Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.02 . 15 A tájékoztatás fontos fegyver lehet – Magyarságkép és televízió (1. ) – Önmagunk értékelését és a rólunk alkotott képet döntően befolyásolja az elektronikus média Magyar Szó / Hétvége 2009. 11.28. Bodzsoni István Talán soha nem volt szükség ennyire egy átgondolt magyarságkép kialakítására a világ és különösen a szomszédos államok népei előtt, mint most, a gazdasági világválság kellős közepén. A szlovák nyelvtörvény körüli viaskodás megmut atta, mennyire sebezhetőek vagyunk a saját, nemzeti érdekeink védelmében, amikor nem magyaroknak kell magyarokat meggyőzni a nemzeti öntudat fenntartásának fontosságáról, hanem más népek fiait kell meggyőzni igazunkról. Azt is mondhatnánk, hogy ez egyfajta történelmi magyar hiányosság, egy fekete lyuk évszázados propagandagépezetünkben. Egyszerűen képtelenek vagyunk érthetően, a modern kommunikáció lehetőségeivel élve elmagyarázni, kik vagyunk, mit akarunk, és azt miért akarjuk. Szlovákia mellett többek kö zött hasonló a helyzet Romániában, Ukrajnában és Szerbiában, ahol például a Vajdaságba telepített boszniai és horvátországi menekültek jelentős része szentül meg van győződve arról, hogy az itteni magyarok többsége az 1956os forradalom utáni bosszúhadjára ttól menekülve érkezett Szerbiába. Magyarországnak és a magyarságnak nincs megfelelő médiadiplomáciai stratégiája és intézménye. A kommunista érában az agitációs és propaganda osztályok pártideológiát hirdettek, és ellenségképet gyártottak, egyszerűen a gyat mostak. A hidegháború éveiben fontos volt megakadályozni a nyugati értékvilág térhódítását, és biztosítani a szocialista elvek felsőbbrendűségét. Ugyanakkor a Szabad Európa, az Amerika Hangja és a BBC rádiók adásai igyekeztek rést törni a kommunizmus betonfalán. Láthatatlan hadseregek vívtak egymással kemény háborút a rádió és televízió hullámain vívódó emberi lelkek tízmillióiért. A hidegháború a múlté, de a hatásos országimázs építésre ugyanolyan szükség van, mint azelőtt. Sőt az eszközök sem változ tak sokat, csupán a tartalom és a célok mások: ma már a nemzetközi gazdasági és politikai befolyásért, a nemzeti kultúra elismertségéért, akár a befektetőkért, akár a turistákért folyik a harc. Nekünk, magyaroknak ezenkívül adatott még egy fontos feladat: a határon túli magyar közösségek fennmaradásáért, erősödéséért, a többségi nemzetekkel való párbeszédért, a kiegyezésért folytatott munka, harc a kisebbségi jogokért, a történelem tiszteletéért. Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Ugyanazok, amelye ket más, nálunk sokkal nagyobb és erősebb nemzetek is használnak, de mivel nekünk nincs pénzünk, amivel megvehetnénk mások szeretetét (ahogy sok más közép és kelet európai államnak sincs), marad a propaganda leghatásosabb eszköze, a kommunikáció. A HATÁRO N TÚLI MAGYAR TELEVÍZIÓZÁSRÓL A határon túli nemzetrészekről való gondoskodás nem magyar specialitás. Szinte minden „tehetősebb” állam igyekszik megfelelő módon biztosítani a területén kívül élő nemzetrészek anyanyelven történő tájékoztatását, illetve méd iaigényeinek a kielégítését. A lengyelek, a németek, a franciák, a spanyolok, és sorolhatnánk tovább, állami támogatásból működtetnek anyanyelvű műholdas TV csatornákat. Kiváltságos helyzetben vannak a britek, akik az angol nyelv világuralma nyomán egyfaj ta kulturális és információs neogyarmatosítást folytatnak sűrűn kiépített hálózatukon (egyébként ez hatványozottan érvényes az amerikaiakra, akik ugyanezt már eleve jól átgondolt propaganda célokból csinálják). Tehát ezek az államok már régen felismerték, hogy a tájékoztatás fontos fegyver lehet, nem csak a határon túli nemzetrészek fenntartásában, hanem új, az államhatalom szempontjából virtuális, de a gazdasági és a kulturális befolyás szempontjából igencsak valódi területek meghódításában. Ennek a tájék oztatási honfoglalásnak hatványozottan vannak kitéve a rendszerváltás országai is. Jelenleg, a Magyarországgal határos államokban, mintegy 10 magyar nyelvű TV csatornát nézhetnek nemzettársaink, ez a szám a határtól távolodva egyre kisebb, míg a belső ter ületeken már kizárólag a műholdas adások foghatóak. Ehhez azonban szükség van műholdvevőre, vagy vállalkozó kedvű kábelhálózat működtetőkre, akik kínálatukba beillesztik a magyar adásokat. Ezek között az adások között egyetlenegy sem igyekszik megszólítani a többségi nemzetek tagjait, pedig erre voltak jó példák a közelmúltban. Például a délszláv háború
