Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-30
13 kérdésben Lengyelország és a balti államok mutattak. Ez vélhetően mind belpolitikailag, mind külföldön tovább erősíti majd azt a képet, mely szerint a magyar kormány külön utas politikát folytat Oroszors zággal kapcsolatban és erősen keresi a putyini körök kegyeit. Ez a hivatalos magyar magatartás leginkább azzal váltott ki visszhangot, hogy a magyar kormány a Nabucco gázvezeték üzleti ellehetetlenítésére kitalált Déli Áramlat vezeték megépítéséhez csatlak ozott, ami már negatív hatással volt Budapest és Washington viszonyára. A kormánnyal ellentétben az ellenzéki Fidesz viszonylag gyorsan és határozottan reagált, mind Orbán Viktor, a párt elnöke, mind Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke révén. A Fidesz álláspontja egyért elmű volt: az orosz akciót katonai agressziónak minősítette és magyar sajátosságként felhívta a figyelmet arra, hogy Grúziában többek között az Európát KözépÁzsiával összekötő alternatív energetikai útvonal is a tét. Ezzel az ellenzéki párt továbbra is a középeurópai jobboldalikonzervatív pártok családjában keresi külpolitikai identitását. A Fidesz korábban is hasonlóan markáns és főleg atlantista álláspontot foglalt el akkor, amikor ellenezte a kormánynak a Déli Áramlattal kapcsolatos lépését, támogatta a Nabucco gázvezeték létrehozását, elfogadta Magyarország jelentősebb afganisztáni szerepvállalását, pozitívan nyilatkozott a lengyelcsehamerikai rakétavédelmi rendszerről, illetve sürgette Koszovó elismerését. A jobboldali közvéleményre ez a politika n em hatástalan, hiszen elemzések kimutatják: a szociális kérdésekben tartott és a Fidesz jelentős sikerével végződött márciusi népszavazás kampányával párhuzamosan lezajlott Nabucco kontra Déli Áramlat vita is mozgósította a Fidesz szavazótáborát. Bár mára az ellenzék Magyarországon egyértelművé tette külpolitikai orientációját, saját közvéleménye azt is elvárja a politikusaitól, hogy rendelkezzenek világos elképzelésekkel az orosz reláció kezelésére esetleges kormányra kerülésük esetén. A Grúziával kapcso latos vita további - előzetesen már tapasztalt - két folyamatot erősített meg. Egyrészt a kormányból kilépő liberális Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozó Eörsi Mátyás, a parlament Európai Ügyek Bizottságának elnöke egy rádióinterjúban egyértelműen kije lentette: teljes mértékben egyetért Orbán Viktor elemzésével. A kijelentés azért bír némi „politikai pikantériával”, mert az említett SZDSZes politikus az ellenzéki pártvezető Orbán Viktor és a Fidesz leghangosabb kritikusai közé tartozik. Mindenestre az elmúlt időszakban az SZDSZ olyan külpolitikai kérdésekben, mint a Déli Áramlat, a tibeti emberi jogi helyzettel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat, a kubai emberi jogi helyzettel kapcsolatos parlamenti politikai nyilatkozat, vagy Koszovó, korább i koalíciós partnerével, az MSZPvel szemben a Fidesz álláspontját támogatta. A másik folyamat, mely megerősödni látszik, hogy bizonyos jobboldali sajtókörök, illetve a magyarországi szélső jobboldali mozgalmak és portálok Oroszország pártját fogják a kérd ésben, ahogyan ezt a baloldali kormányhoz közeli legnagyobb példányszámú napilap, a Népszabadság is teszi. A magyar baloldali Oroszországpártiság részben a kommunizmusból ered és történelmi gyökerű, részben pedig annak köszönhető, hogy Vlagyimir Putyin a 2006os választások idején személyesen beszállt Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök kampányába. Ezzel szemben a jobboldalon megjelenő oroszbarátság egyik oka az Amerikaellenesség. Ez a jelenség annak is köszönhető, hogy Washingtonban befolyásos körök k orábban nagyobb veszélynek tartották a közép- és keleteurópai nacionalizmusokat a posztkommunizmusnál, ezért inkább támogatták a posztkommunista pártokat a nemzeti érdekeket karakteresebben védő jobboldali politikai mozgalmakkal szemben. Az amerikaiorosz viszály elmélyülésével párhuzamosan ez a doktrína megszűnni látszik. A magyarországi szélsőjobboldal másik kritikus pontja a Fidesszel szemben, hogy a Fidesznek Grúzia helyett inkább az izraelipalesztin kérdésben kellene határozottabb álláspontot kialakí tania. Ezekben a körökben minden külpolitikai kérdést a zsidó állam konfliktusaira vetítenek rá, így megállapítható: megnyilvánulásaik valójában antiszemita indíttatásúak. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi szélsőjobb nincs jelen a parlame ntben, az önkormányzatokban marginális szerepe van, vagyis politikailag súlytalan. Következtetés: Az oroszgrúz konfliktus értelmezése nem marad hatás nélkül a magyar belpolitikára, mert a téma magyar a médiában jelentős helyet kap. A korábban kialakult külpolitikai törésvonalak a baloldal és a jobboldal, illetve a jobbközép és a szélsőjobboldal között tovább erősödnek. Határozatlan állásfoglalásaival a magyar kormány tovább erősíti azt a képet, mely szerint külpolitikája koncepciótlan, a Fidesz pedig tov ábbi erőfeszítéseket tesz, hogy csatlakozzon a középeurópai jobboldali külpolitikai irányvonalhoz. vissza (Budapest Analyses)
