Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.28 . 26 Igazán karakánul viselkedtek. – Ez a 15 milliárd dinár a mi pénzünk. A 2009es költségvetés a NIS eladásából származó 40+40 százalék, amit tavaly ilye nkor a megbeszélés alapján és szintén ilyenkor elfogadott 2009es költségvetés szövege szerint megítéltek. Nem tudok elmenni szó nélkül afölött, hogy a kiharcolt és bennünket megillető 15 milliárdról csak úgy le lehessen mondani. Mert ha ez gyakorlattá vál ik, azzá teszik azok, akik most zöld fényt adtak az ilyen költségvetésnek, akkor az nem jóra vezet. Mert ha felül lehet írni ilyen vagy olyan indíttatásból, pártirodában vagy köztársasági elnöki irodában megfogalmazva az általános érdekre hivatkozva az alk otmányos szöveget, törvényt, és azt mások elfogadják, akkor onnantól kezdve egy olyan időszak kezdődik el nálunk, egy olyan társadalmi viselkedési rendszer indul el, aminek a jogállamisághoz, az európai értékrendszerhez az égvilágon semmi köze sincsen. Ezé rt számomra ez a dolog, ha úgy tetszik, nem is elsősorban és kizárólag költségvetési kérdés, mert mi a 15 milliárdról nemcsak az alkotmány és a törvény miatt nem tudunk lemondani, hanem azért sem, mert ennek a 15 milliárdnak meg van itt a helye. Utakat, ví zvezeték- és csatornahálózatot, ipari parkot kell építeni, épületeket, iskolákat kell felújítani, bizony a 15 milliárdból sok mindent meg lehet csinálni. Én egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy egy ekkora lehetőségrendszerről pártdirektíva alapján egy köztestület lemondjon. Hol és kinek kell ezt a csatát megvívni, itt, Újvidéken Önöknek, vagy Belgrádban szintén Önöknek, esetleg a Demokrata Párttal és másokkal összefogva együtt, itt is és ott is? – Ez megállapodás kérdése. Amikor nincs megállapodás, on nantól kezdve két lehetőség marad, a sunyiságé és a csatározásé. Itt nem volt közöttünk megállapodás. Ennek eredményeképpen mi csatároztunk, a többiek meg sunyiztak. Pedig nem így kellett volna történnie, hiszen megvannak hozzá a mechanizmusok, amelyeknek köszönhetően újra tárgyalóasztalhoz ültethettek volna mindenkit, s csak annyit kellett volna tenni, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga támogasson bennünket az erőfeszítésben, hogy a Demokrata Párt színeiben a parlamentben ülő vajdaságiak kiálltak volna mellettünk. Abban az esetben olyan helyzet állt volna elő, hogy ezt a kérdést kezelni lehetett volna. Nyomon tudjuke követni a 15 milliárd útját? – Ott van Belgrádban, és ott fogják majd elkölteni valami másra. Valamiféle álígéretet adtak legalább? – Á, dehogy, semmit. Az lesz majd, hogy ezt a pénzt, a mi pénzünket elnyeli a sötétség. vissza A tájékoztatás közösségi létkérdés – Magyaraságkép és televízión (5.) - Megoldásra váró feladat a már működő televíziók hálózattá szervezése – A gyors és hiteles tájékoztatás a demokrácia alapfeltétele Bodzsoni István • Magyar Szó • 2009. december 26., szombat Kulturális vagy hírtelevízióe a Duna TV? Egyáltalán szembeállíthatóe a kulturális és a tájékoztatási küldetés? A Dunában általában az első mellett érvelnek, amikor határon túl számon kérik a hiányosságokat a tájékoztatás terén. Szerintem a dilemma mesterséges: az egyik nem zárja ki a másikat, sőt, egymást erősítik, kiegészítik. A kultúra is hír, bármely kulturális eseménynek is van aktualitása. A hír pedig nem csak politika, háború és természeti katasztrófa. Vagy ahogy mondani szokás: a hír nem csak vér, pénz és hatalom. És amit még fontos kiemelni: a tájékoztatás nem egyenlő a hírműsorokkal – egy jó színházi előadás, koncert vagy könyvbemutató is lehet aktuális, közérdekű, szórakoztató és tanulságos egyszerre. Csak tudni kell feldolgozni. Ez a szakma. Ebbe a képbe számomra nem férnek bele a gagyi olasz, délamerikai vagy éppen ausztrál sorozatok. Bocsássák meg bűnömet: imádo m a távoli országokról és népekről, szép tájakról és állatokról szóló műsorokat, de úgy érzem, talán elsősorban azzal kellene foglalkozni, ami magyar, meg ami a magyar körül van. Tudom, hogy pofátlanul pragmatikus, amit mondok, de ha egy jó játékfilmet, út i beszámolót vagy természetfilmet szeretnék megnézni, akkor legalább húsz tvcsatorna között válogathatok. Számomra teljesen mindegy, hogy James Bond angolul, magyarul vagy éppen szerbül vágja szájon ellenfelét. De az már nagyon nem mindegy, hogy szerb szo mszédomnak mivel tudok dicsekedni népem hagyományából, kultúrájából, miként tudom
