Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-25
11 és nem akarnak részt venni a magyar szervezeti életben. Ez a különbözőség az ízlésvilágban is megfigyelhető, ahogyan a népi hagyományos kultúra ápolói szembenállnak az “újakkal”, akik a maguk során szintén valamilyen szinten “összetartanak”: New Yorkban például külön diszkójuk működik. Az amerikai magyar szervezetek Papp Z. Attila tipológiája szerint az etnikailag nyitottzárt, illetve a helyiországos dimenziók alapján négy nagy típusba sorolhatók: nemzetőrző; közösségmegtartó; közösségmutató, illetve lobbiszervezetek (lásd az alábbi ábrát). A kötet szerkesztõje szerint néhány napon belül a szervezeti adatbázis elérhetõ lesz a www.omnibussrl.ro honlapon. Az amerikai magyarok identitástípusainak képzeletbeli skáláján az egyik végpo ntban azok találhatóak, akik még beszélik a magyar nyelvet, részt vesznek a magyar rendezvényeken, és fontos számukra magyar identitásuk (pl. népszámláláskor megvallják ezt, illetve számon tartják a felmenőiket). A másik végpontban azok a harmadnegyedik generációs, már asszimilálódott leszármazottak állnak, akik nem tudnak magyarul, nem vesznek részt a közösségi életben és nem is tulajdonítanak különösebb jelentőséget származásuknak. A konklúzió a z, hogy társadalmilag, nyelvileg sokszínű, homogénnek nem nevezhető csoport az amerikai magyaroké. Az asszimiláció a második világháború után indult be igazán; ekkor lemorzsolódnak az etnikai identitást meghatározó alapok (pl. megszűnnek az etnikai negyede k), felnő egy kevert identitású generáció, amelynek tagjai már többgenerációs távolságba kerülnek bevándorló őseiktől. Ahogy Puskás Julianna három évtizedes kivándorlástörténeti kutatásai alapján megfogalmazta: az identitás inflálódik, a közösségi kötel ékek felbomlásával ez a kérdés teljes mértékben a személyes szférába kerül át, és létrejön egy ún. egocentrikus identitás. A szerzők szerint a kutatás egyik hozadéka az lehet, hogy “az amerikai magyar közösségek és anyaországi döntéshozók egyaránt szembe süljenek kihívásaikkal, feltérképezzék lehetőségeiket, és adott esetben meghozzák a szükséges, konkrét döntéseiket is e lokális világok fennmaradása, létezésük meghosszabbítása érdekében.” vissza Caplovic Budapesten vizsgáló dna a KMKF "buta ajánlásai" felől Pozsony, 2008. szeptember 24., szerda (MTI) - Budapestre készül vizsgálódni Dusan Caplovic szlovák miniszterelnökhelyettes, hogy részletesen be tudjon számolni a szlovák parlamentnek arról, mit követtek el a Magyar Ko alíció Pártjának (MKP) képviselői, amikor részt vettek a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szeptember 12i ülésén. A Ficokormány emberi és kisebbségi jogokat felügyelő alelnöke a három szlovák kormánypárt felkérésére októberben tesz j elentést a pozsonyi parlamentnek, amely felelősségre akarja vonni az MKPt. Az MKP már közölte, hogy nem lesz jelen a "megalázó elszámoltatáson". Caplovic a pozsonyi Új Szónak szerdán azt mondta, hogy az évek óta működő KMKF miatt csak azért most ilyen nagy a szlovák tiltakozás, mert a testület "eddig nem fogadott el ilyen buta ajánlásokat". Közölte: Budapesten minden vonatkozó anyagot lefordíttat, elemezni kívánja az SZDSZ idevágó nyilatkozatait és a Magyar Tudományos Akadémia képviselőinek véleményét. Utóbbiak "kiváló, elismert szakemberek és nekem jó barátaim, s az ilyen intézményt, mint a KMKF, nem tartják elfogadhatónak" - tette hozzá. A szlovák miniszterelnökhelyettes ugyanakkor kijelentette, hogy már vannak alapos elemzései, amelyek lehetővé teszik, hogy független véleményt alakítson ki. Hozzátette: máris olyan végkövetkeztetésre jutott, mint Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője, aki a minap Szlovákiában járt. Caplovic azt állítja, hogy Swoboda szerint a budap esti fórum "sérti az európai demokratikus erkölcsöket", mert ha máshol is Ha a gyerek például szintén beszél magyarul, és a szervezeti életben is aktív, az asszimilációs folyamat elhúzódik, de mégis érvényesül. Ennek nyo mán több interjúban is tapasztaltuk: a fiatalabb generációhoz tartozó alanyunk például aktív magyar identitással rendelkezik, beszél magyarul és tevékenyen részt vesz valamilyen szervezeti életben. A beszélgetés közben azonban bevallja, hogy számára végül is a magyar második nyelv, az angol nyelvtanban otthonosabban mozog, vagy kiderül, nemzeti identitása kogníciót nélkülöző, emocionális mozzanatokra, vagy esetleg olyan elemekre épül, amelyek szülei számára még természetesek voltak, ám számára csak azért re levánsak, mert szüleitől “megörökölte.” Az asszimilációs folyamat ugyan lassul, de látszik az “etnikai alagút vége”. Papp Z. Attila: Összegzés, 410.