Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.18 . 26 – A Fejlesztési Alap nehézségei a pillanatnyilag lassú privat izációs folyamatból erednek, mivel kimaradtak azok az összegek, amivel az alapot fel kellett volna tölteni. A gond másik forrását azok jelentik, akik már hozzájutottak az alap támogatásához, és nem törlesztik rendszeresen tartozásukat – mondta el Pásztor. vissza „Szalonújságírásra kényszerültünk” – Fekete J. József: Megmozdulások vannak, eredmény még nincs Magyar Szó 20090318 Az elmúlt időszakban egyre több szó esik a vajdasági magyar elektronikus média jelenlegi helyze téről, várható jövőjéről. Vitaindító javaslatok vannak, a nemrégiben megtartott újvidéki konferencia pedig csak első lépése annak a szándéknak, amely a jelenlegi helyzetet felmérni, rendezni szeretné. Az elektronikus média helyzetéről, jövőjéről, megoldáso król Fekete J. József fel, a Zombori Rádió lemondásban lévő igazgatójával beszélgettünk. A Zombori Rádió az egyik áldozata a magánosításnak. Mi történt az elmúlt időszakban, milyen helyzetben van ma ez a médium? – A Zombori Rádiót 2007. november 2án pri vatizálták, és ez a dátum (halottak napja) szimbolikus is volt az intézmény sorsára nézve. Ugyanis a vevő, Irena Vuksanović, belgrádi illetőségű hölgy a privatizációt megelőzően nem is járt a Zombori Rádióban, nem érdeklődött afelől, hogy mit is vásárol me g. Amint a Zombori Rádió megszűnt közvállalatnak lenni, elesett az önkormányzati támogatástól. Hét hónapon át az új tulajdonos semmit nem ruházott be, viszont a Privatizációs Ügynökség felé sem törlesztette a részleteket. Megpróbáltuk túlélni ezt az idősza kot, nem kaptunk fizetést sem. Ezt a sikertelen privatizációt 2008. június 12én szakította meg a Privatizációs Ügynökség. A következő hónapban egy vagyonkezelőt neveztek ki a rádió élére, a részvények hetven százaléka tehát visszakerült állami tulajdonba, és ennek a kezelésével Anita Beretićet bízták meg, aki 2000től 2004ig igazgatója volt a Zombori Rádiónak, korábban pedig igazgatóbizottsági elnöke. Tehát teljes bizalommal volt iránta a kinevező és az itt dolgozók is. Megalakította az igazgatói bizottsá got, új vezetést nevezett ki és új reményekkel néztünk a jövőbe, azzal, hogy az új privatizáció bármikor bekövetkezhet. Erre a privatizációra mindeddig nem került sor. Engem 2008. augusztus 8án neveztek ki megbízott igazgatónak, ezt az időszakot követően pedig sikerült a rádió körül jó néhány aknamezőt felszabadítani. Nem sikerült azonban perspektívát nyújtani és a személyes célkitűzéseimet sem sikerült megvalósítani. Ugyanis véleményem szerint a profi munkát értékelni kell, olyan módon tudunk csak jól egy ütt dolgozni, ha beszélgetünk, együtt kell dolgoznunk a másik szerkesztőséggel, a technikával, a menedzsmenttel. Ezek sajnos nem valósultak meg, ezért 2008. november 7én lemondtam. A lemondásomat azonban nem tudta elfogadni az igazgatói bizottság, ugyanis az feloszlatta magát. A harmadik éve tartó agóniát fokozza, hogy hét hónapja nem kaptunk fizetést, és ha kaptunk, akkor a minimálbért fizették ki. Az, hogy eddig létezni tudtunk egyáltalán, a pályázatoknak köszönhető, viszont ez nem jelentheti számunkra a biztos jövőt, erre nem támaszkodhatunk. Az elmúlt év utolsó negyedében azonban egy üzletember érdeklődést tanúsított a rádió megvásárlása iránt. A részvényekkel a tőzsde kereskedik, bárki hozzáférhet. Az üzletember áttekintette a jelenlegi állapotot, a le hetőségeket, és ennek ellenére továbbra is érdeklődést mutatott intézményünk iránt. Azonban, amikor lépni akart, akkor akadályokba ütközött. Hétfőn viszont sikerült végre egy asztalhoz ülnie a polgármesterrel. Reméljük, hogy létrejön ez a megállapodás. Mi ndennek tudatában, mindezekkel a tapasztalatokkal Ön hogyan jellemezné a vajdasági magyar elektronikus média helyzetét? – Az elektronikus média egy külön téma, amivel úgy tapasztalom, az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak. Próbálnak megoldást találni a fenntartására. Ha lenne receptem rá, akkor már alkalmaznám. A televíziónak ugyanolyan létjogosultsága van, mint a rádiónak. Viszont a rádió nem köti le vizuálisan a befogadót. Más tevékenységek közepette is kísérni lehet. Mindenképpen úgy tapasztalom, h ogy van rá igény, van káder. Nem mondom viszont, hogy megfelelő szakkáder van. Az utánpótlás kérdése a nullán áll. A saját kádereinket sem tudjuk fizetni, így gyakornokokat sem tudunk alkalmazni, vagyis nem tudunk kinevelni újságírókat. Én azzal a reménnye l kezdtem a munkát, hogy állandó pályázatok útján újságírókat, műszaki személyzetet vonzunk ide. Jöjjenek, mutassák meg mit tudnak, próbálkozzanak és meglátjuk mit, kit tudunk kinevelni belőlük. Pénz híján
