Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Regg eli Sajtófókusz 200 9 . 06.13 . 31 kormányzat részéről - ellentétben például Szlovénia kormányával - sohasem volt erőteljes biztatás, kockázatátvállalási készség, pláne nem létezett err e kiépített mechanizmus. A gazdasági szférába irányuló támogatás az Új Kézfogás Közalapítvány megszűnése után átkerült a Corvinus Zrt.hez, ahol szinte semmi nem történt: 45 éven át úgyszólván semmiféle gazdasági támogatás nem érkezett az anyaországból. A kétmilliós Szlovénia cégei csaknem háromszor annyi tőkét fektettek be Szerbiában, mint a magyar vállalkozások összesen 200 millió eurója. - De jelen van az országban a MOL és az OTP, a két legjelentősebb regionális magyar befektető. - Ezek a nagy cégek is kicsit későn jöttek Szerbiába, és az OTP nem is a legszerencsésebb módon. Folyamatosan megfogalmazták az ottani bankprivatizációhoz kapcsolódó céljaikat, de amikor végül vásároltak, nem biztos, hogy a legjobb lehetőséget választották. Mi azért is fűztün k vérmes reményeket a magyarországi tőke megjelenéséhez, mert azt reméltük: elsősorban a magyarok lakta területeken teremt munkahelyeket. Ebben is csalódnunk kellett: a MOL például a saját logója mellett a magyar nemzeti lobogó színei alatt jelenik meg, de 10 szerbiai alkalmazottjából 8 nem magyar származású. Ez nem csupán gazdasági kérdés, hanem nagyon erősen érinti a kisebbségi identitásunkat is. - Kifejtené ezt bővebben? - Gazdasági függetlenség nélkül hosszú távon nem lehet megőrizni a vajdasági magya r közösség identitását. Az itteni privatizációban alig alakult ki tulajdonos magyar polgárság - az embereink többsége kiszolgáltatott munkavállaló egy munkanélküliségtől sújtott országban. Ez a kiszolgáltatottság a hétköznapokban azzal jár, hogy minden mód on igyekeznek megfelelni a szerb munkaadó, vagy kollégáik feltételezett elvárásainak. Szerb iskolába íratják a gyereküket, szerb lapokat olvasnak, egymás közt sem mernek magyarul beszélni, nehogy ez gondot jelentsen. Nálunk a legrosszabb a helyzet e tekint etben, de sem az anyaországban, sem más magyar kisebbségi közösségekben nem tudatosult kellőképpen: az etnikai identitásmegőrzés alfája és omegája hosszabb távon az egzisztenciális biztonság. - Hogyan áll jelenleg a vajdasági statútum, a tartomány autonóm iáját rendező törvény helyzete? - 2008. december 31éig el kellett volna fogadni - de ez a mai napig nem történt meg. A két és fél évvel ezelőtt elfogadott új szerb alkotmány rendezte a tartomány státuszát, ám az alkotmány életbe lépését szabályozó végreh ajtási törvény nem született meg. Nekünk ez a kérdés alkotmányos és decentralizációs szempontból egyaránt fontos. Az új alkotmány nagyobb mozgásteret biztosít a tartományi képviselőháznak, amelynek a VMSZ adja az elnökét, és a végrehajtó tanácsnak, amelybe n a harmadik ciklusban vagyunk kormányzati tényezők, de ezekkel a jogokkal egyelőre nem élhetünk. Ennek az az oka, hogy - az ellentétes retorika ellenére - a tadicsi politika sem szakított érdemben a milosevicsi központosító törekvésekkel. - A Vajdasági V égrehajtó Tanács elnöke, Bojan Pajtics egyben a kormányt vezető Demokrata Párt alelnöke. Az ő pártjukon belül nem okoz konfliktust a statútum ügye? - Dehogynem. Látens feszültség van a Demokrata Párt vajdasági és belgrádi szárnya között, ezt azonban pártf egyelemből eddig nem vitték a nyilvánosság elé. Aki a Demokrata Párt tagjaként a vajdasági tartományi kormány tagja, vagy elnöke, és megszavazta a statútumot, annak nem könnyű szembesülnie azzal, hogy belgrádi párttársaik lesöprik az asztalról az ő önállós ulási törekvéseiket. De a kérdést keményebben is meg lehet fogalmazni: hogyan akar Szerbia az Európai Unió tagja lenni, ha léptennyomon megszegi a saját maga által létrehozott alkotmányt is? - Amikor ön lett a VMSZ elnöke, igyekezett enyhíteni a vajdaság i magyar politikai erők közötti szembenállást. Három pártból választási koalíciót is létrehoztak. Mennyire lettek sikeresek az egységesítési törekvések? - A Magyar Koalíció jelenleg is egy választás előtti koalíció formájában létezik és működik. Az igazi jelentősége abban áll, hogy sikerült véget vetnünk egy több, mint tíz éves folyamatnak, amelyben a szembenállás hihetetlen erőket pazarolt el, mármár közösségi önpusztításba csapott át. Kölcsönös engedményeket tettünk, békén hagytuk az egymásnak okozott s ebeket, a meglévő nézetkülönbségeket pedig igyekszünk nyugodtan, racionálisan kezelni.
