Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 16 Úgy tűnik viszont, ismét zátonyra futhat Sz lovénia újabb ellenállása miatt Horvátország igyekezete, hogy jövőre lezárja a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A hírek szerint Szlovénia most fenntartásaira hivatkozva torlaszolta el az utat három – a környezetvédelmi, a halászati, a kül- és biztonságpolitikai – fejezetnél a tárgyalások megnyitása előtt. Korábban Ljubljana egy kétoldalú határvita miatt majdnem egy éven át ugyancsak több tárgyalási fejezetnél gátolta Zágráb előrehaladását, így akadályozta meg azok lezárását 2009ben. Reuters, VG Vízum nélkül Az EU és a balkáni térség közeledésének a jele az is, hogy december 19től vízummentessé vált az unióba való beutazás három balkáni ország – Macedónia, Montenegró és Szerbia – polgárai számára. Ez azokra az utazókra terjed ki, akik rendel keznek biometrikus útlevéllel, és félévente 90 napnál nem tartózkodnak többet az unió területén. Hasonló tárgyalások folytak Albániával és BoszniaHercegovinával is, ám velük még nem jött létre a megállapodás. vissza A pulis zka forradalma Nszv 20091221 A puliszka nem robban – mondogattuk a nyolcvanas években némi lenéző fensőségességgel, arra a megdönthetetlennek tűnő igazságra utalva, amely szerint saját uraiktól a románok mindent eltűrnek. Ám a megdönthetetlen igazságok csak addig érvényesek, amíg meg nem döntik őket. Romániában ennek pillanata éppen húsz évvel ezelőtt, 1989 december második felében jött el. A zsarnokság ellen lázadni mindenütt nehéz, de különösen nehéz volt Romániában. Mert ott a zsarnokot nemcsak kíméletlen elnyomó apparátusa védte, h anem – sok egyéb közt – a népbe csöpögtetett nacionalizmus is. A román tömegek borzalmas körülmények között éltek és szinte állatias módon elnyomták őket, ugyanakkor azonban folyamatosan azt az érzést erősítették bennük, hogy ők alkotják Románia uralkodó n emzetét. Hogy bármennyire nincs beleszólásuk saját sorsuk irányításába, a határaik közt élő nemzetiségekbe, a cigányokba, a szerbekbe és legfőképpen a magyarokba bármikor belerúghatnak. A nacionalizmus mérge hatékonynak bizonyult Romániában, és az is marad t mind a mai napig. Így aztán a románok hátán hosszú évtizedeken át „fát lehetett vágni”. Eltűrtek egy rájuk kényszerített és teljességgel elhibázott iparosítási politikát, melynek nyomán – 1982ben – az ország fizetésképtelenné vált. Diktátoruk, Nicolae Ceausescu ezután elhatározta, hogy nem folyamodik újabb hitelekért, a korábban felvetteket pedig a lehető leghamarabb visszafizeti. S mivel a román iparcikkek a nyugati piacokon eladhatatlanok voltak, maradtak az ásványi kincsek és a mezőgazdasági termékek – főként az élelmiszer. Ami eladható volt, azt külföldre vitték. S hogy mi maradt a románoknak? Szemléltető példaként nézzünk néhányat a nyolcvanas évek második felének államilag elrendelt fejadagjaiból! Havi egy kiló kukoricaliszt, nem egészen két és fé l kiló gyümölcs, tíz deka vaj, három és fél kiló burgonya. A hús gyakorlatilag eltűnt az asztalokról. Ami az életkörülmények egyéb vonatkozásait illeti: a hideg román teleken a központi fűtéses lakásokat csupán 12 (!) fokig volt szabad felfűteni, sőt, soks zor napokig nem volt semmiféle fűtés. Háztartásonként csupán egyetlenegy 25 wattos izzót engedélyeztek, a gáz pedig csak takaréklángon éghetett. Porszívó csak a lakások 7,6 százalékában volt; a mosógépek esetében ez az arány 14,7, a hűtőszekrényekében 19,6 százalék volt. Románia csak a csecsemőhalandóság tekintetében volt európai éllovas. 1989ben ennek aránya 2,7 százalékos volt. Az elnyomást olyan – a nagyzási hóbort jeleit mutató – projektek tették teljessé, mint „Nép Házának” nevezett bukaresti monstrum felépítése, az agráripari központok kialakításának (és ezzel szoros összefüggésben a falurombolásnak) a terve, vagy a népszaporulat erőszakos növelése. Az abortuszt törvény tiltotta, melynek betartását a munkahelyeken kényszerrel végrehajtott nőgyógyászat i vizsgálatokkal ellenőrizték. Ilyen körülmények között Ceausescunak – nacionalizmus ide, nemzeti felsőbbrendűségi érzés oda – mindent be kellett vetnie azért, nehogy az engedetlenség a felszínre törjön. Bevezette például a „káderrotáció” rendszerét. Ez – a török szultánok módszereihez hasonlóan – abból állt, hogy a helyi vezetőket folyamatosan ideoda helyezték, megakadályozandó, hogy hatalmi bázisra tegyenek szert. A köznépet a diktátor hírhedt államrendőrsége, a Securitate tartotta féken, melynek több mint tizennégyezer „főállású” alkalmazottja és mintegy félmillió besúgója volt. Sztrájkok ennek ellenére voltak – főleg az ipari munkásság, a bányászok körében, ám ezeket kíméletlenül
