Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.01 . 39 Ezeket a pénzalapokat felosztották szakaszokra, és az egykori határőrszakaszok tagjaiból vagy azok leszármazottaiból álló bizottságok dönthettek miniszteri küldött jelenlétében a pénz sorsáról. 1870: az egyház lemond az iskolatartásról Ekkor dönt úgy a sepsiszentgyörgyi esperesség, hogy lemond iskolatartási jogáról, mert nincs anyagi alapja. 1870. szeptember 11én küld a városi tanácsnak erről egy levelet, és kéri, a város vegye át az iskolagondot. Így kerülhet 18 70. október 9én a városi képviselőtestület programjára az első költségvetés jóváhagyása 1910 forint értékben. A város megvásárolja az Ehédi és Béldi házakat a központban, és leköltözteti az iskolát a Vártemplom mellől. A mezőgazdasági iskola, amelynek abb an az évben fölösleges tantermei voltak, fölajánlja a városnak, ad arra a tanévre két termet, amelyet bérmentesen használhatnak. Az iskolaépítésre 2579 személy ajánlott föl adományt, adott írást – scriptát , ám pénz csak részben gyűlt össze. Benedek Lev ente még az 1888as költségvetés mellett is talált olyan kimutatást, hogy 94 személy addig nem tette le a vállalt pénzadományt. Volt 380 személy, aki építőanyagot ajánlott fel. A területet a város adta, a dokumentációt a Mikó mai épülete park felőli szárny ának gróf Mikó Imre készítettette el saját költségén, és 1870 júliusában letették az alapkövet. Ez a Székely Mikó Kollégium alapításának éve. Szeptemberben már pénz hiányában megállnak a munkálatok. Mikó Imre megint a zsebébe nyúl, és ad két összegben 50 00 forintot, a város pedig felvesz 24 ezer forint kölcsönt, hogy lehessen folytatni az építkezést. 1877ben fejezik be a park felőli épületrész építését. Közben az Ehédi és Béldi házban oktatás folyik. Elindul egy akció, hogy meggyőzzék gróf Csáky Albin ta nügyminisztert, engedélyezze nyolc gimnáziumra emelni az oktatást. Mikótanodából kollégium 1876 márciusában hagyatékoz gróf Mikó Imre 60 ezer forintot, amelynek a kezelését a református püspökség igazgatótanácsára bízza. A tulajdonosa az adománynak a sepsiszentgyörgyi tanoda. Ezután döntenek úgy, hogy az iskola felveszi a Mikó nevet. 1889ig, amíg jóvá nem hagyják a nyolc gimnáziumot, Mikó Tanoda a neve, akkor veheti fel a kollégium címet. Nincs is benne a névben, hogy református – ez csak a szellemi sége volt – hangsúlyozza Benedek Levente. Zsidó, katolikus, ortodox személyek is voltak az adományozók között. Nem a református egyház építette vagy építtette tehát, hanem a háromszéki székelység, még akkor is, ha a város vett fel hitelt – azt ugyanis a po lgárok adójából kellett törleszteni – hívja fel a figyelmet. 1889ben Csáky Albin jóváhagyja a gimnáziumot, ám kiköti, hogy a város mint kegyúr építsen egy új épületszárnyat, amely megfelel a kor követelményeinek. Ettől a tanévtől a kollégium szubvenciót kap a tanügyminisztériumtól, egészen 1918ig. „Erről fennmaradt egy szerződés, amelyet az egyetemes református konvent ír alá – ez a református püspökség fölött álló főhatóság – , és ebben az szerepel, hogy a kollégium vagyona továbbra is oszthatatlan és s aját tulajdona marad a kollégiumnak! Senkinek elidegenítési joga nincs!” – hangsúlyozza Benedek. Amikor a város eldönti, hogy hozzájárul az építéshez, szintén kötnek szerződést a tanügyminisztériummal. 1890ben a város azt a határozatot hozza: „a Mikó ko llégium (itt sincs sehol, hogy református) udvarán lévő, jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum helyiségéül szolgáló épületnek a középiskola céljai szerint való átalakítását magára vállalhatja Sepsiszentgyörgy város közönsége, de aggodalmai vannak (...)”. Amiat t, hogy ha átalakítják, egy „toldottfoldott épület” pár év múlva is korszerűnek számíte – mutatja a dokumentumokat Benedek Levente. Ezért a kollégium területén lévő épületek lebontását javasolják, ahová a déli szárny épülhet. A képviselőtestület felkéri a református püspököt, az esperesek szólítsák híveiket adakozásra. Református jellegű, nem tulajdonú A püspökség helyettesítette gyakorlatilag a tanügyi inspektorátust. Nem volt abban az időben tanfelügyelőség, az egyházak mint főhatóságok töltötték be a közvetítő szerepet az iskola és a tanügyminiszter között (például átküldik
