Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-30
12 pedig Moszkva visszatérhet a globális hatalmi játszmához, hogy ki szorítsa a Nyugatot régi befolyási övezeteiből - idézte a hírmagazin Lilija Sevcova moszkvai politológust. Jó példa erre Grúzia. A 90es évek fegyveres harcai utáni viszonylagos nyugalom honolt a térségben; Moszkva nem ismerte ugyan el a két szakadár régió t (Abházia és DélOszétia), ám a konfliktus megoldásáért sem tett semmit. Sőt, 15 éven át "takaréklángon" szította azt, jól tudva, hogy egyszer majd kapóra jöhet neki a Grúziával való leszámoláshoz. Orosz nacionalisták szemében ugyanis Grúzia egyfajta oros z koronaékszer - az elvesztett koronaékszereket pedig illik visszaszerezni… A szuperhatalmi státus 90es évek elején történt elvesztését Moszkva soha nem heverte ki, még kevésbé a Nyugatnak azokat a kísérleteit, hogy az oroszokat kiszorítsa saját hátsó udv arukból. Ám Pekinggel ellentétben Moszkva szinte semmit nem tett azért, hogy elősegítse az értelmes gazdasági fejlődést. A Der Spiegel szembeötlőnek nevezi a két ország között az utóbbi húsz évben mutatkozó különbséget. Kína, amely a szovjet időkben szegén y, káoszba süllyedő ország volt, ezalatt minden erejét a modern, tőkés népgazdaság létrehozására fordította. Ezzel szemben Oroszország - hatalmas ásványkincskészleteit a világpiacon értékesítve - változatlanul a fegyverkezésre és nem a belföldi beruházáso kra, új intézmények létrehozására összpontosít. Az olajdollárok áradata egyelőre kiapadhatatlannak tűnik, az orosz devizatartalékok összege meghaladja a 400 milliárd eurót. Ám tíz esztendei erőteljes növekedés után idén már problémák mutatkoznaK: az inflác ió kétszámjegyűre hízott, a bankszektor fokozatosan válságba került, miközben Oroszország csak nehezen tud felzárkózni a Nyugat csúcstechnológiát alkalmazó társadalmaihoz. Kőolajon és földgázon kívül az orosz gazdaság szinte semmilyen termékével nem versen yképes a világpiacon. Viszont a Nyugat általi bekerítésre hivatkozva a kormányhoz közeli Izvesztyija nemrég nyíltan követelte, hogy az ország "összpontosítsa minden erejét a fegyverkezésre". A hadiflotta parancsnoka, Vlagyimir Viszockij tengernagy erre föl sietett bejelenteni hat új repülőgéphordozó és új atommeghajtású tengeralattjárók építését. Moszkva elszántan maga köré gyűjti maroknyi potenciális szövetségesét. Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán és Üzbegisztán bevonásá val 2002ben létrehozta a kollektív biztonsági szerződés szervezetét. Ezáltal az egykori szovjet KözépÁzsia csaknem teljes egésze, biztonságpolitikai szempontból, ma ismét Moszkva ellenőrzése alatt áll. Ráadásul több partnerállam területén orosz katonai t ámaszpontok vannak. Az egykori "szovjet földek" összegyűjtése olyan, mint egy dacos reflex a Szovjetunió összeomlására. A Moszkvából kiinduló vonzerő ugyanakkor éppen azokra a térségekre hat a legerősebben, amelyekben a leggyöngébb a társadalmakban rejlő d emokratikus potenciál. Az ő felkarolásukkal Moszkva azt kockáztatja, hogy a szövetségbe reakciós és korrupt rezsimek tömörülnek, amelyek Oroszország "kosztosaiként" mindenekelőtt egyet várnak el: olcsó fegyvereket. Moszkva mindmáig képtelen megérteni, hogy az iraki kudarc ellenére az American way of life ma is vonzóbb KeletEurópa szemében, mint az "irányított demokrácia" orosz modellje: az a tekintélyelvű kormányzási stílus, amely választásokat manipulál, és elnyomja az ellenzéket. Így aztán Oroszországnak egyelőre csak egy ütőkártyája marad: az energiafegyver. Ezt nyíltan ki is mondta a NATOhoz akkreditált orosz nagykövet, Dmitrij Rogozin, amikor a kaukázusi konfliktust "olajért és energiáért vívott háborúnak" nevezte. vissza Az oroszgrúz konfliktus hatása a magyar külpolitikai gondolkodásra Vajdaságma.info • 2008. augusztus 28. [19:32] Bevezető: Az oroszgrúz fegyveres konfliktus a magyar belpolitika egyetlen témájává vált augusztus közepén. A különböző politikai oldala k korábbi külpolitikai orientációi tovább erősödtek: a Magyar Szocialista Párt (MSZP) gyakorlatilag semleges maradt a kérdésben, a jobbközép ellenzéki Fidesz és a liberális Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) atlantista álláspontra helyezkedett. Tovább er ősödött az a tendencia is, mely alapján látható: a magyar baloldali sajtó és a szélsőjobboldali mozgalmak Oroszországgal kapcsolatos kérdésekben egy platformon állnak. Elemzés: A grúzorosz összetűzéssel kapcsolatban a Gyurcsány Ferenc vezette magyar ko rmány gyakorlatilag egy hétig semmilyen álláspontot nem fejtett ki. Az MSZP részéről ez nem meglepetés, hiszen a magyar kormány az elmúlt időszakban egyetlen olyan kérdésben sem ismertetett markáns és gyors álláspontot, mely adott esetben Oroszországgal sz embeni állásfoglalást jelentett volna. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a konfliktus egész ideje alatt semmilyen álláspontot nem fejtett ki, Göncz Kinga külügyminiszter pedig kívánatosnak nevezte a békét. Ezzel Magyarország az új EUtagállamok közül ismétel ten látványosan eltért attól a magatartástól, amit a
