Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01 . 03 . 10 Kezdetben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem klin ikái fogadták őket, azután a Debreceni Orvostudományi Egyetem kapcsolódott be a munkába. (Itt végzett Kalmár László és itt kezdte meg belgyógyászpályafutását.) Ezt követően kapcsolódott be a munkába a szegedi, végül a pécsi orvostudományi egyetem. A beteg forgalom 6070 százaléka Budapestre, 20 százaléka Debrecenre, 10 százaléka Szegedre esett. Ennek a megoszlásnak földrajzi okai is voltak. Debrecenben a kárpátaljai és Romániából a partiumi betegeket gyógyították. Szegedre a TemesvárArad környéki, illetve a szerbiai betegek mentek. A fővárosba jöttek a székelyföldiek, mert a vonatközlekedés szempontjából ez volt a legegyszerűbb. Az egyetemek mellett fontos szerepet játszottak az országos intézmények. Nehéz volna felsorolni minden gyógyhely nevét. Kalmár Lás zló azt mondja: mindenkit partnernek tekint a Segítő Jobb, aki jó áron jó szolgáltatást kínál. Kalmár Lászlóéknak egy idő után pontos térképük lett arról, hogy a környező országokban hol, milyen műszerek vannak, kik azok a szakemberek, akiknek a munkájára támaszkodni lehet. A lényeg azonban az, hogy törekedtek, amennyire csak lehetséges, hogy csökkentsék a magyarországi fekvőbetegek számát. Ezért segítették például Romániában a vesebetegek számára nélkülözhetetlen dialízisállomás felállítását, illetve öszt önözték ugyanott a csontvelőátültetés gyakorlatának meghonosítását. Kalmár László azt mondja, hogy 1994 a fordulat éve volt tevékenységükben. Addig lényegében karitatív, humanitárius munkát végeztek, 1995től viszont igen gyorsan bontakozott ki a professz ionalitás. Azon az elvi alapon képtelenség volna működtetni a rendszert, hogy segítsünk mindenkinek, amíg a pénzünk engedi. Kalmár szerint ezzel - amint az ő példájuk mutatja, sikeresen - csak a szakmai elvet lehet szembeszegezni. A szolidaritást is csak s zigorúan szakmai szempontok alapján lehet tisztességesen elosztani. Azt, hogy kinek van olyan baja, amit Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, netán Szlovákiában valóban nem lehet orvosolni, kizárólag szakmai szempontok alapján lehet eldönteni. Pontosan kell tudni, hogy mi áll rendelkezésre egyik vagy másik országban, illetve Magyarországon. Tudni kell, hogy a romániai egészségügyi ellátás kiegészítéséhez sokkal kevesebbet kell hozzátenni, mint a kárpátaljaihoz. Egy hasi sebészeti beavatkozást nyugodtan rá ke ll hagyni a romániai intézményekre. A sugaras gyógyításban viszont gyakran segítségre szorulnak. A gyógyszeres kezelésben van, amit meg tudnak csinálni, van, amit nem. De ezt pontosan tudni kell... Fontos szerepet szántak a továbbképzésnek. A környező országokból a rendszerváltást követően 20002500 orvos távozott Magyarországra, NyugatEurópába vagy a tengerentúlra. A magyar egyetemekre fölvett határon túli hallgatók a legtöbb esetben itt maradtak. De gyakran előfordult, hogy az egyetem utáni szakmai képzésben részt vevők is inkább Magyarországot választották. Ezért szervezte meg a Segítő Jobb a debreceni Ady Endre Akadémia Orvosi Szekciójának tanfolyamát. A Korszerű diagnosztika és terápia című kéth etes kurzusra évente átlagosan ötven határon túli orvost fogadtak Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Jugoszláviából és Horvátországból. A kurzusra fölvettek számára nyitottak voltak a debreceni nyári egyetem anyanyelvi, történelmi, kulturális, közgaz dasági, informatikai, pedagógiai szekciói is. Ez összefüggött azzal is, hogy a Segítő Jobb szerint az egészségügy szerves része kell, hogy legyen a határon túli magyar kisebbség önszerveződésének. Ez nem akadályozta meg abban az alapítványt, hogy ugyanúgy támogassa azokat a román orvosokat is, akik Magyarországon akarnak szívsebészeti szakvizsgát tenni, mint azokat a magyarországi szakembereket, akik Romániában kívánnak urológiai szakvizsgára felkészülni. De nemcsak egyéni ösztöndíjakat adott a Segítő Jobb. A gyermek onkológiahematológia fejlesztése például románmagyar társasági együttműködés formájában történik. Ennek az együttműködésnek az eredménye, hogy 2001ben Temesváron végrehajtották az első önálló román gyermekcsontvelőátültetést. Kalmár profess zor azt mondja, mostanáig körülbelül 3,5 milliárd forint értékben szervezett betegellátást a Segítő Jobb. Elszámolásaikban az Állami Számvevőszék soha nem talált hibát. 2006 óta azonban az egészségügyi kormányzat másképp kezeli őket, mint korábban. - Mi, c ivilek gyanúsak lettünk a hivatal számára - összegzi röviden kétesztendei tapasztalatait az alapítvány vezetője. Majd így ad bővebb magyarázatot: - Úgy láttuk, hogy először a miniszter, azután egyre kisebb funkciójú hivatalnokok vélték jobban tudni, mint m i, hogy mi a teendő. Olyan emberek, akiknek életükben nem volt dolguk romániai, kárpátaljai, vajdasági betegekkel. Így alakult ki az a bizarr helyzet, hogy egy székelyföldi beteg csak a bukaresti biztosító kontójára jöhet Magyarországra azon a címen, hogy immáron Románia is tagja az Európai Uniónak. A Vajdaságból és Kárpátaljáról a betegeknek a követségeken és konzulátusokon leadott zárt borítékokban kell eljuttatni Magyarországra kérelmeiket a minisztériumba, ahonnan hatvan napon belül kell választ kapniu k. A sürgős
