Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-25
10 Pakot a 2000. évi amerikai n épszámlálás jellegzetességeiről írt, a kötetben szereplő tanulmányában Stephan Thernstromot idézi, aki szerint a népszámlálásban szereplő etnicitás valójában választási lehetőség, egy tudatállapot, amely függetlenedik a korábban objektívként tételezett „fa ji” jellemzőktől: „nem számít, hogy Ön nem gondolja, hogy a külsőm kínaira utal. Kínainak érzem magam; ergo kínai vagyok.” Ami a népszámlálási adatok alapján kiderül: 93 ezer fő született Magyarországon. Ezek 43 százaléka valószínűleg 56os menekült; hár omnegyedük az angoltól eltérő, más nyelvet beszél. A magyar származásúak több mint 92 százaléka azonban az Egyesült Államok területén született, tehát másod- vagy többgenerációs bevándorló. Az amerikai, magyar származású népesség enyhén elöregedett, 1 5 százalékuk 65 év feletti, 35 százalékuk nem családos háztartásban él; a 25 év fölöttiek több mint 90 százaléka középiskolai vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A szervezetek intézményes választ próbálnak adni az asszimiláció kihívására. Vannak ug yan országosnak nevezett szervezetek, amelyek egy megkonstruált, “egységes” amerikai magyarság nevében lépnek fel, ám valójában a különböző amerikai magyar közösségek között nem igazán van átjárás, kapcsolat, kommunikáció. Valójában nem is lehet az ameri kai magyarok esetében bármiféle egységről beszélni, a szervezetek is rivalizálnak egymással. Tényleges taglétszámuk kideríthetetlen – amit az interjúk alapján meg lehet becsülni: a szervezeti életben az amerikai magyarok mintegy 510 százaléka vesz részt. Érdekesség: valamely magyar szervezetben való részvételt “magyarkodásnak” nevezik, mindenféle pejoratív felhang nélkül – mesélte Papp Z. Attila. Ez a “magyarkodás” egy olyanfajta aktivizmust, a közösség életében való részvételt jelent, ami esetenként komoly pszichikai teher is egyben – például egy gyerek ahelyett, hogy korosztályához hasonlóan tévézne, tánccsoportra, cserkészetre, esetleg hétvégi magyar iskolába jár. A felfokozott szervezeti élet emiatt vissza is riaszt egyeseket – például, ha a gyerek eket kényszerítik a különböző identitásápoló célzatú tevékenységekre, azzal gyakran pont az ellenkező hatást válthatják ki, elidegenítik a közösségtől és a hagyományoktól. Ami mindenképp – európai vagy magyarországi szemmel nézve – lenyűgöző jelenség vol t, az az elkötelezett önszerveződés, ahogyan és ami által ezek a szervezetek működnek. A civil szférát önkéntes alapon, a szülők/tagok költségén tartják fenn. Ám “szilárd alapok, illetve professzionális menedzsment hiányában, és a minduntalan felbukkanó ko nfliktusok eredményeképpen a szervezetek egy része nem tud kellő hatékonysággal működni, ezért gyakran egy sajátos vidékiség is jellemzi ezeket” – szól az ítélet. >> Összegzés: a szelterszi tábor munkaanyaga [mtaki.hu] >> A kutatást több irányba érdemes lenne folytatni. Egyik lehetséges folytatása egyfajta leszűkítés lehetne: kisebb amerikai magyar közösségeket lenne érdemes vizsgálni, és így összehasonlítani m ás etnikumokkal, akikkel együtt élnek. Az interjúk során a magyar szervezeti élet prominensei egyébként – a “bezzegizmus” értelmében – pozitívan beszéltek több más bevándorlócsoportról, akik e vélemények szerint “összetartóbbak”. A magyar kivándorlókonti ngensek közt ezzel szemben konfliktus érzékelhető, például a “frissmagyarokról”, vagyis azokról, akik csak nemrég érkeztek az Államokba, a már ott születettek vagy régebben kivándoroltak azt tartják, hogy csak a pénz érdekli őket,
