Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.13 . 12 Az elmúlt egymásfél évtizedben gombamódra szaporodó alapítványok, civil szervezetek és más, romákon segí teni akaró kezdeményezések nagy része egy liberális, emberjogi diskurzusra alapozta a tevékenységét, melynek társadalmi támogatottsága és hatékonysága egyre kisebb. Ebből a szempontból ma a legfőbb elméleti és egyben politikai kihívást ennek a kilencvene s évekből származó diskurzusnak a megújulása jelenti. Ide tartozik, hogy rengeteg, romapolitikával foglalkozó szervezetnél lehet találkozni azzal a jelenséggel, amit a sürgősség kultuszának neveznék: nagyon nagy baj van, borzasztóan sürgős beavatkozásra va n szükség, nincs idő gondolkodni, felmérni a helyzetet, szakértőkkel konzultálni. Ez hihetetlen mennyiségű átgondolatlan, amatőr és inkonzekvens programot engedett megvalósulni, és ennek nagyon sok köze van ahhoz, hogy ma politikai érv lehet az, hogy hát nézd meg, mennyi pénzt elköltöttek az integrációra, és mégsem történt semmi. Így egyszerűbb az áldozat, az adott közösség hibáztatása, habár a pénzek elherdálásának ennél nyilván bonyolultabb rejtekútjai vannak. Horváth István: – Nézzük meg a hatósági re akciót. A megyei tanács 30 ezer RONt ad azonnal legelőt vásárolni a cigányok lovai számára, a helyi tanács azonban kénytelen visszautasítani, mert a lakosok háborognak ez ellen. De lehet, hogy ha ezt az összeget időben megkapta volna a helyi tanács, akkor ezt lassan, kevésbé feltűnően meg tudta volna oldani. De ez a gyors cselekvés olyan helyzetet kreál, ahol mindenkire rámondják, hogy intoleráns. Közös médiaté r: átszivárgó magyarországi közbeszéd? Horváth István: – Visszatérve a magyarországi párhuzamra, elég sokan jelzik azt, hogy ha nem is ideológiai, de legalábbis médiadiskurzus szintjén történt váltások, változások beáramlását láthatjuk, és ezek a hatások egyre inkább eltávolodnak a politikai korrektségtől. Ez magyarázhatná azt, hogy miért épp a magyar falvakban jelentek meg az erőszakos cselekmények. Sipos Zoltán: – Az események médiavisszhangját átolvasva szerintem ki lehet jelenteni, hogy többékevésb é kiegyensúlyozott anyagok születtek. Tény, hogy a megyei tanácselnök, polgármester mellett cigány ritkán szólal meg, és akkor is inkább csak a közösség vezetőjét kérdezik, illetve van egykét szerencsétlen mondat is egyes cikkekben. De Magyarországról átv ett retorikát én nem igazán láttam, és ez megkérdőjelezi azt a hipotézist, miszerint Erdélyben terjednek a Jobbik által képviselt eszmék. Haller István: – Ami a médiavisszangot illeti, szerintem nagyon egyoldalúan, korlátoltan tálalták az eseményeket. Le gtöbbször ugyanazok az emberek beszéltek. Amúgy ha nem is az erdélyi magyar sajtóban, de az erdélyi magyar köztudatban sajnos megjelenik az a szlogen, hogy foglaljuk vissza az idegenektől Magyarországot. Szerintem a Hír TVből és más helyekről hallott szlo geneknek sok közük van ahhoz, ami Csíkban történt. Sokszor hallom, hogy a cigányok menjenek el Székelyföldről, és nagyon attól tartok, hogy ez a magyarországi közhangulatnak köszönhető. Horváth István: – Valószínű, hogy a magyarországi médiadiskurzus rév én a székelyföldi emberek már legitimnek gondolnak negatív véleményeket, illetve bizonyos politikai megoldásokat. Ezt nem úgy értem, hogy a magyarországi ideológiák megszervezik az itteni emberek tudásvilágát arról, hogy mi a helyes társadalmi megoldása a romakérdésnek, hanem megerősítésként hat, hogy a magyarországi média egy része felvállal politikailag inkorrekt témákat, beszédmódokat. Eddig arról volt szó, hogy az emberek szégyellik kicsit ezeket a dolgokat, van valamilyen távolságtartás a különböző c selekvési helyzetek között, vagy legalábbis viccekkel ütik el: a szégyen nem arról szól, hogy a székelyek pirulnak a kocsmában pálinkázás közben. Eddig arról volt szó, hogy az emberek szégyellik kicsit ezeket a dolgokat, van valamilyen távolságt artás a különböző cselekvési helyzetek között, vagy legalábbis viccekkel ütik el: a szégyen nem arról szól, hogy a székelyek pirulnak a kocsmában pálinkázás közben. Az viszont már problematikus, amikor ezek a dolgok különféle fórumokon pozitív, előremutató társadalmi cselekvésként vannak átértelmezve. Horváth István
