Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-16
11 – Eddig arról beszéltünk, milyen nehéz a már megtörtént események után cselekedni. Nem kellene a megelőzésen gondolkodni? A jogalkotásban vagy az oktatásban mit kellene ahhoz tenni, hogy a gyerekek majd felnőttként ne szélsőséges nézeteket kövessenek? – Kollégáim az elmúlt héten találtak egy honlapot, amely arról értekezik, milyen mértékben terjedt el a gyerekek között az ilyen típusú szélsőséges nézet. Rengeteg idézet van, meg honlapcím, ahol a gyerekek saját magukat reklámozzák, szélsőséges nézeteikkel együtt. Ennél jobban semmi nem bizonyítja, hogy nagyon nagy a baj. De a politikai elit nem akarja elhinni. Azt gondolják, hogy csak felületes problémáról van szó, arról, hogy néhány száz felheccelt ember kimegy valahová, balhézik egy kicsit, aztán előbbut óbb hazazavarják őket. Pedig nem erről van szó, ezen már régen túl vagyunk. A gyűlölet sokkal mélyebben kezd a társadalom alapjaiba beépülni, és ezt már nem lehet aláírásgyűjtésekkel, nagygyűlésekkel elintézni. Egyértelmű iránymutatást kellene adni a társa dalomnak – ez viszont hiányzik. – Kinek kellene irányt mutatni? – A politikai elitnek, a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig. Azt kellene mondani, hogy gyerekek, ez nem fér össze a jogállamisággal. Amikor a monoki ügyben elmondtam, amit elmondtam, es zembe sem jutott, hogy hatalmas vihart kavarok, és én leszek az egyes számú közellenség, aki elvtelenül mentegeti az „ingyenélőket”. Azt gondoltam, teljesen természetes, hogyha megállapítok egy alkotmányos jogsértést, akkor mindenki kiáll mellettem, aki ar ra hivatott. És akkor jöttek a politikusok, hogy igen, nem szabad ilyet csinálni a cigányság ellen sem, de… Mindig ott a „de”. Pedig elég sokat ostorozom a cigányokat is, vissza lehet keresni a nyilatkozataimat. Vannak azonban olyan alapkérdések, ahol ninc s „de”. Külföldön, például egy melegfelvonuláson a város püspökétől kezdve a jobb- és a baloldali politikusok együtt vonulnak fel. Nálunk meg azt mondták, hogy ezt nem kellene. A romákat érő egyre több inzultus után is hiányolom a társadalmi összefogást, a tiltakozókat és a lelkes aláírásgyűjtőket. Valahogy eltűntek. Ma sokan azt hiszik, hogy a társadalmi feszültséget „le lehet verni” a cigányokon, ki lehet ereszteni a gőzt, és tulajdonképpen megérdemlik, mert hát sok gond van velük. – Ez egy irányított fo lyamat? – Nem, nincsenek összeesküvéselméleteim. Csak azt ne felejtse el senki, hogy más is sorra kerülhet, ha elszabadul az őrület. Tévednek, akik azt mondják, hogy a cigányokkal megússzuk az egészet, és utána megnyugszik a társadalom. Nem így van, a tö rténelem nem erre mutat példákat. Már nem merek párhuzamot vonni a 30as évekkel, mert félreértenek. De mégis megjegyzem, hogy amikor a 30as évek Németországát említettem, nem a náci hatalomátvétel utáni időszakra gondoltam, hanem a weimari Németországra. Amikor az akkori politikai elitet kérdezték a nácikról, nem kellemetlene nekik, hogy itt vannak ezek a primitív emberek, akik az utcán masíroznak, az volt a válasz: semmi gond, elintézik a „komcsikat” és aztán majd mi jövünk. Csak aztán ez nem sikerült, mert egy kicsit nagyra nőttek. Nem kellene idáig eljutnunk. Az emberek nem rosszak, nem alap- vető tulajdonságuk a gyilkos szenvedély – de a tömeg manipulálható. – Említette, hogy a cigányokat is felelőssé teszi. Miért? – Mert bár rendkívül nehéz helyz etben vannak, nem sikerült egy saját, ütőképes értelmiségi réteget kinevelni. Van abban igazság, hogy a cigányokat rászoktatták arra, hogy várják a csodát. Pedig soha nem volt még arra példa, hogy a társadalom a keblére ölelte volna őket. És ha ez meg is t örténne, akkor is felkészülten kell várni és élni kell a lehetőséggel. Beszélünk például az európai uniós támogatásokról; lehet, hogy még a cigányokra is fordítanak pénzt ebből. De milyen területen lehet ezt a pénzt hatékonyan felhasználni? A cigányok eset ében tűzzelvassal kihasználnám ezt a lehetőséget arra, hogy gyors ütemben kiépítsenek egy nagyon erős értelmiségi réteget. Én semmi mást nem csinálnék, semmi mást nem kérnék a kormánytól, mint 68 nagyon jó gimnáziumot kollégiummal, a legjobb tanárokkal. És akkor mindjárt mérhető időn belül változás történne ezen a téren. – Volt egy ügy, amiben legalábbis helyretett egy roma vezetőt. Kolompár Orbán mondta azt, hogy valamiféle önvédelmi mozgalmat kellene a romáknak indítani az őket érő atrocitások ellen. Ön szerint nem erre van igazán szükség.
