Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-02
22 Gyurcsány a megoldhatatlan helyzetre keresi a megoldást. Korábban azt mondta, hogy nem lát lehetőséget adóreformra. Most - jórészt a Ti nyomásotokra - keresi az adócsökkentés lehetőségét. Nem mondhatja - mint a Fidesz, az MDF, a nyáron az Orsz ággyűlésben az SZDSZ nevében Kóka, vagy legutóbb az adótanácsadók , hogy mi adócsökkentést javaslunk, a kiadáscsökkentést meg vállalja fel a kormány. Nem állítja - mint a Fidesz szokta - a nem létező forrásról, hogy létezik. Anynyit mond, hogy próbáljuk m egtalálni. Ha az a kifogásotok, hogy Gyurcsány nem javasol kiadáscsökkentést, tegyétek meg Ti. Az egyetlen olyan általam ismert nyilvános javaslatcsomag az utóbbi időben, amely becsületesen számba vette a jelentős adócsökkentés ellentételezési lehetőségei t, az Oriens csoport Kilábalás című tanulmánya volt. Ebben a következő ellentételezéseket javasolták: az áfa felemelését 20ról 23 százalékra, a családi pótlék foglalkoztatáshoz kötését (vagyis megvonását azoktól a háztartásoktól, ahol munkanélküliek vagy nyugdíjasok nevelnek gyerekeket), a gyes és a gyed időtartamának megfelezését, a nyugdíjkorhatár azonnali emelését, a reálbérek növekedését nem, csak az inflációt követő nyugdíjemelést, a közalkalmazotti (bruttó) bérek befagyasztását. Mások az értékalapú i ngatlanadó mielőbbi bevezetését szorgalmazzák. Te ezek közül melyeket javasolnád? Kész vagye e javaslatok egy részét nyilvánosan felvállalni, mégpedig azzal, hogy azok elfogadása esetén megszavazzátok az adótörvényeket és a költségvetést? Vagy csak - mint a Fidesz és az MDF - általában beszélsz a kiadáscsökkentés szükségességéről, anélkül, hogy egyetlenegy kényes ügyet megneveznél? Mit gondolsz például a főváros állami költségvetési támogatásáról? Növekedjen vagy csökkenjen a 2009. évi költségvetésben? Mag yarul: készek vagytoke vállalni a szükséges kiadáscsökkentés politikai terhét? Az a párt, amely aktív részese volt az elmúlt hat év kormányzásának, nem tehet most mást, mint hogy tárgyal a miniszterelnökkel, korrekt javaslatokat tesz, s elfogadható adótö rvényben és költségvetésben egyezik meg a szocialistákkal. Nem könnyű, de meg kell próbálnotok. vissza Barátsággal üdvözöl! Bauer Tamás A szerző közgazdász Állam, polgár, bizalom – Hozzászólás a minsizterelnök Megegyezés c ímű írásához (1.) Népszava 2008.09.02. Róna Péter Gyurcsány Ferenc dolgozata (Népszabadság, 2008. augusztus 27.) a magyar társadalom és gazdaság égető kérdéseiről és az általa elképzelt megoldásokról elismerést érdemel. Tizennyolc év után végre egy veze tő politikus, aki pártpolitikai csatározások helyett elmondja, hogyan látja az ország helyzetét, miben látja a fő gondokat és milyen megoldásokat talál elképzelhetőnek. Az olvasó higgadtan végiggondolhatja, mivel ért egyet és mivel nem. Az írás nem uszít, nem p olemizál, nem érzelmeinkhez, ha nem az eszünkhöz szól. A Népszava mai számában a dolgozat első nagy témakörét, az állam és az állampolgár viszonyát, a holnapiban a másodikat, a versenyképességet, a holnaputániban pedig az adóreformcsomagot elemzem. A k ilencvenes évek elején, tehát a neoliberalizmus hőskorának csúcsán, Mi lesz, ha nem lesz? című könyvében Gombár Csaba az állami szerepvállalás lebontása ellen emelt szót. De az állami hatalom túlkapásaiból éppen kiszabadult magyar társadalom nem volt fogad óképes a briliáns tanulmány mondanivalójára. A kérdést azóta is közvetve, átvitt értelemben, szimbólumok ütköztetésével kezelgetjük. Az eredmény az, hogy az állam sokat ígér, keveset teljesít és még kevesebbet kap cserébe polgáraitól. A Gyurcsánydolgozat érdeme, hogy az állami szerep és felelősség kérdését részletesen taglalja, összehasonlítva a magyar helyzetet a legfontosabb nyugati példákkal. De talán a legfontosabb és legértékesebb az a megállapítás, hogy az állam szerepének körvonalait és tartalmát ne m lehet egy másik ország alkotmányából kimásolni, azt nekünk, saját kultúránk, történelmünk, társadalmi szerkezetünk és tapasztalataink alapján kell megalkotni. Sajnos azonban ennek a feladatnak a teljesítésétől még jóval messzebb vagyunk, mint amit a mini szterelnök sugall. A rendszerváltó kerekasztaltárgyalások, a legkönnyebb, de ugyanakkor a legrosszabb utat eredményezték. Az akkori magyar alkotmány ugyanis Rákosi Mátyás és társai műve, amelynek alapszerkezete az volt, hogy az állam teljes körű felelőssé get vállalt polgárai életéért, de cserébe polgárainak teljes körű engedelmességet parancsolt. Ebben a szerkezetben kiemelt jelentősséggel bírt az állam joga ahhoz, hogy meghatározza a gazdasági gyarapodás
