Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 16 voltak a kétoldalú együtt működés lehetőségei, mint most, amikor Szlovákia és Magyarország egyaránt a NATO és az Európai Unió tagja, és a schengeni rendszerrel megszűnt közöttünk a határ. Ehhez képest akkor most nyilván csalódott. Együttműködés helyett kétoldalú konfliktus lett a szlovák nyelvtörvényből. A Szlovákiában jelenleg kormányzó parlamenti többség gerjeszti a feszültséget. Egyszerre három konfliktust vállal fel az államnyelvtörvénnyel: a saját magyar kisebbségével, Magyarországgal és a nemzetközi normákkal. Úgy vélem, ez n em válik Szlovákia javára. Ráadásul az Európai Uniónak általában is van egy szellemisége, értékrendje, amit a tagállamoknak illik tiszteletben tartani, és van egy fóruma, az Európai Parlament, ahol az aggodalmainknak hangot lehet adni. Gondolja, hogy euró pai uniós tagállamhoz méltóan viselkedik most Szlovákia vagy éppen Magyarország ebben a szituációban? Ha tetszik, ha nem, úgy kell viselkednünk. Nekünk mindenképpen. A magyar kormány igyekszik pontosan tartani magát az EU, az EBESZ és az ET normáihoz. Több ek között nem gondoljuk azt, hogy a magyar – szlovák viszony kizárólagos terepe ez a szerencsétlen nyelvtörvény. A vállalkozói szféra már felfedezte és ki is használja azt, hogy soha ilyen jó feltételei nem voltak a kétoldalú együttműködésnek. Fejlődnek a ka pcsolatok az iskolák, egyházak, városok között. Öt évvel a csatlakozás után hogy látja: Magyarország immár érett tagállama az Európai Uniónak? Magyarország tíz évig élt jegyességben az EUval. Volt időnk felkészülni a tagságra. Öt éve megvolt az esküvő. Azóta pedig még előrébb léptünk, tagjai lettünk a schengeni rendszernek is. Már csak egy emelt szintű integrációs kör van hátra: az euró bevezetése. El kell érnünk, hogy ugyanolyan szilárd költségvetésünk, nemzetgazdasági egyensúlymutatóink legyenek, mint az euróövezet tagjainak. Ez az ország értékén is sokat lendíthet. Hosszú idő óta nem haladtunk olyan gyorsan előre az eurózóna felé, mint az elmúlt száz napban. Így még inkább kézenfekvő a kérdés: képesek vagyunk megfelelően élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az EUtagság kínál? Abból a szempontból máris versenyképesek vagyunk, hogy számos szakemberünk a saját erejéből, tehetségéből került uniós állásba a 2004es bővítés után. Magyarországról két főigazgatóhelyettes, három igazgató, több száz – az o rszág lakosságarányát meghaladó számú – szakember dolgozik az EU különböző intézményeiben. Persze maguk az állások is nagyon vonzók. Közben idehaza – mondhat bárki bármit – rengeteget fejlődött az ország. Már nem kell fél napokat sorba állnunk a bankban va gy az önkormányzat ügyfélszolgálatánál. Az uniós forrásoknak köszönhetően kivirágzott Budapest, Debrecen, Szeged, Gyula és sok más település. Több lett a jövedelmünk, a lehetőségünk. A válság hatására több lett a gond is, nőtt az elégedetlenség, de ezt a p olitika is szítja. Ráadásul még mindig Trianonon siránkozunk, holott azok a határok, amelyeket Clemanceau megrajzolt, az EU schengeni rendszerével eltűntekeltűnnek. Ez azt jelenti, hogy a szomszéd országokkal végre valóban jók lehetnek a kapcsolataink? A többségükkel igen. Van azonban egykét nemzet, amely a változások feldolgozásában még hátrébb áll. Tipikusan ilyen Szlovákia, ezért is kell türelmesnek lennünk vele. Máshol könynyebb a dolgunk. Legutóbb Temesváron a román és a szerb külügyminiszterrel köz ösen azt deklaráltuk, hogy a három ország – a régió három nagy múltú nemzete – fokozott felelősséget érez a Balkán sorsáért. Ezen a találkozón szó volt az EU Dunastratégiájáról és a Nabucco gázvezetékről is. Mire jutottak? Mindkét projekt olyan, amely tá gabb európai hálózatokba kapcsolja be a három országot, és a válságból kifelé haladva újszerű együttműködési modelleket kínál. A Duna nemcsak kijárat a tenger felé, nemcsak közlekedési folyosó, hanem regionális, gazdasági és kulturális, mit több, különlege s környezeti kapocs is. Magát a projektet hat Duna menti tagállam kezdeményezte, s a júniusi EUcsúcs elfogadta. Erre az együttműködési láncra később rá lehet kapcsolni Horvátországot és Szerbiát, majd esetleg másokat is. A Külügyminisztériumban most alakí tjuk ki a szükséges struktúrát, élén egy Dunakoordinátorral és a nagy európai tapasztalatokkal rendelkező Hegyi Gyula volt EPképviselő személyében egy budapesti székhelyű Dunanagykövettel. A másik projekt a Nabucco. Ez miként került a találkozó tárgyal óasztalára?
