Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.05 . 26 Az „ilyenek a politikusok“ kijelentések valójában a felelősség elhárítására szolgálnak. Azon talán lehet vitatkozni, hogy minden országnak olyan vezetői vann ake, mint amilyeneket megérdemel, de az viszont már igaz, hogy olyan vezetői vannak, mint amilyeneket maga választ magának. Arról, hogy milyen hatékony módszer a titkos és egyenlő választójog az ország irányítására és milyen eséllyel juthatnak hatalomra a legmegfelelőbb emberek, már Nobeldíjjal jutalmazott elméletek is születtek. A társadalomtudományokban ennek ellenére mégis lehetetlen minden esetben működő elméletek gyártani. Az is igaz, hogy más, jóval demokratikusabb államokban is vannak populista pol itikusok. Ami viszont Slota és Fico esetében mégis alapvető, hogy ezek az emberek ott politizálnak, ahol mi is állampolgárok vagyunk. Ezeket az embereket a mi polgártársaink választották meg. A választók azon hatvan százaléka, akikkel naponta találkozunk az utcán, akikről szólnak a belföldi napi hírek, akik szerint átlagon felüli nemzetiségi jogaink vannak, akik szerint Malina Hedvig csak kitalálta a verést, és akik szerint csak 300 ezren vagyunk Szlovákiában. Mintegy másfél millió választópolgár véleménye ez. A nép szava az isten szava. Szlovákiában így nyilatkozik meg. vissza Bugárék paltformjavaslata: Vissza a demokratikus centralizmusba? Felvidék.ma 2009.06.05. Vanitatum vanitas: avagy Demokratikus demokráciát! A világ már csak ilyen. Szeles héten, szeles időben – hiába május vég, június eleje – gyűrött papírlabdacsok is repkednek az utca sarában. Felveszem, s mielőtt a kukába hajítanám, belepislantok. Óóó… Hát nem egy politikai platformról szóló határozati javasl atot görgetett elém az idő, a vérvörös falábakon támolygó idő?! S nem is akármilyet! Egy igazi, demokratikus, konszenzuskereső és – teremtő elvi alapvetést, amelyben nincs már ultimátum, nincs kizárólagosság, csak baráti kéznyújtás van, egységteremtési szá ndék, megértés, tisztelet a másik, a mások iránt. Ezentúl csak a közös akarat, a közmegegyezés létezik. Nincs többségi úthenger a párt politikájában, szabadon érvényesül mindenki szabad véleménye! A hozzá vezető út is egyszerű, végtelenül demokratikus. Íme : „Az MKP Országos Tanácsa elfogadja a politikai platform létrehozását • jóváhagyja az MKP Alapszabályának a politikai platformokról szóló módosítását • felszólítja a párt szerveit, hogy a mostani MKP OT ülést követően az MKP munkájában a politikai platformró l elfogadott dokumentum szerint járjanak el • felszólítja a párt járási konferenciáit, hogy az MKP októberi közgyűlésén támogassák a politikai platform létrehozását • az MKP októberi közgyűlésének elfogadásra ajánlja a politikai platform létrehozását • felkéri a párttagságukat felfüggesztő MKPtagokat, hogy ezen MKP OT ülést követően folytassák tevékenységüket a pártban • felkéri az MKPból kilépett tagokat, hogy a mostani MKP OT ülést követően újítsák fel párttagságukat • felszólítja az MKP helyi és járási szerveit, hogy a kilépett tagok visszatérése elé ne gördítsenek semmilyen akadályt • felszólítja az MKP Etikai Bizottságát, hogy vonja vissza Simon Zsoltra vonatkozó döntését.” A központ eldönti, kiadja az utasítást, a pórnép végrehajtja. Ismerik? Húsz éve ezt hívtá k demokratikus centralizmusnak, és a törpe kisebbségben uralkodó bolsevik pártelvtársak hatalmi önkényének fő eszköze volt. 1989ben, amikor a kommunista párt – a nyitás jegyében – népi vitára bocsátotta alapszabályzatát, többen javasolták, hogy épp ezt tö röljék el, és építkezzen valóban alulról a párt, a tagjai akaratát csak így képviselheti… Lám, húsz év a politikában – ebből nyolc a csúcsok közelében, a népszerűségi listák TOP 10ében, szinte fej fej mellett Ján Slotával – elég arra, hogy bolsevik pártel vtárssá változzon a jó reménnyel indult ember is? Hogy elhiggye, minden tőle függ? És vagy az lesz, ami a gyűrött galacsinon fehérenfeketén áll, vagy Móricka kilép térből és időből, viszi magával kicsi batyuját is, s aztán majd megnézheti magát nemcsak a párt, de az istenadta nép is. Déry Tibor csodálatos parabolája rémlik fel bennem (A kiközösítő c. regény), az önnön hatalma miatt elbizonytalanodott, nagyra nőtt kis Ambrus püspök dilemmája: vajon lépteit az Úr irányítjae, vagy már ő, Ambrus igazgatja az Úr útjait is. vissza
