Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-24
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 15 szemben is, akik átvették tőle a párt vezetését. A cikk pedig az új, az eddigihez képest baloldalinak tekintett politika téziseit tartalmazza, szembeállítva azokat az MSZP által az elmúlt hús z évben követett politikával. Bauer Tamás| Népsza badság| 2009. július 24. Azzal a politikával szemben fogalmazza meg Szili a maga programját, amely a nyugateurópai harmadik utat követve próbálta megteremteni a modern magyar baloldalt, s melynek gazdaság politikája Szili szerint "a neoliberalizmus fékezett habzású változata". Szili e tekintetben Földes György gondolatmenetét követi (Az új helyzet és a szocialisták, július 2.), aki abban látja a kívánatos baloldali fordulatot, ha "az MSZP emancipálja magát a liberális közgazdasági elmélet és ideológia befolyása alól, hivatalosan is ellép a harmadikutas szociáldemokrácia ideológiájától". Mi is az a neoliberálisnak csúfolt gazdaságpolitika, amellyel szemben Földes és Szili a maga baloldali alternatíváját megf ogalmazza? Mi az, amit a magyar közéletben az elmúlt években "neoliberálisként" támadnak? Lényegében három dologról van szó. Az első az államháztartási egyensúly megteremtése, a kiadások visszaszorítása arra a szintre, amely a beszedhető adókból fedezhető. A második a privatizáció, annak az a változata, melyben alapvetően a valóságos befektetők számára értékesítik az állami vagyont, a harmadik pedig a külföldi tőke kiterjedt szerepvállalása. A magyar gazdaság 19891990 óta legsikeresebb periódusát, a Bokro scsomagot követő évek viszonylag gyors és kiegyensúlyozott fejlődését éppen ennek, a stabilizációs, a privatizációs és a befektetővonzó politika együttes hatásának köszönhetjük. Nem másnak tehát, mint a "fékezett habzású neoliberalizmusnak". A kétezres év tized zsákutcába torkolló fejlődése ezzel szemben arra vezethető viszsza, hogy az Orbánkormány előbb a privatizációs és befektetővonzó politikának fordított hátat, majd a bokrosi stabilizációval szemben elindult a Matolcsyféle destabilizáció útján, s ez utóbbit a MedgyessyMagyarkormány nem állította le, hanem ellenkezőleg 2002től hatalmas erővel felgyorsította (miközben viszszatért a privatizációhoz és a befektetőbarát politikához). Szili programpontjai a liberális gazdaságpolitika legfontosabb elemei t veszik célba. Első számú célpontja a magántulajdon elsődlegességének elve. Azt írja: "A sikeres piaci jelenlét nem a tulajdonformától függ. A magántulajdon önmagában nem jobb és nem rosszabb a közösségi tulajdonnál. Vannak tevékenységi formák, amelyek ma gántulajdonban, vannak, amelyek önszerveződő közösségi formában, s megint mások állami (önkormányzati) kézben működnek a legszerencsésebben." Szili egyrészt fellép az állam tulajdonosi szerepvállalása mellett, másrészt különféle közösségi tulajdonformákat szorgalmaz. Ezt a felfogást közgazdasági ismereteink nem támasztják alá. A magyar közgazdászok nyugati kollégáiknál többet tudnak arról, hogy mit is jelent az állami és "közösségi" tulajdon: azt, hogy a döntéshozó tipikusan nem a maga, hanem a más pénzével gazdálkodik, és ez óhatatlanul aláássa az erőforrásokkal való felelős gazdálkodást. Nemcsak a négy évtizedes tervgazdasági múlt támasztja ezt alá, de az elmúlt évek mindama tapasztalata, amelyet az államigazgatási és önkormányzati költekezés kínál. A soks zor reprezentatív jellegű oktatási, kulturális és sportberuházások (pl. a raktárba került beléptető rendszer, a kétszer elindított Nemzeti Színház, a pécsi konferenciaközpont, a kihasználatlan csarnokok országszerte), a köröshegyi viadukt, a méregdrága né gyes metró és számos más fejlesztés mutatja, hova vezet az, amikor a döntéshozók kontroll nélkül rendelkeznek a más - az adófizetők - pénzével. Még nagyobb baj lenne, ha az effajta döntéshozatal a "fejlesztő állam" koncepciójának jegyében a versenyszférába n is nagyobb szerephez jutna. Nincs okunk ezért felülvizsgálni a magántulajdon fölényére vonatkozó nézetünket. A Sziliprogram másik kulcseleme a külföldi tőke magyarországi jelenlétének támadása. "Magyarország a rendszerváltás kezdetétől máig sem volt ké pes olyan fejlődési pályára állni, amely esélyt adna a társadalom egészének boldogulására. A magyar piacgazdaság dominánsan multinacionális karakterű. A nemzetközi tőke a felemás gazdaságpolitika miatt hosszú időre mentesült a közteherviseléstől, sőt beruh ázási és adókedvezményeket élvez, miközben - a közbeszerzési erőforrások jelentős részét uralva , az állami költségvetés forrásait is használja. A kötelezettségek és a juttatások azonban nincsenek arányban egymással." Ma minden fejlett piacgazdaság "domi nánsan multinacionális karakterű", a befektetőknek mindenfelé adókedvezményeket adnak. Ez nem "felemás gazdaságpolitika" és nem jelent mentesülést a közteherviseléstől, hiszen a béreket terhelő járulékokat és az áfát természetesen a multinacionális cégek i s fizetik, és ezek nagyobb költségvetési bevételt jelentenek, mint a nyereségadó, amelyből kedvezményeket kapnak. Szili álláspontja tehát nem meggyőző és nem veszi tekintetbe a nemzetközi gazdasági viszonyok realitásait.
