Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.23 . 19 A halból készült termékeknek Magyarorsz ágon szintén nincs piaca. A másik dolog, hogy a két ország kereskedelmi csatornái is differenciáltan működnek. Magyarországon inkább a szépen csomagolt élelmiszereket részesítik előnyben. Hogyan látja a csatlakozás után a román agráriumot? – A román agrá rium perspektivikusan fejlődő, de gyermekbetegségekkel küzdő ágazat. Túlzott például a bürokrácia, másrészt sokszor adott pozícióknál, kinevezéseknél a szakértelem másodlagos. Viszont a román agrárium fejlődni fog, hiszen ez az egyetlen irány számára. Ahho z, hogy az adott forrásokat megszerezzék Brüsszelből, muszáj előremozdulni. A román mezőgazdaságnak mi a legnagyobb hátránya? – Az első és nagy hátránya a kis parcellarendszer. Ma már mindenki, aki egy kicsit is ért a mezőgazdasághoz, tudja, hogy tíz hek táron nyereségesen nem lehet termelni. Várható, hogy a parcellatömbösítés a román részről is meg fog történni. A másik dolog az állattenyésztés, ezen belül az uniós környezetvédelmi szabályoknak a betartatása. Románia haladékot kért ezen a területen, de úgy látom, egyelőre nincsenek meg azok a források, amelyekből például az állatorvosi telepeknek a környezetvédelmi előírásait ki tudnák vitelezni. A harmadik különbség a gépesítés aránya, a munkaerő, a szakértelem aránya. A kis parcellák miatt Romániában ö nkizsákmányolás folyik, nem a profitorientáltság vezeti a kisgazdákat, hanem az önfenntartás, ez pedig önmagát mint termelői félt kizsákmányolja anyagilag is és fizikailag is. A másik nagyon fontos probléma az áruértékesítés megszervezése. Itt az uniós a grárpiaci szabályozók még nem igazán működnek, gondolnék például a garantált árra. Jelen pillanatban ugyanis ha jó termés van, akkor senki sem tudja eladni, ha rossz termés van, akkor mindenki csak eladni szeretne, de nincs mit. Létre kéne hozni azokat ter melő- és értékesítőszövetségeket, amelyek a fejlettebb nyugati országokban már léteznek. Az államnak meg kellene hirdetnie egy adott mennyiségnek a közraktárakban való termékek felvásárlását, ezzel enyhítené a piaci kínálatot. Újabb nehézség, hogy – bár vannak Romániában ezen a téren lépések – jobban ki kellene aknázni a bio- és ökológiai termékek piacát, amelyben óriási lehetőség van. A borászat, az erdészet is lehet kitörési pont. Romániában ehhez kapcsolódóan óriási piaca lett a vörösbornak. Tavaly p éldául 500 százalékkal nőtt az országba behozott vörösboroknak az aránya, a villányi, a tradicionális Egri Bikavér révén pedig megjelentek a magyar borok is. Romániában több mint egymillió háztáji kisgazdaság működik, ami az uniós tagállamok közül az egyi k legnagyobb szám. A mai modern, tőkét igénylő, kereskedelemorientált gazdálkodás keretében ezekre a tőkeszegény, kisparcellás gazdaságokra milyen sors vár? – Kisgazdaságok alatt az állattenyésztőket és a földművelőket is értem. Aki földjének területét nö velni tudja, az életképes maradhat, ha áttér a profitorientált gazdálkodásra. Aki megmarad 1 – 1,5 hektárnál, az két dolog között választhat: vagy eladja a területét, vagy önfenntartásra rendezkedik be. Ami az állattenyésztést illeti, Románia haladékot kap ott a környezetvédelmi előírások betartásával kapcsolatban. Abban a pillanatban, amikor eltelik ez a néhány év, a tízes állatlétszám alatti nagyállattartások a tőkeigényes és helyigényes beruházások miatt fokozatosan elsorvadnak. Hol fognak ellenben felfut ni? Lesznek százegyedes, kétszázegyedes farmok, ahova csatlakozhatnak. A sertéstenyésztő kisgazdaságok viszont hosszabb ideig fogják túlélni, mint a nagyállattartók, de szintén hosszabb ideig fog fennmaradni a szárnyastartás is. Hogy mi lesz az emberekke l? Valószínű, hogy főleg az idősebb generáció be fog kapcsolódni a Földet életjáradékért programba, a munkaképes generáció pedig azoknál fog munkát vállalni, akik növelték a földterületüket. Falvanként lesz öt – tíz olyan gazda, akinek földje nagyobb tíz hek tárnál.
