Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.11 . 17 Állampolgár sem egyénként, hanem egy közösség (az állampolgári közösség, a ne mzet) tagjaként vagyok. S ennek a közösségnek hivatalos nyelve, kultúrája van. Ha ez a hivatalos nyelv államnyelv, ha következetesek akarunk maradni önmagunkhoz, el kell ismernünk, hogy egy állampolgári közösségnek annyi nyelve és kultúrája van, ahánynak a használatára a közösség meghatározott csoportjai igényt támasztanak. Ezt a tényt ma még a civilizált társadalmak egy része sem hajl andó elfogadni, de alig néhány évszázada vagy évtizede ugyanezek a társadalmak még a jobbágyok, a munkások, a nők, a feketék egyenjogúságát (törvény előtti egyenlőségét) sem ismerték el. Az egyenjogúsítás gyakorlatilag mindig a szóban forgó közösség, a job bágyok, a munkások, a nők stb. egyenjogúságának elismerését jelentette. A "feketék, illetve a nők egyéni joga" már nyelvileg is képtelenség. A "feketék", illetve a "nők" nem egyegy egyén, hanem "egyének csoportjai", azaz közös helyzetű, közös adottságokka l, érdekekkel stb. bíró egyének közösségei, függetlenül attól, hogy az egyének az adott közösségekhez való tartozásuknak tudatában vannake vagy sem. A feketék jogai tehát (annak dacára, hogy csak egyénenként gyakorolhatják) közösségi jogok. Az a bizonyos odatartozás, "belonging to" nem valamiféle lényegtelen toldalék, hanem emberlétünk sine qua nonja. Az egyén - közösségek nélkül - már nem volna emberi lény sem, az állampolgári közösség egyének nélkül megszűnne, vagy létre sem jöhetne. A mindenki mástól való különbözőségünket is a különböző közösségekhez való tartozásaink sajátos és mindenki másétól különböző mintázata és e mintázathoz való szubjektív és folyton változó viszonyunk teremti meg. Azaz, Kis János egyik híres írásának kezdőmondatával szólva, az emberkérdés sincs "végiggondolva", nem csak a magyar. A mi civilizációnk talán legnagyobb problémája, hogy az emberi létezés e két egymást feltételező aspektusát (az egyénit és a közösségit), melyek mindig is kiegészítették és nem kizárták egymást, össz eegyeztethetetlenekként állítja szembe egymással. Ebből a képtelenségből (s a védelmében folytatott - végső fokon államnemzeti - szócséplésből) fakad a kortárs világ minden valóban súlyos problémája, a környezeti válságot is beleértve. Nyugaton még egy é vvel ezelőtt is gyanús lett volna hasonló gondolatokat szóba hozni. Ma - a gazdasági, környezeti, ideológiai válság - hatása alatt, remélhetőleg, már nem az. Legalábbis az intellektuális szférában. A politika némileg eltérő világ, de az is átalakulóban va n. Összefoglalva: nem az individualista megközelítést kell felcserélni a közösségivel, vagy megfordítva, hanem a kettő szerves összetartozására, komplementer jellegére hivatkozva kéne racionálisan érvelnünk. S akkor nemcsak a nyelvtörvényekre, de a magyar honi konzervatívok és a szocialisták "élethalál harcára" is ki lehetne munkálni a kompromisszumos megoldást. vissza Boc újabb szakítópróbája ÚMSZ Moldován Árpád Zsolt | 20090811 09:26:31 Szeptember 2án eldőlhet a korm ány sorsa, ugyanis amint a koalíciós tanács tegnapi ülése után Emil Boc miniszterelnök bejelentette, ekkor vállalna felelősséget a kormány azért a négy törvényből álló reformcsomagért, amitől a gazdasági válságból való kilábalást reméli. Boc szerint a Dem okrataLiberális Párt (PDL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotta nagykoalíció több mint 70 százalékos parlamenti többségének gond nélkül el kellene fogadnia a kormány javaslatát, ezért a koalíció szakítópróbájának is felfogható a szeptember eleji szav azás. A kérdéses négy törvénytervezet – az egységes bértábla, a kormányzati ügynökségek átszervezése és közpénzek felhasználása, a bér- és nyugdíjhalmozás tiltása, valamint az oktatási reform – hónapok óta éles szóváltásokra adott okot a két koalíciós pár t vezetőinek.
