Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 08.08 . 29 nem, akkor akár meg is szüntethetik őket, jelenlegi feladatkörüket pedig nyugodtan átruházhatják a megyei tanácsokra!” – lázadozik Kolozs megye prefektusa. Florin Stamatian, a Mediafax hírügynökségnek azt nyilatkozta: a prefektusnak nem csak a helyi önkormányzatok által kibocsátott határozatok törvényességének felülvizsgálásával, a minisztériumoknak alárendelt intézményekkel való együttműködéssel és a földvagyoni feladatokkal k ellene foglalkoznia, hanem a megye uniós projektjeinek életbe léptetésével is. „Nem értem, hogy egy Kolozs megyére vonatkozó uniós projektet miért nem adhatnak be a megyében, ha megfelel a követelményeknek?” – hangoztatta. „Úgy vélem, szükség van a prefek tusi hivatalok működését szabályozó törvény módosítására, aminek eredményeképpen valós feladatok kerülnének a hivatal asztalára. Meg kell vizsgálni ugyanakkor, szükség vane egyáltalán arra, hogy a kormány hatáskörét kiterjesszék a megyékre. Ha igen, akkor lehetővé kell tenni, hogy a prefektusi hivatal a hatáskörébe tartozó területeken valóban képviselhesse a kormány politikáját” – magyarázta Stamatian, aki szerint az általa vezetett intézménynek a jelenlegi formájában sem értelme, sem haszna. „A földvagyon i gondok, remélem, megoldódnak, a törvényesség ellenőrzését pedig kormányfelügyelő is elvégezheti. A prefektus másik feladata, hogy a minisztériumoknak alárendelt intézmények munkáját összehangolja – ám ha én behívatom egyegy ilyen intézmény vezetőjét az azt mondja, hogy ő csakis a szaktárcának van alárendelve”, jelentette ki Stamatian. Kolozs megye prefektusa a legutóbbi kormányülésen azt javasolta, hogy a kormány dolgozzon ki egy olyan rendelkezést, amely kimondja: a prefektusi hivatal az uniós projektek életbe ültetését is felülvizsgálja, hiszen az uniós támogatások sorsát nem bízhatják csupán egy szaktanácsadóra. „Az uniós projektek felülvizsgálása nem jelenti azt, hogy újabb embereket vegyenek fel, hiszen a prefektúráknak megvannak erre a megfelelő al kalmazottaik, akik már foglalkoztak EUs projektekkel és szaktanácsadással” – pontosított Stamatian. Azt javasolta, hogy az európai uniós projektek jóváhagyására külön irodát hozzanak létre a prefektúrán vagy a megyei tanácsban, hogy elkerülhetők legyenek azok a helyzetek, amikor a különböző dossziék egyik megyéből a másikba, majd Bukarestbe „vándorolnak”. „Nem értem, hogy egy Kolozs megyére vonatkozó uniós projektet miért nem adhatnak be a megyében, ha az megfelel a követelményeknek, s miért kell azt Szat márnémetibe küldeni. Miért kell például a kolozsi önkormányzat képviselőinek Szatmárnémetibe utazniuk, hogy ott megtudják: az általuk benyújtott dossziét ki kell egészíteni, mondjuk, egy új jóváhagyással? Amivel, ha megszerezték, megint utazhatnak aztán vi ssza …” – bosszankodott Stamatian. vissza Pardon magyarul – a Sme jegyzetírója Duray bocsánatkéréséről Felvidék.ma • 2009.08.07. Nem célom vitatkozni a jogászokkal, de egy alacsonyabb IQval megáldott egyén – példának okáér t kommentátor – eszével eléggé érthetetlen, hogy Duray Miklós bocsánatkérése, melyet levélben, magyarul küldött el a nemzeti pártnak, miért „nem tett eleget a bírósági ítéletnek” – írja Peter Schutz a Sme című napilapban. A napilap jegyzetírója szerint n ehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy az ominózus kifejezés is eredetileg magyarul hangzott el és fordítás nélkül nehezen „sérthette volna a jó hírnevet”, mint ahogyan a bíróság érvelt. Vagyis ahhoz, hogy Slota egyáltalán sértve érezze magát, előbb a sért és „tárgyát” kellett valakinek lefordítania. Képzeljük el továbbá azt is, hogy ha Duray történetesen a hottentotta nemzeti pártot sérti meg, akkor most hottentotta nyelven kellene bocsánatot kérnie? – teszi fel a kérdést a jegyzetíró. Ráadásul Maďarič „na gyszerű” törvénye sem tiltja a kisebbségek nyelvének használatát a hivatalos érintkezésben, emlékeztet Schutz. Ugyanakkor az örvendetes megbékülés ellenére – tehát, hogy a pardon mellé Duraynak nem kell még egy milliós összeget is kifizetnie – azt kell mon dani, hogy maga a „bocsánatkérés” is egy további merénylet a szólásszabadság ellen a szlovák bíróság részéről. Az a fajta interpretáció, hogy a politikai párbeszédben nem megengedhető az olyan kifejezések használata, melyek sértőek lehetnek a másik félre nézve, mintha a cenzúra burkolt bevezetése lenne. Az olyan környezet, mely nyomást gyakorol és megfojtja az akárcsak kellemetlen nézetek terjedését is, nem szabad. Éppen ezért nem a választott nyelvvel kellene törődni, hanem Duraynak azt a jogát kellene vé deni – főleg a médiának – , hogy korlátozások nélkül joga legyen elmondani azt, amit gondol, írja Schutz. A szlovák politikai elit szinte már nemzeti sportként űzi a milliós nagyságú kártérítések követelésének gyakorlatát, amiben nagy bizniszt lát. Felettéb b káros a demokráciára nézve, ha a „jó hírnév” megvédésének ürügyén politikai
