Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-28
32 érdekcsoport. Én akkor MISZSZelnök voltam, és kiharcoltuk, h ogy legyen főosztályi rangja az ifjúsági ügyekkel foglalkozó osztálynak, s annak legyek én a vezetője. Így kerültem be az ügyvezető elnökségbe, alelnöknek. Attól a pillanattól kezdve megfagyott körülöttem a levegő. Azok, akik erre a tisztségre javasoltak, azt kezdték mondogatni, hogy az RMDSZ embere vagyok, Takács Csaba viszont azt, hogy a Reform Tömörülésé. Ez éppen akkor volt, amikor a csúcsvezetőség és a platform között hatalmas ellentétek kezdtek kialakulni: az SZKTban vérre menő csaták voltak. – Mi vo lt a viták tétje? – A hatalom megszerzése. Akkor a hatalomnak már kezdett íze lenni, a platformosodáson túl pedig bizonyos klikkesedés is elkezdődött. A mostani hatalom már akkor kimutatta a foga fehérjét: elkezdődött a Tőkésféle radikális vonal kiszorít ása a politikából. Állandó viták voltak az SZKTban és a SZETben, hogy mennyire kell felvállalni ezt a harcot, és menynyire kell közel kerülni a román hatalomhoz. Egyeztetések folytak a román pártokkal. Csak most, ennyi év után tisztázódik az én fejemben i s, hogy mi volt ezeknek az egyeztetéseknek a tétje. A fiatalok látták, hogy milyen érdekharcok folynak a háttérben, és bár nem értették ezeket, elvből elutasították. A MISZSZnek és az ehhez közel álló személyeknek, a már politikában résztvevő fiataloknak – mint például Szilágyi Zsolt, Varga Attila – az együttgondolkodása során született meg a MIT megalakításának a gondolata. Akkor alakult meg az Illyés Közalapítvány erdélyi kuratóriuma. A kérdés az volt, hogy ki jut közel a pénzforrásokhoz, ki fogja eloszt ani azokat: ezért folyt a harc. Az ifjúsági szféra három, nagyon jól körülhatárolt pillérből tevődött össze: az OMDSZ az egyetemista diákszövetségekkel, a középiskolai diáktanácsok – melyeknek Borboly Csaba volt az animátora – és az egyházi ifjúsági egylet ek. Aki nem tartozott ezek közé, mint például a cserkészek vagy a fiatal munkások, azokat képviselte a MISZSZ. A cél a következő volt: létrehozni egy fórumot, amely ezek fölött áll, nem részrehajló, és egyenlő arányban képviseli az ifjúsági szféra minden s zegmensét, valamint közvetíthet a magyar politikai hatalom és a civil szervezetek között. – Az RMDSZ ugyanúgy akarta ezt, vagy ellene volt? – Sajátos helyzetemnél fogva középen álltam, lavíroznom kellett a két fél – a politikum és a civil szféra – érdeke i között: nyugodt természetű lévén ez nagyjából sikerült is. A magyar ifjúság érdekeit képviselni kellett nemcsak a magyar politikum, de a román kormány előtt is, sőt, Európa felé is. Hamarabb lett Romániában a magyar fiataloknak érdekképviselete, mint a r omán ifjúságnak. A MIT alakuló ülésén, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceumban díszmeghívottként jelen volt Markó Béla és Takács Csaba is. Megértették, hogy szükséges egy ifjúsági fórum megalakulása, és nekik is jó, mert bokrétaként fel tudják majd muta tni. Az alakuló ülés után kéthárom hónappal Székelyudvarhelyen tartottuk az elnökválasztást, és Ráduly Robi lett az első elnök. Aztán 1995 tavaszán én kurtán- furcsán befejeztem a politikai pályafutásomat. Nagyon kiéleződött már az ellentét, összetűzéseim voltak Takács Csabával. Az egyik vita végén mondtam neki, várjon tíz percet, hogy írjam meg a felmondásomat. Az ifjúsági szférával is nagyjából szakítottam. Túl voltam már a harmincon, szakmai pályára léptem. Civil tevékenységem továbbra is volt, a szabad időmben szociális programot vezettem. – Miről szólt ez a vita Takács Csabával? – Szerettem volna létrehozni egy ifjúsági főosztályi irodát a Székelyföldön, hogy áthelyezzem bizonyos fokig a súlyt erre a régióra. Ezt a vezetőség úgy értelmezte, hogy ki ak arunk szakadni az RMDSZből. Olyan hevesen reagáltak, hogy én le is tettem erről a tervről. A másik oka a szakításnak az volt, hogy már láttam, annyira rétegződik az RMDSZ belső struktúrája, hogy abszolút a periférián fog maradni az ifjúság. A harmadik ok pedig ismét egy nézetellentét volt: informatikusként elképzeltem egy korszerű kommunikációs rendszert – amikor internet még nem létezett – , amit le is tettem a Takács Csaba asztalára, ezt viszont ő elvetette. Éppen azt nehezményezve, ami a rendszer erőssé ge volt: a széleskörű kommunikációs lehetőség. A csúcsvezetőség nem akarta, hogy bizonyos információk a “perifériákra” is kiszivárogjanak. Mindez felgyűlt, és bekövetkezett a szakítás. Amúgy sem tudtam volna kezdeni semmit azzal a hatalommal, amit esetleg egy ilyen tisztség biztosított volna: nem voltam politikus. Ellenben távozásommal beemeltem a politikába Nagy Zsoltot. Takács azt mondta, elfogadja a lemondásomat, ha egy megfelelő embert javasolok a helyemre. Nagy Zsoltot javasoltam, aki akkor a KMDSZnél tevékenykedett, az informatikai szakosztály vezetője volt. – Nagy Zsoltból vezető politikus, miniszter lett. Ismersze még olyanokat, akik az ifjúsági szervezetekből kerültek magas politikusi funkcióba?
