Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.11 . 16 vélekedett, hogy a zéró tolerancia elve - amelyet Szlovákiában következetesen érvényesítenek - megakadályozza, hogy a romaellenes légkör olyan gyilkosságokba torkolljanak, mint amilyenek Magyarországon történtek. Ugyanakkor minden e rőnkkel gátat kell vetnünk annak, hogy olyan jelenségek gyűrűzzenek be országunkba, amelyeknek már elsősorban Magyarországon és Csehországban tanúi lehettünk. Különösen a budapesti kabinet nem tudott megbirkózni ezekkel - vélekedett a szlovák miniszterelnö khelyettes, aki szerint a pozsonyi belügyminisztérium nem jegyez be semmiféle szélsőséges pártot, amelyet egyesek szeretnének megalakítani. (Sz. J. P.) vissza Államnemzeti fityisz A szlovák államnyelvtörvény elfogadása nem más, mint a modern liberalizmusnak mutatott cinikus államnemzeti fityisz. Bíró Béla| Népszabadság| 2009. augusztus 11. | A szlovák nyelvtörvény elvi kifogásolhatóságának nehézségei főként abban rejlenek, hogy a mai individualista világkép rendkívüli módo n megnehezíti annak az evidens (de a közvélemény által ma még paradoxonként érzékelt) ténynek az elismerését, hogy az ember individuumként - közösségi lény. És az egyik aspektus nem lehet fontosabb, mint a másik. A modern jogfelfogás szerint a jog alanya a z individuum, és nem valamely közösség. Ez az elv azonban - alkalmazása során - ellentmondásba kerül önmagával. Amikor az állam büntet, mert nem szlovákul beszélek, akkor nem az ítéletet kimondó, vagy a büntetést kiállító egyén, hanem egy közösség (esetün kben a szlovák kulturális nemzet) büntet. Ráadásul a szlovákiai állampolgári nemzet nevében, azaz a szlovákiai magyarokéban is - hallgatólagosan beolvasztva őket a szlovák kultúrnemzetbe. Mi ez, ha nem a modern liberalizmusnak mutatott cinikus államnemzeti fityisz? A jogot is egyének szolgáltatják, és a büntetést is egyének hajtják végre, ahogyan a jogot is egyének gyakorolják, és a büntetést is egyének szenvedik el. De érdekes módon, ebből senki nem következtet arra, hogy a jogszolgáltatók valamiféle egyé ni (azaz önnön individualitásukból eredeztethető) jogot érvényesítenénekgyakorolnának (ilyen jog ugyanis nincs). Pedig a helyzet szimmetrikus. A jogszolgáltató egyének által mindig egy meghatározott közösség büntet egy meghatározott közösséget. Egy megha tározott embercsoport (öntudatos vagy öntudatlan) tagja mondja ki és egy meghatározott embercsoport (öntudatos vagy öntudatlan tagja) viseli el a büntetést. De ha egy doktriner liberálisnak így jobban tetszik: egy közösséghez tartozó (belonging to) egyén ( vagy egyének) bünteti(k) a másik közösséghez tartozó egyént vagy egyéneket. A szó kizárólagos értelmében egyéni jog vagy kötelesség nincs, hiszen az azt jelentené, hogy az illető jog vagy kötelesség egyetlen egyénre és nem azonos helyzetben lévő egyének csoportjára érvényes (hatályos). A jog valójában mindig egy hasonló vonások ré vén elkülönülő embercsoportot érint, csupán a jogalkalmazás egyéni. Aki ugyanolyan (többékevésbé mindig elvont) körülmények közt ugyanolyan (többékevésbé mindig elvont) módon, ugyanolyan (többékevésbé mindig elvont) tárgyat tulajdonít el, elvben mindig ugyanarra a büntetésre számíthat. A bíró vagy a büntetőhatóság más képviselője a delikvenst egyéb személyiségjegyeitől függetlenül, azaz pusztán az általa elkövetett bűntett természete szerint egy elvont csoportba sorolja be. (Nincs szükség a nominalisták és realisták eldönthetetlen vitájának eldöntésére, hogy leszögezhessük: minden csoport többékevésbé elvont és mint ilyen többékevésbé képzeletbeli). A jog maga is elvont, de a jogalkalmazó egy munkahelyi csoport tagjaként egyénileg alkalmazza, konkretiz álja. Ráadásul a büntetőjogban a szemben álló csoportok státusa is megváltozik. A jogszolgáltató a társadalmon belülről, a társadalom nevében cselekszik. A jogalany viszont - akit cselekedete erkölcsileg már korábban a jogrendszeren kívül helyezkedő egyén ek elvont csoportjának tagjává tett - jogilag is a társadalmon kívül kerül, legalábbis átmenetileg. De mert világunkban minden embert már hat másik összeköthet egymással, a szóban forgó csoport bizonyos mértékig mindig konkrétnak is tekinthető. A jogszolgá ltatás aztán ebből a jobbára elvont csoportból egy jobbára konkrét csoportot állít elő, melynek tagjai a fegyintézetek falai közt egymással közvetlen kapcsolatba is kerülhetnek.
