Reggeli Sajtófigyelő, 2009. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-11-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főo sztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 11.02 . 14 A kegyeletadó ünnepség folytatásában ft. Szénási Oszkár megszentelte az 1944es ártatlan áldozatok emlékhelyét, a rövid kulturális műsort követően pedig a zentai önkormányzat elöljárói, illetve a községben jelenlévő va jdasági magyar pártok, az MNT és a Magyar Főkonzulátus képviselői lerótták kegyeletüket az 1848 – 49es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél. MEGEMLÉKEZÉS ADORJÁNON, HORGOSON ÉS MARTONOSON Halottak nap ja alkalmából a magyarkanizsai község több településén is közösségi megemlékezést szerveztek. Az adorjáni temetőben szombaton helyezték el a kegyelet virágait a temetőben a '44es áldozatok emlékhelyénél. Vasárnap délután előbb kegyeletadás volt a marton osi temetőben az emlékmű előtt, majd a Kápolnában tartottak ünnepi szentmisét. Horgoson szintén vasárnap volt a megemlékezés. Előbb ünnepi szentmisén imádkoztak a temetőben, majd a '44es áldozatok emlékművénél rótták le kegyeletüket a részvevők. Itt Pós a Károly, a magyarkanizsai Rákóczi Szövetség elnöke mondott alkalmi beszédet, melyben kijelentette: hatvanöt évvel ezelőtt megtörtént a gyalázat, és mi azóta is számokkal hadakozunk, mert senki sem tudja, pontosan hányan estek áldozatul a megtorlásnak. Neg yven- vagy huszonötezren, talán már mindegy is – hiszen egyetlen embert se követtek meg közülük. A vajdasági magyarság megbocsátó, de ahhoz, hogy megbocsássunk, kérni kellene a megbocsátásunkat – mondta Pósa Károly. Miután Gutási Ákos plébános megáldotta és megszentelte az áldozatok emlékművét, elhelyezték előtte a kegyelet virágait. vissza Egy kalótya szemfényvesztő Paraméter.sk 2009, november 2 - 08:32 Barak László Václav Klaus Lisszaboni Szerződés elleni közvetett és a szerződés részét képező emberjogi chartával szemben produkált közvetlen fenekedése egyértelművé tette: a Benešdekrétumok bizonyos mértékben igenis máig aktuálisak, vagyis hatályosak. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy valamennyi ellenkező előjelű politikusi megnyilatkozás nem más, mint célirányos porhintés. Vagyis szemenszedett hazugság. Ha nem így lenne, a cseh államfőnek eszébe sem jut ódzkodni a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának aláírásától. Megakadályozandó, hogy a második világháború után Csehországb ól kitelepített szudétanémetek visszakövetelhessék a Benešdekrétumok alapján elkobzott vagyonukat. Az emberjogi charta ugyanis többek között a magántulajdon sérthetetlenségét szavatolja. Nos, Václav Klaus, ha a háborút nem is nyerte meg, egy csatát minde nképpen megnyert, hiszen a múlt heti EUcsúcson jóváhagytak a Lisszabon Szerződésben egy olyan félmondatot, amely szerint Csehország mentesül a szerződéshez csatolt emberjogi charta hatálya alól. Ez a tény azonban számos szakértő szerint mindössze annyit j elent, hogy az Európai Unió is a maga önérdekű, pillanatnyi politikai igényei szerint értelmezte az emberjogi chartát. Tudvalévő viszont, bármilyen jogi normát kizárólag bíróságok hivatottak értelmezni. Vagyis adott esetben egyáltalán nem kizárt, egy esetl eges vagyonjogi per kapcsán kiderül, Csehország Lisszaboni Szerződésben deklarált mentessége pipa bagót sem ér, mivel nem több egy jelképes politikai deklarációnál. Hogy így vane, meglátjuk majd az első vonatkozó nemzetközi próbaper során… Volt azonban a Klausféle cirkuszolásnak szlovákiai, ha úgy tetszik, szlovákiai magyar vonatkozása is. Egyrészt az, hogy Robert Fico alig pár nappal az EUcsúcs előtt nagy vehemensen arról szónokolt, ha Klaus követelését teljesítik, s Csehország mentesül az emberi jogi charta hatálya alól, követelni fogja, hogy a kivétel Szlovákiára is vonatkozzon! Nyilván, mert a Benešdekrétumok Szlovákiában is blokkolnak még magánvagyonokat. Fico eztán elment Brüsszelbe, ott viszont meg sem nyikkant, nemhogy bármit követelt volna. (Mi közben Klaus a fent vázolt módon ki lett elégítve.)
