Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 22 Miért nem szeretnek minket a szlovákok? Felvidék.ma 2008.11.25. A szlovák felfogás szerint már a "barbár" magyarok honfoglalása súlyos károkat okozott a fejlett szláv birodalmaknak. A szlov ákmagyar ellentétek f ő eredője azonban egyértelműen Trianon. Az I. világháború előtti századokban a magyarság számos hibát követett el a szlovákokkal szemben, ám Trianon után fordult a kocka. A különbség annyi, hogy míg a szlovákok erősödtek a többnyire nem túlzottan erős magy ar nyomás alatt, ellenkező előjellel ez éppen fordítva volt, és van - vélekedik Jeszenszky Géza történész, korábbi külügyminiszter. Honfoglalás: barbár magyarság kontra szláv kultúra A XIX. század Európaszerte a nemzetállamok magukra találásának nagy korszaka. A téma (pán)szláv olvasatában elterjedt, hogy a magyarok Kárpátmedencei betelepülésükkel súlyos kárt okoztak a szlávoknak, mivel fejlett birodalmakat zúztak szét, és alacsonyabb, barbár kultúrát képviseltek. Ez a beállítás nemcsak sértő minden m agyar számára, de ellentétes a valósággal is - hangsúlyozza tanulmányában Jeszenszky Géza (A szlovákmagyar viták háttere). A történész felhívja a figyelmet: nincs semmilyen hiteles bizonyíték arra, hogy a magyar honfoglalás idején a Kárpátmedencében fenn állott volna egy NagyMorva Birodalom, vagy más fejlett állam, és semmiképpen sem volt szerves kapcsolat a déli és a nyugati szláv népek között. A XI. században létrejött lengyel, cseh és magyar királyságban jogrend, életbiztonság és magasabb életszínvon al jött létre, mint ezektől az államoktól délre és keletre, két északi szomszédunknak pedig eszébe sem jutott, hogy a magyarok akadályozták volna meg egyesülésüket egymással és a déli szlávokkal - emlékeztet Jeszenszky. Fehér ló: a SvätoplukAnonymus kac sa Anonymusnak "köszönhetően" tartja magát a legenda, hogy a magyarok Svätopluk morva királytól csellel, egy fehér lóért, egy aranyozott nyeregért és egy aranyos fékért megvették az országát. Ennek nincs történeti alapja, Svätopluk már nem is élt a honfo glalás idejében, de arra jó a mese, hogy a szlovákok haragudjanak egykori országuk "bekebelezőire" - vélekedik írásában a volt magyar külügyminiszter. Teljesen történelmietlen az ezeréves magyar elnyomás vádja, hiszen a modern nemzeti tudat megjelenése ( térségünkben a XIX. század eleje) előtt nem a származás és az anyanyelv volt az állam, illetve az uralkodó iránti lojalitás alapja, hanem a hűbéri elv, egy adott társadalmi rendhez (nemesség, polgárság stb.) tartozás. A középkori és kora újkori magyar álla m esetében csak "területi nacionalizmus" létezett, a külső támadások ellen Hungária (Uhorsko) területét védték a területén élő népek. A Habsburgok központosító és németesítő törekvéseivel szemben is általában egységesen léptek fel a különböző származású és anyanyelvű rendek és személyek az országgyűléseken, Bethlen Gábor, Rákóczi és Thököly függetlenségi harcaiban - emlékeztet a történész. A mai Szlovákia területén élő lakosság vegyes volt, a völgyek zömmel szláv (szlovák) földművelői mellett a bányaváros ok és a Szepesség lakossága főként németül beszélt, a népesség jó 5 százalékát kitevő nemesség esetében pedig általában lehetetlen megállapítani az etnikai hovatartozást, de valószínű, hogy többségük magyar származású volt. Kettős forradalom Az 1848/49es honvédseregben több ezer felsőmagyarországi tiszt vett részt, Görgey, Lahner, Beniczky a legnevesebbek. 1848 tavaszán a magyarok mellett a szlovák értelmiség is lelkesedett a szabadságért és a nemzeti jogokért. Május 10én a Liptószentmiklóson tartott népgyűlés "szlovák néprajzi kerület" létrehozását követelte, hivatalos szlovák nyelvvel, nemzeti színekkel, önálló iskolákkal, egyetemmel. Az ország egységét (unió Erdéllyel) éppen helyreállító magyarok részéről ezt elutasítás fogadta. Erre a bécsi udvart ól támogatva kirobbant egy kisebb felkelés, amit a megyei hatóságok könnyen szétugrasztottak, miközben a fiatal szlovákok tízezrei léptek be a honvédseregbe, ahol vitézül harcoltak Görgey alatt.
