Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-13
15 jelentősen leszűkíti az EU önálló geopolitikai szerepét minden eszközzel aláásni igyekvő brit diplomá cia mozgásterét. Csehországban a két fő politikai tömb között nincs külpolitikai konszenzus, Lengyelország pedig, ahol a jelek szerint még van, távolról sincs abban a helyzetben, hogy meghatározza az unió keleti politikáját. Ráadásul a német- és oroszellen es sztereotípiáktól szabadulni nem tudó politikai és médiaelitnek lassan mégiscsak tudomásul kellene vennie, hogy - a legújabb, szeptember 30án közzétett felmérés szerint - a lengyelek 58 százaléka az EUval, 47 százaléka pedig az Oroszországgal fenntarto tt kapcsolatok erősítését tartja a legfontosabbnak, és csak 34 százalékuk sorolta első helyre az Egyesült Államokat. Ami pedig a baltiakat illeti, az ő oroszellenes hangoskodásuk csak akkor volna komolyan vehető, ha oda amerikai csapatokat telepítenének, a mire azonban - bármelyik elnökjelölt győzzön is november 4én - gyakorlatilag semmi esély. Az Európai Unió jövője szempontjából távolról sem mindegy, ki fog 2009. január 20án beköltözni a Fehér Házba. Ha John McCain, akkor nehéz idők jönnek, de legalább egyértelműbbé válnak a frontvonalak. A neokonok kedvence mellesleg megérdemelné, hogy mind az amerikai külpolitika, mind pedig a gazdaság- és pénzügypolitika csődje miatt ő vigye el a balhét. Az egyre mélyülő pénzügyi válság azonban, amely érthető módon a gazdasági kérdéseket állította a figyelem középpontjába, feltehetően Barack Obamát fogja győzelemhez segíteni. Ez utóbbi esetben sokkal nehezebb megjósolni, mire számíthatunk. A már idézett William ReesMogg például azt várja tőle, hogy új Roosevelt legye n. De hát a New Deal megalkotója - mint azt Vásárhelyi Miklós annak idején A hatalom mestersége című máig tanulságos könyvében megírta - az izolacionizmus túltengése idején került hatalomra, és a tömeghangulat nyomására még az 1940es, harmadik választási kampányában is többször ünnepélyesen meg kellett ígérnie az amerikai anyáknak és apáknak, hogy "gyermekeiket nem fogják harcba küldeni idegen háborúba". Pedig akkor már, a New Deal sikerén felbuzdulva, Roosevelt meg volt győződve arról, hogy az Egyesült Ál lamokra "világméretű küldetés" vár, és "világuralmi elhivatottságának" érvényesítése végett be kell lépnie a háborúba. Ma ezzel éppen ellentétes helyzetben vagyunk. Bárhogy is próbáljuk kimagyarázni: kudarcot vallott Amerika "világméretű küldetése", amely nek legújabb változatát a neokonzervatívok oly sok erőfeszítéssel és leleményességgel komponálták és valósították meg. Ebben a helyzetben csak befelé, Amerika legalapvetőbb nemzeti érdekei felé fordulva lehet hiteles külpolitikát folytatni, ami a feleslege s hadszínterekről való rendezett visszavonulást, a világ ügyeinek intézésében pedig a többiekkel, a többi naggyal való egyenrangú együttműködést jelenti. A neokonzervatívok és a liberális internacionalisták által tematizált amerikai közbeszédben azonban e zt ma még nem lehet nyíltan kimondani. Obama nem engedheti meg magának, hogy McCainnel szemben gyengének és gyávának mutatkozzon, a clintonista internacionalistákra pedig - legalábbis egyelőre - még szüksége van. A győzelem lehetőségét azonban - mint oly s okszor a politikában - a véletlen hozta meg neki. Most elég, ha a külpolitikában nem mond nagyon mást, mint ellenfele, a belpolitikában pedig reggeltől estig azt hajtogatja: "ti vittétek bele az országot a jelenlegi válságba, a felelős - mindenért! - a pia ci fundamentalizmus alapján álló konzervatív gazdaságpolitika". Nekünk, európaiaknak bíznunk kell abban, hogy Obama egykét éven belül megmutatja igazi arcát. Ehhez azonban az szükséges, hogy - akárcsak Roosevelttől és még néhány hozzá hasonló jelentős ál lamférfitól - tőle se legyen idegen "a hatalom mestersége". vissza A szerző filozófus Újabb forduló a koszovói játszmában Magyar Hírlap 2008.10.13. Ádáz kampány folyik Belgrádban a Koszovót függetlenségét elismerő Mon tenegró és Macedónia ellen, az együttműködést azonban nem szakítják meg. Tüntetésre készülnek a podgoricai kormány ellen. Főleg a Szerbiát "eláruló" montenegrói vezetőséget éri kemény bírálat, a Cvetkovickabinet azonban a jelek szerint nem akarja túlf eszíteni a húrt. Nikola Cvetkovic miniszterelnök tegnap azt mondta: a két szomszédos ország
