Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-24
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 16 Kitérés a valóság elől Szili egy alcímben államháztartási reformot követel, majd a szövegben szembefordul azzal. "Mondjuk ki egyértelműen és határozottan: az állam nem vonulhat ki sem az egészségügyből, sem az oktatásból, nem számolhatja fel a szolidaritás elvét, nem mondhat le az egyenlő tlenségek csökkentésének igényéről." - írja, mintha a szocialistaszabad demokratakoalíciók az állam kivonulására törekedett volna. Ezt a vádat a jobboldal ismételgette éveken át. A valóságban a jóléti rendszerek átalakítására irányuló reformpróbálkozások az állami szerepvállalás megtartása mellett, annak új formáival, a magánkezdeményezés és a verseny bekapcsolásával próbáltak reagálni arra a helyzetre, hogy a jóléti rendszerek rohamosan növekvő kiadásait nem lehet a rendelkezésre álló adó- és járulékbevé telekből fedezni. Szili ezt a problémát egyszerűen megkerüli, s azt állítja: "A magyar társadalom a teljesítőképesség mai szintjén is megtermeli az erőforrásfedezetet ahhoz, hogy az oktatást, az egészségügyet, a társadalmi szolidaritást fenntartó szociáli sjóléti szolgáltatásokat közpénzekből lehessen működtetni!" Ha így van, akkor miből származik az államháztartás krónikus hiánya? Nemcsak Magyarországon, de gazdagabb országokban sincs erre elég pénz, ezért vezetnek be számos nyugateurópai országban térít ési díjakat, hogy mérsékeljék a szolgáltatások iránti keresletet és pótlólagos forrást teremtsenek. Való igaz: "...meg kell szüntetni azt az igazságtalanságot, hogy az állami szolgáltatásokból és újraelosztási javakból az erősebbek, a jól értesültebbek és a képzettebbek könnyebben részesülhetnek, mint az igazán rászorulók". Csakhogy az elmúlt évek minden tapasztalata azt mutatja, hogy a teljes állami finanszírozás és térítésmentes hozzáférés éppen ezt az állapotot termeli újra! Szili azt az eddigi politiká t támadja, amely szerinte "a tőkeérdekeket a társadalmi érdekekkel azonosítja", amely "a reformok során csak a profitmaximalizálás szempontjait tartsuk szem előtt". Annyiban a tőkeérdek valóban egybevág a társadalom érdekével, hogy a növekedés, a termelés és a foglalkoztatás bővülése a vállalkozónak is, a társadalomnak is érdeke. Annyiban is, hogy amikor a vállalkozó a költségeivel takarékoskodik, akkor a társadalom egésze szempontjából erőforrásokat takarít meg. Azok számára, akik a "fenntartható fejlődést " oly gyakran emlegetik és állítják szembe a neoliberálisnak vélt gazdaságpolitikával, felidézném az elmúlt évszázad ama tanulságát, hogy a környezettudatos gazdálkodásnak Nyugaton összehasonlíthatatlanul jobbak voltak az esélyei, mint KeletEurópa tervgaz daságaiban. Ez azért volt így, mert a tőkés vállalkozók szigorúan takarékoskodnak a nyersanyagokkal és energiahordozókkal, ami a más pénzével gazdálkodó állami döntéshozókra sohasem volt jellemző. A tőkés piacgazdaságokban sokkal magasabb életszínvonalat é rtek el fajlagosan sokkal kevesebb nyersanyag és energia felhasználásával sokkal kevesebb környezeti kárt okozva. A tőkeérdek persze nem azonos a társadalmi érdekkel, amely sok más szempontot is követ, de a társadalmi érdek a való világban csak akkor érvén yesíthető, ha a gazdasági életben a tőkeérdek érvényesülhet. Ez az oka annak, hogy a nyugateurópai szociáldemokrácia - akár kimondta, hogy harmadik utat keres, akár csak gyakorlati lépéseivel tette ezt - a kapitalizmus kereteit vállalva fogalmaz meg balo ldali alternatívát a konzervatívokkal és liberálisokkal szemben. Más jövedelempolitikát szorgalmaz, másképp szabályozná a béreket, másképp adóztatná a profitokat és a vagyonokat, mást gondol a munkaügyi viszonyok szabályozásáról és a jóléti juttatásokról, mint a konzervatívok és a liberálisok, de nem kérdőjelezi meg a magántulajdon dominanciáját, nem ábrándozik közösségi tulajdonról, és nem kelt bizalmatlanságot a multinacionális cégekkel, a világgazdasági integrációval szemben. Tisztában van vele, hogyha m egkérdőjelezné a kapitalista rendszer alapjait, kormányképessége válna kérdésessé, már csak azért is, mert választást nyerni mindig csak a középen szerzett szavazatokkal tudott. Az MSZPn belüli baloldali alternatívakeresés nem a nyugati szociáldemokrácia, hanem például a német Balpárt gondolkodásmódjára emlékeztet. A baloldal leépítése Vegyük észre: Szili bírálatának célpontja nemcsak, sőt nem is elsősorban a Gyurcsánykormány, hanem mindenekelőtt a Hornkormány politikája. A Hornkormány valósította me g a Bokroscsomagot és gyorsította fel az MDFkormány bukdácsolása után a privatizációt - ami azután a Fideszkormány idején leállt , a Hornkormány vezette be a magánvállalkozást a jóléti rendszer egyik részébe, a nyugdíjrendszerbe. Gyurcsány csupán megp róbálta elvi szinten is megfogalmazni azt, amit Horn "nem tudott, de tett", továbbá megismételte a stabilizációt, és újabb területeken próbált teret nyitni a magánkezdeményezésnek. Az MSZP kormányzásának
