Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.16 . 25 próbálta ki a magyar próza hajlékonyságát. Geszner Idylliumi című tolmácsolása országos sikert aratott. Kayserátültetése, a Bácsmegyeynek öszveszedett levelei című regény cselekményét magyar földre helyezte, és mintát igyekezett adni a társasági tónus számára. A regény annak az élettapasztalatnak a fogl alata, hogy reménytelenül ki vagyunk szolgáltatva indulatainknak, és semmiféle erkölcsi igényesség nem menthet meg bennünket attól az eshetőségtől, hogy rabul ejt bennünket egy végzetes szenvedély. Egy ilyen elementáris, a természet vak és ellenállhatatlan erejével érvényesülő szerelmi tűz ragadja magával Bácsmegyeyt, ez határozza meg életvitelét, s ez a kedves hiánya - vezet el végül halálához. A regény világa és Kazinczy „kassai érzelmek iskolája” ellentétet mutat. A regény hőse egyetlen leányba szerelmes végzetesen és reménytelenül, a regén írója viszont több ifjú hölgynek is csapja a szelet. A csapongó ifjúi magatartásba lehetet valami tudatos: hogy a Bácsmegyeyre leselkedő veszélyeket elkerülje, az igen érzéki természetű fiatal Kazinczy nem egy leányt, hanem a szerelmet választotta, ami kevésbé veszélyesnek és jóval kellemesebbnek tűnt. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy Van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplény, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Hev es, Jászság és KisKunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11én meg is kapott. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magá nak. 1788ban Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt megalapította Kassán a Magyar Museumot. Hármas szövetségük nem volt felhőtlen, mert politikailag nem mindenben értettek egyet. A szövetségnek az vetett véget, hogy Batsányi átírta Kazinczy t ervezett előszavát. 1790ben Orpheus címmel maga adott ki folyóiratot, melyből két kötetben 8 füzet jelent meg. 1790 tavaszán, a Szent Korona Magyarországra hozatalakor tagja volt a koronaőrségnek. A korona őrszobájában írta Hamletfordítása elé Prónay L ászló csanádi főispánnak azt a levelét, amelyben a magyar színészet érdekében emelt szót. Kassára ment, majd miután Budán felerősödtek a magyar színészet életre hívására irányuló törekvések, Budára érkezett, októberben azonban hivatalos ügyeinek intézése m iatt haza kellett utaznia. Miután belekeveredett a Martinovics Ignácféle összeesküvésbe, 1794. december 14én éjjel anyja házában elfogták. Az újhelyi fogadóba, majd Budára szállították. Először december 29én lépett bírái elé, akik azzal vádolták, hogy a Hajnóczy által neki kézbesített reformkátét lemásolta és terjesztette. 1795. május 8án fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de ezt az ítéletet a király várfogsággá enyhítette. Szeptember 27éig Budán tartották fogva, utána Brünnbe szállított ák. Nedves, föld alatti börtönbe került, ahol annyira beteg lett, hogy már nem tudott felkelni a szalmazsákjáról. Később bírái megkegyelmezve neki, barátságosabb körülmények között tartották fogva és meggyógyult. A francia hadak közeledtével 1800. június 30án továbbszállították Pozsonyon és Pesten át Munkácsra. 1801. június 28án kegyelmet kapott a királytól. 2387 napot töltött fogságban. Életének ezt a szakaszát legteljesebben a Fogságom naplója című művében dolgozta fel. Bebörtönzésekor ingatlanainak értéke mintegy húszezer forint volt, ez a rabsága idején részére tett költségek miatt teljesen elenyészett. Anyja nem adott neki mást, csak az általa Széphalomnak nevezett bányácskai dombot és egy csekély szőlőt. Kiszabadulása után feleségül vette gróf Török Lajos leányát, Török Zsófiát. Széphalomra települt. Anyagi gondokkal küzdött: fogsága után őt terhelő számlákat kellett tisztáznia, később gyermekeit kellett nevelnie. 1806ban rákényszerült, hogy könyvtárát kétezer forintért eladja a Sárospataki Ref ormátus Kollégiumnak. A felvilágosodás korának a Martinovicsperrel vége. Az ország nagyobb elnyomatás alatt él, mint valaha. Kazinczy úgy véli, nincs mód a politikai harcra, de a nyelvért és irodalomért folytatandó harc előkészíti a megfelelőbb időben ú jrakezdhető politikai törekvéseket. Annyit hoz át a világosság korából az elsötétült korba, amennyit lehetőnek tart.
