Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-13
14 A Nabucco problémái hasonlóa k. A gázcsőáremelkedés éppúgy érinti, mint a Déli áramlatot, emellett továbbra is bizonytalan, honnan kerül évi 30 milliárd köbméternyi gáz a törökországi Erzurumnál kezdődő, nyugatra tartó Nabuccocsőbe. Az azerbajdzsáni Sangachanmezőtől Erzurumig tartó gázvezeték kapacitása a Nabuccóénak egyharmada, de Törökország igényt tart a sangachani gáz egy részére. Irán lenne a logikus partner, ám Teherán a Nyugattal fenntartott kapcsolatai fagyosak és nem látszik enyhülés a horizonton. A Nabuccotervekben szerepe l iraki beszerzés is. Ezzel is az a bökkenő, hogy a régió biztonsági helyzete továbbra is nagyon bizonytalan. A Nabuccotervekben kiemelt szállítóként szereplő Turkmenisztán gázára az orosz óriás, a Gazprom is pályázik. Oroszország nyugateurópai árakat aj ánlva "felvásárolja" a Nyugat orra elől a türkmén (azeri, kazahsztáni) gázt, és Moszkva még jó néhány évig tartó előnye, hogy a térségből gyakorlatilag csak rajta keresztül lehet gázt Nyugatra szállítani. Deliaramlat3.pdf vissza A hatalom mestersége Népszabadság • Molnár Gusztáv • 2008. október 13. William ReesMogg, az egyik legkiválóbb brit publicista ír ta pár nappal ezelőtt, hogy a pénzügyi válság miatt összehívott párizsi minicsúcs és a Paulsonterv kongresszusi elfogadása kis falusi megállók voltak csupán a szakadék felé vezető vasútvonalon. A NATO védelmi minisztereinek budapesti tanácskozását is nagy on hamar el fogja felejteni a világ. Ha egyetlen szóban akarnánk kifejezni a Nyugat jelenlegi állapotát, akkor ez a szó - Bibót idézve - a "bénultság" volna. Eltekintve most a szűkebben vett pénzügyi vonatkozásoktól - amelyek egyrészt globális kihatásúak, másrészt az egyetlen biztonságosnak tűnő ágenst, a nemzetállamot hozzák helyzetbe , a mélyben a nagyobb geopolitikai egységek tektonikus mozgása érződik. Németország, Olaszország, Franciaország és a Benelux államok (tehát az Európai Unió alapító tagálla mai) például mintha nem akarnának az Amerika által diktált kényszerpályán továbbsodródni. Ennek leglátványosabb - bennünket is közelről érintő - jele, hogy Amerika konfrontatív magatartása ellenére is fenn akarják tartani Oroszországgal a stratégiai partne rséget. Ezt az említett országokban valamennyi fontos politikai párt és a közvélemény jelentős többsége támogatja. Angela Merkel - akit német viszonylatban nem lehet kifejezetten oroszbarátnak tekinteni - október elején Szentpétervárott - éppen akkor, ami kor az E.ON és a Gazprom újabb nagyszabású gázügyletét megkötötték - világossá tette, hogy Németország nem támogatja Grúzia és Ukrajna NATOcsatlakozását. Nyilvánvaló, hogy Németország gazdasági és általánosabb geopolitikai érdekei ezt és csakis ezt a poli tikát eredményezhetik, függetlenül attól, hogy az egyes pártpolitikusok milyen politikai felhangokkal kísérik azt. Ugyanez mondható el Olaszországról és Franciaországról is. Előbbi nemcsak gazdasági kapcsolatait ápolja gondosan Moszkvával, de éppen most demonstratívan közös tengeri hadgyakorlatokat is tartott az oroszokkal. Végül Nicolas Sarkozy keresztülvitt egy olyan kaukázusi béketervet, amely lehetővé tette Putyin és Medvegyev számára, hogy úgy térhessenek vissza a katonai agresszió dzsungeléből a nemzetközi normák főútjára, hogy közben DélOszétia és Abházia Grúziától való tényleges és valószínűleg végleges függetl enségét is bebiztosították. Mindez azt jelenti, hogy az Európai Unió említett kulcsországai - melyeket keleti politikájukban Spanyolország, Görögország, Szlovákia, valamint két semleges tagállam, Ausztria és Finnország is támogat - lényegében egy új, Ameri kával szembeni, autonóm politikai tömböt hoztak létre, és készek egy olyan európai politika kialakítására, amely az Európai Unió tényleges hatalmi érdekeiből indul ki, és nem ideológiai prekoncepciókból (mint például Robert Kagan legújabb teóriája a "demok ráciák" és "autokráciák" világméretű harcáról). Figyelemre méltó, hogy Amerika elkötelezett szövetségesei, vagyis NagyBritannia, Lengyelország, Csehország és a baltiak ezt nem tudták megakadályozni. Az Európai Unión belül az egyértelműen Amerikát támogat ó országok pozíciói valószínűleg gyengülni fognak. Csak idő kérdése, hogy NagyBritanniában a nyíltan euroszkeptikus toryk visszatérjenek a hatalomba, ami
