Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főo sztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.02 . 13 tartotta kiemelni, hogy 45 évnyi kényszerű hallgatás után a történelmi VMDK megtörte a jeget. Elsőnek a Vajdaságba n, 1989. október 27én, a leszámolások első napját idézve a temerini VMDK tagjai felidézték az ártatlan áldozatok emlékét. Ma már elmondhatjuk, hogy a megtorlás áldozatainak emléke nem vész a feledés homályába. A vajdasági magyarságot érintő napi politiká val kapcsolatban elmondta, hogy az érvényes szerb törvény nem teszi lehetővé a legitim nemzeti tanácsok megválasztását, mert a törvényben rögzített fele plusz egy mérce a magyarok nagy részét lehagyja a névjegyzékről. A belgrádi hatalom csak úgy bizonyítha tja jóindulatát, ha az általános névjegyzék részeként kidolgozza a magyar választói névjegyzéket is és vállalja annak naprakész karbantartását. Az elhangzott megemlékező beszéd után ft. Szungyi László esperesplébános beszentelte a tömegsírt. A sírnál levő nagy keresztnél koszorút helyezett el Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulja, dr. Becsey Zsolt volt fideszes európai parlamenti képviselő, továbbá a temerini önkormányzat nevében Gusztony András polgármester és dr. Matuska Mihály, a kkt el nöke, valamint az Első Helyi Közösség és a magyar érzelmű civil szervezetek képviselői. Közreműködött a férfikórus, Szabó Gabriella és Balogh Sándor. NÉMA FŐHAJTÁSSAL JÁREKON A lemenőben levő Nap sugarai már bearanyozták a járeki (temerini község) halált ábor áldozatai emlékére állított ideiglenes fakeresztet, amikor szombaton gépkocsikkal a faluszéli sivár helyhez odaért a temeriniek és környékbeliek egy csoportja, hogy lerója kegyeletét a táborban elhunytak emléke előtt. A VMDP temerini körzeti szervezet ének koszorúját Szabó Gabriella és Góbor László erősítették a kereszthez. Rendhagyóan senki sem mondott beszédet, a megjelentek néma főhajtással álltak a Dunamenti Svábok Szervezete 2006 szeptemberében állíttatott ideiglenes fakereszt előtt. Emberi szó tal án nem is tudhatta volna kifejezni azokat a megpróbáltatásokat, melyeket a táborban uralkodó embertelen bánásmód mellett, a folyamatos éheztetés, az orvosi ellátás hiánya, az időjárási viszontagságoknak való teljes kiszolgáltatottság jellemzett. Egyes kuta tók 16,520 ezerre teszik a második világháború utáni itteni egyik legnagyobb gyűjtőtábor lakóinak számát. Járekon (az egész falu egy nagy tábor volt) 1945 és 1947 között az elpusztítottak száma 5,5 és 7 ezerre tehető! Erre vonatkozóan pontos adatok nincse nek. A németek mellett mások is kerültek a táborba – szlovákok, ruszinok, horvátok, magyarok. Sajnos a hazai szerb közvélemény még mindig meglehetősen tájékozatlan a világháborút követő sötét korszakról, így a járeki táborral kapcsolatosan is. Ennek tulajd onítható, hogy állandó emlékmű állításának javaslatát ez év szeptemberében elvetette a községi tanács. A MEGCSONKÍTOTT KERESZTNÉL ZSABLYÁN Négy évig állt Zsablyán a lerombolt katolikus temetőben, a golgotadombon a kereszt, amelyet a néhai Bakos Pál ácso lt nyers akácfából. A döbbenet után a megcsonkított, elfűrészelt maradék keresztet a most Budiszaván élő Kelemen Sándor és fia állította össze a szombati megemlékezés előtt. A kegyhelyen Franjo Lulić titeli plébános imádkozott az 1944ben mártírhalált halt zsablyai magyarok lelki üdvéért. A bennünket máig félelemben tartó tragikus események hozadékáról Gusztony András Temerin polgármestere beszélt. Édesapját is Zsablyán végezték ki. Az, hogy évről évre nagyon kevés hozzátartozó jön el a megemlékezésre Zsabl yára, szerinte azért van, mert még mindig félnek a következményektől. AZ ÁLDOZATOKRA EMLÉKEZVE ZENTÁN A zentaiak az idén is a Felsővárosi temető kálváriadombjánál emlékeztek mindazokra a hősökre és mártírokra, akik életüket áldozták, vérüket hullatták vá rosért és a lakosságért. A tegnapi kegyeletadó ünnepségen, a szentmisét követően Pék Zoltán, Zenta polgármestere és Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke szólt az egybegyűltekhez. Egeresi beszédében kihangsúlyozta, hogy a saját történelmét is s zelektíven ismerni hajlandó többségnek meg kellene értenie azt, hogy az áldozatainkra emlékezve nem mások romlását akarjuk, senkit sem fenyegetünk, csupán az ártatlan áldozataink előtti főhajtást követeljük, az együttes emlékezést a vérzivataros és gyötrel mes idők minden ártatlan áldozatára.
