Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 23 Valóban szűkkeblűek a magyarok (is)! 1861ben a főként lelkészekből, tanárokból és ügyvédekből álló szlovák értelmiség újból kinyilvánította igényét a "szabad alkotmányos hazán" belül egy felsőmagyarországi autonóm szlovák kerület (Hornouhorské slovenské okolie) létrehozására. Ez Trencsén, Árva, Turóc, Zólyom , Liptó, Szepes és Sáros megyékből, valamint Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Gömör, Torna, Abaúj és Zemplén megyék szlávok által lakott részeiből állt volna. Az akkori magyar politikusok azonban sajnos ugyanúgy gondolkodtak, mint ma a szlovákok - álla pítja meg Jeszenszky. Csak egyéni nemzetiségi jogokról lehet szó, társnemzeteket nem ismernek el, a külön szlovák kerület pedig már csak azért is elfogadhatatlan, mert a szlovák többségű vármegyék városaiban igen jelentős számú a magyar és német lakosság, akik nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe - hangzott az egykori érvelés. Szlovákfaló magyarok? Szlovák oldalról mindig sérelmezik, hogy a dualista korszakban milyen politikai elnyomás alatt éltek a szlovákok, erőszakkal akarták őket asszimilálni, elmagy arosítani. Gyakran elhangzik, hogy ha nincs az 1918as fordulat, néhány éven belül teljesen eltűntek volna a szlovákok. Az ilyen nyilvánvaló túlzások ellenére indokolt, hogy magyar részről önkritikusan szemléljük az akkori magyar nemzetiségi politikát - hí vja fel a figyelmet a történész. A kiegyezés után a nemzetiségi jogokat Európában elsőként átfogó módon szabályozó 1868as törvény nem aratott osztatlan sikert, a nemzetiségek önálló nemzeti státusuk (lényegében - mai kifejezéssel - kollektív jogaik) el nem ismerését súlyosan nehezményezték, és tiltakozásul a politikai passzivitást választották. 1875ben a hatóságok betiltották a Matica Slovenska nevű kulturális egyesületet, a három szlovák nyelvű középiskolát pedig megszüntették. Az ezekben ténylegesen f olyó pánszláv és magyarellenes agitáció ellen nyilvánvalóan nem így kellett volna fellépni - írja Jeszenszky. A magyarosítás a szlovákokat erősítette A következő évtizedekben az ország nem magyar népeinek megnyerésére tett kísérletek helyett a magyar k özélet hangos volt attól a törekvéstől, hogy a több mint 50 százalékban nem magyar nemzetiségű országban is tanuljon meg mindenki magyarul. Ennek érdekében magyar nyelven oktató iskolákat létesítettek a nemzetiségi vidékeken is, 1898ban pedig törvényben r endelték el, hogy a hivatalos használatban minden helynevet magyar változatában kell használni. A zömmel falvakban élő szlovákok, románok és szerbek azonban nem asszimilálódtak, sőt sok esetben ők asszimilálták környezetüket, csak a városokban volt megfigy elhető a magyar nyelv térnyerése, elsősorban a németek és a zsidók önkéntes és lelkes magyarosodásának köszönhetően. A szlovák népesség ebben az ötven évben több teret nyert, mint veszített - mindez adatokkal bizonyítható. Az 1890es évektől a törvényben biztosított széles körű nyelvhasználati jogokat helyi szinten egyre több esetben sértették meg, az ezt szóvá tevőket gyakran még perbe is fogták, az iskolapolitikában pedig a magyar nyelv terjesztése lett a legfőbb cél. Mindezt sajnálattal kell beismernün k, hozzátéve, hogy ezt a gondolkodást és módszereket 1919től az utódállamok átvették, és jóval erőszakosabb módon alkalmazták - írja Jeszenszky Géza. Eső után köpönyeg - és megszállás A kisebbségpolitikában a kívánatos fordulat csak az 1918as összeom lást követően, elkésve következett be. Jászi Oszkár nemzetiségügyi minisztériumának előterjesztésére született törvény "a rutén nemzet autonómiájáról" (1918), "a magyarországi német nép önrendelkezési jogáról" (1919) és "Slovenska Krajina (Szlovák Országré sz) önkormányzatáról" (1919), de ezeket már nem lehetett végrehajtani, mert az ország nagyobb részét ellenséges, a területi vitákat erőszakkal eldöntő hadseregek szállták meg. Útban van a sok magyar - ez a fő baj Kézenfekvő, de mostanában kevesen tudat osítják, hogy a két nemzet viszonyát valójában nem régi történelmi ellentétek, sérelmek mérgezik, hanem az a tény, hogy Szlovákiában jelentős számú magyar ember él, s ezek arányát a többségi nemzet velük szemben ellenséges magatartása 87 év alatt a lakossá g 30 százalékáról 10 százalékra csökkentette. Míg ez a folyamat érthető módon súlyos aggodalmakat kelt a magyarokban a Duna
