Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügy ek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.07 . 34 szervezeteket, hogy most, amikor az úgymond korlátlan lehetőségek korszakába léptünk, képtelenek élni az új lehetőségekkel. Nyilván ezek a lehetőségek korántsem korlátlanok, ám annyiban talán mégis találó a kifejezés, hogy olyan összegek lehívására van esély, amelyről eddig még csak álmodni sem mertünk. Az igazán nagy változás abban rejlik, hogy ezek az összegek már feltételezik a nagy projekteket, a társadalmi hasznot, a partnerséget, az újítást, a hozzáad ott értéket, a tapasztalatot és a valamilyen célért való kiállást. Ebben a kritériumrendszerben pedig a 15 embert érintő, két számítógépet vásárló, 3 fölösleges kiadványt készítő projektekhez szokott civil szervezetek labdába sem rúgnak. A romániai magyar civil szervezetek megújulásának egyik legfőbb lépése lenne az, hogy merjünk nagyot álmodni, ami esetünkben azt is feltételezné, hogy végre megpróbálunk leszakadni a magyar állam által biztosított, szinte jövedelemszerű, felaprózott támogatási rendszerről . Nem a teljes szakításról beszélek, természetesen, hiszen számtalan olyan település van, ahol ezek az apró kis projektek és befektetések mai napig az egyetlen lehetőséget jelentik bármilyen magyar jellegű fejlődésnek. Ám azok a civil szervezetek, amelyek elsősorban kényelmi szempontból élnek ezekkel a lehetőségekkel talán rávehetnék magukat, hogy nagyobb, merészebb és lényegesen nagyobb költségvetésű projektekkel próbálkozzanak. Nem hagyom figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az elmúlt tíz év alatt nem s ok minden történt annak érdekében, hogy felkészülten nézzünk elébe bárminemű változásnak és ennek a felkészületlenségnek talán most látjuk leginkább kárát. Nagyon kevés olyan országos projekt volt, sajnos, amely konkrétan azt a célt tűzte ki, hogy a civil társadalmat erősíti, segít nekik felkészülni az európai pályázati rendszerre (előcsatlakozási alapokra is), elmagyarázza a társadalmi felelősség jelentését és szerepét, bevezeti az aktív állampolgár fogalmát, közelebb hozza a fundraising értelmét, stb. Egy értelmű, hogy ilyen tudás nélkül borzasztó nehéz hirtelen több tízezer, vagy százezer eurós nagyságrendű projekteket kitalálni és véghezvinni. Az eddigi bevált és bejáratott rendszer arról szólt, hogy bármilyen kiírás jelent meg, azt megpályáztuk, mindenfé le cél, koherencia, stratégia, távlati terv nélkül. Nem számított, hogy már van 50 székünk, ha megjelent egy kiírás, amelyben lehetett nyerni 100.000 forintot, vagy 20 millió régi lejt újabb székek vásárlására, hát beadtuk a pályázatot. Jó esetben megvettü k a székeket, nem csak elszámoltuk. Ez a mentalitás egyértelműen nem segít, sőt hátráltat, amikor országos, vagy nemzetközi pályázatokról beszélünk. Létezik nem is egy olyan romániai magyar civil szervezet, amely évekkel ezelőtt túlépett ezen a saját maga által felállított, kényelmes határon és már a ’90es évek közepétől aktívan részt vett az előcsatlakozási alapok lehívásában. Ezek a szervezetek olyan projekteket valósítottak meg, melyek túlmutattak egy település vagy egy szervezet rövid távú céljain, fe nntarthatók voltak, társadalmi hasznot produkáltak. Miért nem tudunk róluk többet? Miért nincs meg az átjárás az ezer kis szervezet és a tíz nagy szervezet között? Miért nem tanulunk tőlük? A pillanatnyi lemaradás másik oka a román szervezetekkel való kap csolat szinte teljes hiánya. Szintén az eredeti cél görcsös és néha felesleges követése miatt sokunkban nem fogalmazódott meg az az igény, hogy nagy román szervezetekkel partnerségbe lépjünk, közösen valósítsunk meg valamit. Nagyrészünk nem is tudja, hogy vannak, kik azok, vane ernyőszervezetük, milyen akcióik vannak. Pedig érdemes lenne odafigyelni, mert a román civil szféra most kezd kibontakozni, részt vállani a döntéshozatalban, pontosabban olyan akciókat kezdeményezni, melyek megerősítik a szerepüket, jelentőségüket. Csakhogy ha a magyar szervezetek nem zárkóznak fel melléjük, akkor az elszigetelődés és a szakadék még nagyobb lesz. Nem próbálom azt bizonygatni, hogy milyen egyszerű Uniós pályázatokat nyerni, mert nem az. Elsősorban az újféle gondolkod ás miatt nem, amelyet szabályok formájában követel meg, amivel gyakran nem értünk egyet, nem tetszik, elutasítjuk. És valószínűleg nekünk van igazunk, de nekik van pénzük. És ez egy olyan helyzetbe kényszerít minket, amelyben csak akkor beszélhetünk hatáso s és hatékony romániai magyar civil szféráról, ha képesek vagyunk ezen a nemtetszésen túllépni és az uniós standardoknak megfelelő projekteket kitalálni, amelyek nem a kiírás függvényében jönnek létre, hanem egy reális és felmért problémára adnak választ . vissza Óév eleje, újév vége Szabadság ÚJVÁRI ILDIKÓ 20090107 Szegényebbek lettünk egy polgármesterrel és soksok ígérettel. Azt már mindenki döntse el magának, hogy ez a leszegényedés milyen fokú veszteséggel járt – ha egyáltalán veszítettek is bármit. A hiszékenyeknek azonban
