Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-28
33 – A régi generáció tagjai, akik a MISZSZből sugár oztak ki: Toró Tibor, Mátis Jenő, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Birtalan Ákos. A mostani kormányban is vannak volt ifjúsági szervezetisek: Csutak István, Demeter Attila, Korodi Attila. Õk inkább technokrata politikusok, akik a második vonalból jöttek. – T ávozásod után nagy változások következtek be: a MIT kivonult az SZKTból, szakított az RMDSZszel. Szerinted jó döntés volt ez? – Véleményem szerint nem. Ha valamit változtatni akarok, reformálni, azt csakis belülről tudom megtenni. Biztosan nehéz volt, e lviselhetetlen volt a nyomás, de a cél érdekében kompromisszumokat kellett volna kötni. – De ha az RMDSZ kiszorította őket, nem volt szavuk az SZKTban, mit tehettek volna? – A probléma az volt, ha nem tévedek, hogy akkor már az RMDSZnek volt ifjúsági t émában alternatívája; és ez volt a legrosszabb. A Borbolyféle Állampolgár Menedzser Egylet – ők voltak ez az alternatíva. Megalakult a Miért, amely politikai partnere lett az RMDSZnek, részt kapott a hatalomból. Nem volt már szükség a MITre. – Borboly Csaba neve elég gyakran feltűnik a MITtörténelem során. Hogyan emlékszel rá? – Jó szervező, tanult, de elég vitatott egyéniségű személyiség volt – csaknem ugyanannyian nem állhatták, mint amennyien szerették. A MAKOSZ vezetőségének tagja volt, tudta mani pulálni az embereket. Nagyon gyorsan ismert politikussá vált. Az ő érdeme volt viszont az, hogy a technokrata gárda kinevelődött: Korodi Attilát is ő animálta például. Az a gond azonban, hogy egy technokrata gárda nem tud meghatározni egy politikai irányvo nalat, ő azt teszi, amit előírnak neki. – Nem bántad meg, hogy félbeszakadt a „politikai” pályafutásod? – Nem igazán. Ugyan én is tudok a szó erejével hatni, de azt a képmutatást és rengeteg intrikát, ami már abban az időben kezdett jelentkezni – nem tud tam elviselni. Mindez bizonyára a politikához hozzátartozik, de én nem kértem belőle. Mivel ügyvezető alelnökként én is nagyon közel álltam a hatalomhoz, döntenem kellett: vagy hagyom magam becsomagolni, vagy kilépek. Ez utóbbit választottam, és mai napig nem bántam meg, hiszen alapjában nagyon civil vagyok, nincs sok közöm a politikához. Kiléptem, vállalkozásba kezdtem, csődbiztosi jogosítványom van. Érdekes a munkám. Viszont sajnálom, hogy azóta is ez a helyzet áll fenn az ifjúsági szféra és a politikum k özött. Nagyon várom azt az időt, amikor egyáltalán annyira letisztul a politikai élet, hogy megint érdemes lesz közel kerülni hozzá. – Szerinted a MIT a megfelelő utat követi? Jól teszi azt, amit tesz? – Sajnos, azt látom, hogy a civil társadalom visszaf ejlődik, bár vannak tevékenységek, konferenciák, fórumok. Ezáltal valószínűleg a MIT is elveszti a súlyát, és főleg azért veszti el, mert megvan az árnyékMIT – a Miért. Igazából a MITnek az lett volna a szerepe, hogy azt a jogosítványt megszerezze, hogy érdekképviselet és érdekegyeztető felső fórum legyen a politikum és az ifjúsági szféra között. – Egy ifjúsági szervezet nem lehet független a politikától? – A választ már megadta a MIT helyettem is, mert pontosan ezt az utat választotta. Most is azt mond om, hogy ebből a szempontból helyesen döntött – függetlenítette magát a politikum befolyása alól, ellenben a maga érdekei ellen cselekedett. A politikum nem biztosította számára az alanyi jogon járó autonómiát, döntési lehetőséget. Megvonta támogatását, ha az ifjúsági szféra ellene beszélt. Nem volt egy normatív támogatás, pedig erre nagy szükség lett volna. – Merre kellene tájékozódnia a MITnek a jövőben? Milyen ügyeket kellene felvállalnia? – Azt mondanám itt el, amit ottlétem alatt észrevettem, és ami az ifjúsági szervezetek hátulütője: nagyon gyorsan cserélődnek az emberek. A tagok nagyon rövid ideig maradnak tevékenyek, mivel ez az ifjúsági élet jellegzetessége – hamar elmúlik. A megoldás tehát az, hogy minél rövidebb betanulási, de hosszú aktív idős zakot biztosítsunk nekik, hogy tevékenységüknek látszata is legyen. Nem katonákat kell nevelni, hanem együtt kell működni az emberekkel. Ez volt az egyik dolog, ami nem tetszett a Borboly módszereiben – ő katonákat próbált nevelni. A pozitív példa viszont Nagy Pali, aki hosszú ideig tevékeny maradt, jól együttdolgozott mindenkivel. Visszatérve a kérdéshez: az ifjúsági szervezetek egyik vonzereje a lehetőségek halmaza. Lehetőség adódik kimenni külföldre, megpályázni egy ösztöndíjat. Itt van például Frits Lac i, aki tevékenykedése során megismert egy sor embert, kialakította kapcsolatait, és miután kilépett a szervezetből, jól el tudott helyezkedni Magyarországon.
