényes helyi információforrásokra, vagy a többségi elektronikus sajtóra támaszkodnak. A közösségen belüli kommunikáció még mindig főleg a személyes kapcsolatra épül: ha egy
