Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.06 . 21 vissza Tizenötmillió lejt kap a magyar kisebbség ÚMSZ Mihály László | 20090306 07:11:00 A tavalyihoz képest 6,5 százalékkal többet, 15,1 millió lejt ítélt meg a Nemzeti Kise bbségek Tanácsa (CMN) a romániai magyar kisebbség számára, miután a kormány jóváhagyta az idei költségvetést, és ebből 70 milliót szánt a tizenkilenc kisebbségre. Ez az összeg egyébként szintén 6,5 százalékkal nagyobb, mint amit 2008ban kaptak a Romániáb an élő nemzetiségek. „Örültünk, hogy a válság és a megszorítások ellenére is a kormány növelte a kisebbségeknek szánt hozzájárulást, még ha ez a növekedés nagyjából az idei infláció tervezett mértékével felel is meg” – magyarázta lapunknak Winkler Gyula eu rópai parlamenti képviselő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának alárendelt CMN gazdasági ügyekért felelős bizottságának elnöke. Winkler szerint bonyolult kritériumrendszer alapján osztják szét a 19 kisebbség között a költségvetésből elkülönített össze get, figyelembe véve az adott nemzetiség számarányát, kulturális programjait, vagy hogy részesüle anyanyelvi oktatásban. „Az RMDSZ az egyedüli, amely létrehozta a Communitas Alapítványt, és ezen keresztül pályázati rendszerben dolgozik, több ezer civil szervezetet finanszírozva pályáztatás útján. Ezzel szemben a többi kisebbségi szervezet nagyjából felhasználja ezeket a pénzalapokat saját működésének a finanszírozására” – véli a politikus, hozzátéve, hogy többségük az állami támogatásból tartja fenn magá t, akad azonban olyan szervezet is, ahol a saját forrás alkotja a döntő részt, a költségvetési hozzájárulás csupán kiegészítő támogatás. A kisebbségi szervezeteknek megszavazott kormánytámogatásról szóló adatok körülbelül két héten belül jelennek meg a H ivatalos Közlönyben. vissza Huntington és az amerikai politika A Nyugat nem egyetemes, és azok a politikai elitek, amelyek a fejükbe vették, hogy a nyugati civilizáció körén kívül eső országukat elnyugatosítják, bukásra van nak ítélve. ÚMSZ Molnár Gusztáv | 20090306 07:18:28 Régóta várom a megfelelő alkalmat, hogy Samuel P. Huntingtonról illően megemlékezzem. Illően, vagyis nem pusztán azért, mert tavaly decemberben elhunyt, hanem elsősorban azért, mert mégiscsak ő volt az utóbbi fél évszázad legjelentősebb politikai gondolkodója. Nem volt politikafilozófus, vagyis nem alkotott rendszert, mint például Karl Popper, a nyitott társadalom elméletének megteremtője. De nem volt politológus sem, vagyis nem a meglévő politikai i ntézmények vagy jelenségek leírásával és rendszerezésével foglalkozott. Politikai gondolkodó volt, ami azt jelenti, hogy szuverén módon válogatott a társadalomtudományi szakemberek (történészek, politológusok, szociológusok stb.) által összehordott anyagb ól, és a saját, eredeti szempontjainak megfelelően értelmezte, illetve továbbértelmezte azokat. Ezt három nagyon fontos könyvben is megtette (ezért jelentősebb gondolkodó, mint Francis Fukuyama, aki – hacsak ki nem talál valami rendkívülit – valószínűleg m egmarad az 1992ben megjelent A történelem vége és az utolsó ember szerzőjének). Huntington – sok egyéb munkája mellett – először is megírta A harmadik hullám: demokratizálódás a 20. század végén című könyvet (1991), amelyben pontosan jelezte azokat a tö rténelmi léptékkel mérhető időben beérő bonyolult előfeltételeket, amelyek teljesülése esetén a demokratizálódást ténylegesnek és többékevésbé véglegesnek lehet tekinteni. Nagyobb jelentőséget tulajdonított például a parlament mint intézmény létezésének – még akkor is, ha az nagyon szűkkeblű választójogon alapult, tehát elitisztikus volt – , mint a tömegdemokrácia látványos és fontosabb előzményeket nélkülöző bevezetésének.
