Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.21 . 28 „Szinte biztos vagyok benne, hogy Tőkés László nem akar egyezséget, csak azt szeretné, ha úgy tűnne, nyitott erre, és nagyon komolyan akarna velünk erről tárgyalni” – fejtette ki Markó Béla a sajtótájékoztatón a Tőkére vonatkozó kérdésre. A szövetségi elnök kifejtette, néhány nappal korábban jutott el hozzá ez a javaslat. „Az a gond, hogy Tőkés úr minden választás előtt előáll ezzel a javaslattal, mi pedi g nagyon naivak és bizakodóak lévén minden alkalommal elfogadjuk a felkérést a párbeszédre. Látszólag már úgy állunk mindig, hogy létrejön az egyezség, de Tőkés László úr az utolsó pillanatban visszautasítja az egyezséget” – szögezte le Markó. A szenátor kijelentette, a Szövetség még nem adott választ Tőkés Lászlónak. vissza (Mediafax) Bodó Barna politológus, egyetemi tanár – A szórvány a nemzet határa Erdélyi Riport 2009.01.22. Folytatjuk Szilágyi Aladár előző lapszámun kban elkezdett beszélgetését a három egyetem tanáraként tevékenykedő oktatóval, a Szórvány Alapítvány elnökével, némi aktuálpolitikai kitérőre is vállalkozva. n Általában a „szórvány” hívószó hallatán sokan csupán afféle eldugott, isten háta mögötti falva kra, elszigetelt közösségekre gondolnak, holott immár erős szórványosodási folyamat jellemzi a városokat is. Nemde, erre a jelenségre önök is felfigyeltek? Valóban, a „szórvány” kifejezés sok esetben megtévesztő lehet. Ugyanis az emberek, ha szórványgondok ról hallanak, arra gondolnak, hogy a valahol a végeken, eldugott településeken élőknek kell valamilyen támogatást nyújtani. Általában azok a programok, amelyek egyházi keretben futnak – lásd az Erdélyi Református Egyházkerület szórványprogramjait – , valóba n arról szólnak, hogy az úgynevezett világ végén élő kisebbségi közösségeknek hogyan lehet támogatást nyújtani. Mi viszont a szórványt a nemzet határának tekintjük. A szórvány egy olyan társadalmi közeg, amelyben egy kisebbség tagja nem tudja teljes körűen megélni a saját kisebbségi mivoltát, mert környezete nyelvi és kulturális feltételei nem teszik lehetővé, hogy azzal a természetességgel használja anyanyelvi kultúráját és az anyanyelvét a közéletben, mint amilyen szinten azt a kisközösségben, a családjáb an, szűk baráti körében teszi. Ennek a kettősségnek a kezelése külön technikát, életvezetést feltételez. Ezt az emberek vagy tudják, vagy sem. A szórványra való odafigyelésnek nem annak a jegyében kell történnie, hogy „valaki ott él a végeken, támogassuk a szegény, magára hagyatott, elárvult embert vagy sorvadó közösséget”. A szórványra azért kell a nemzetnek odafigyelnie, mert a szórvány a saját nemzeti közösségének a határa. A szórvány nem stagnál, hanem vándorol; 3540 évvel ezelőtt még Resicabányán is l ehetett magyar szót hallani, Resicabányán is volt magyar iskola. Ma már a szórvány határa felhúzódott Temesvár közelébe. Ha a temesvári, bánsági magyar közösséggel nem foglalkozik a nemzet, akkor nem adok neki húsz évet, és a szórvány határa Arad lesz. Ha erre a jelenségre nem figyelünk oda, akkor rendre elveszítjük azokat a közösségeket, amelyek kulturálisan még hozzánk tartoznak. Tehát oda kell figyelnünk a nyelvhatáron élőkre, meg kell erősítenünk őket abbéli igyekezetükben, hogy anyanyelvükben is, kultu rálisan is a nemzethez tartozóknak érezzék magukat, és ne következzen be az a nyelvi váltás, ami a szórványban gyakran és nagyon könnyen megtörténik. n Tapasztalatai szerint a mindenkori RMDSZvezetést mennyire sikerült bevonni a szórványkérdés gondkörébe , politikusaink mennyire váltak érzé- kennyé e problémák iránt? Amikor az RMDSZnél tisztségeket viseltem, akkoriban sikerült elérni, hogy a szórványkérdésekért maga az ügyvezető elnök felelt, ami azt jelentette, hogy ha valaki szórványügyben jelentkeze tt, az ügyvezető elnöknek hivatali kötelessége volt arra odafigyelni. De az RMDSZ – miképpen nagyon sokan általában a magyar közéletben, nemcsak az erdélyi, hanem a magyarországi, a budapesti közéletben is – rosszul közelítette meg a szórványkérdést. Folya matosan stratégiáról szólt a beszélgetés, az RMDSZ 2000 környékén többszörösen meghirdette a maga szórványstratégiáját. A kérdés általános kezelésére kívánt keretet nyújtó elemzést és programot elkészíteni, de az eseti kérdésfelvetéseken nem jutott túl. Be kell ismerni, mások kísérletei sem voltak sikeresek, amelyek általános stratégia kidolgozására törekedtek. Ugyanis a szórványra nem kívülállóként kell
