Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-16
12 – Értettem, hogy mit akar mondani, de valószínűleg rosszul fejezte ki magát; ő sem arra gondolt, hogy csapatokat kellene felállítani. De nyilvánvaló, hogy ez is be fog következni spontán módon, hogyha ilyen irányba mennek a dolgok. Erre is van példa Brazíliában, ahol a gazdagok bezárkóznak a lakóparkokba és fizetett zsoldosokkal mészároltatják le időnként a szegényeket. Ide csak nem kéne eljutni. Néha szükség van arra, hogy erősebb hasonlatokat használjunk, mert val aki legalább felhívja a figyelmet erre. Csak az a baj, hogy ezt többnyire én teszem meg, pedig nemcsak az én feladatom. Nagyon boldog lennék, ha ülhetnék a szobámban, intézném az ügyeket, kivizsgálnánk, megírnánk a jelentéseket. Kollégáimmal együtt nem ére zzük azt, hogy valami túlzó dolgokat mondanánk. A társadalomban baj van. Függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali kormány van. Akárki is lesz hatalmon a következő években, valakinek tenni kell annak érdekében, hogy az emberek ne érezzék ennyire elesett nek, kitaszítottnak magukat. – Ha azt mondanák, hogy holnaptól ön az a valaki, akinek meg kellene oldania a romák helyzetét, mi lenne az első lépése? – Az említett 68 gimnázium létrehozása. Tehát elsőként az oktatás. Úgy látszik, hogy a mai integrált n evelés nagyon nyögvenyelősen alakul. Ezt is erőltetném természetesen, de a nemzetiségi képzést mindenképp megcsinálnám. Persze rengeteg ellenzője lenne, még a romák között is. A roma politikusok azt mondanák, hogy ez szegregáció. De ez most egy különleges helyzet; azon már túlvagyunk, hogy sokat gondolkodjunk. A másik lépésem a felnőttek esetében a munkaerőpiacra való beléptetés lehetősége lenne, bármi áron. Ez nem azt jelenti, hogy az államnak kell munkahelyeket teremteni, mert nem ez a feladata. Olyan gaz dasági környezetet kellene kialakítani, ami lehetővé teszi azt, hogy dolgozzanak. A romák többségében ma is dolgoznak – bárki bármit is mond, hiszen egyébként éhséglázadások lennének vagy éhen halnának – , csak feketén. És azért dolgoznak feketén, mert úgy látszik, erre van igény. Emellett átalakítanám a mai szociális segélyezési rendszert; én sem gondolom, hogy a munkahelyteremtés és a munkaerő piacra való visszajutásának szempontjából ez jó lenne. Csak nem alkotmányellenesen tenném. A nagy baj, hogy mindig közmunkában gondolkodnak. Ha közmunkára még több pénzt adunk, ez jó időlegesen, de hosszú távon, a következő generációknak? Inkább a gazdaságot kellene a 21. századhoz igazítani. Tudja valaki Magyarországon, hogy Indiában, ebben a szegény országban készí tik el mondjuk egymillió amerikai adóbevallását? Lehetne nálunk is lehetőségeket találni, csak rá kellene állítani az oktatást arra, hogy néhány éven belül alkalmassá váljunk. Amikor a multinacionális cégek ide hozzák a gyártást, nem találnak képzett munka erőt. Mert lehet, hogy képezünk ezer nem tudom micsodát, de éppen olyanok nincsenek, akik a korszerű iparba meg technológiába be tudnának lépni. Mindjárt nem lenne ekkora munkanélküliség. És ez még nem is munkahelyteremtést jelent, egyszerűen csak a gazda sági, oktatási környezet kihívásokhoz való igazítását. – Mit gondol a romák egységes fellépéséről? Nem kellene egységes cigány szervezetet létrehozni? – De, nagyon kellene, csak az a baj, hogy nincs meg a háttere. Az USAban az 5060as években, amikor volt egy fekete fellépés, annak már megvoltak az évtizedes előzményei. Nem látok még ilyen hátteret, megmondom őszintén. A rendszerváltozás óta viszonylag stabilnak tűnik a roma politikai elit, nem nagyon van benne fluktuáció. Nem bántani akarom őket, de e nnyit sikerült elérniük. Ez sem rossz a semmihez képest, de kevésnek tűnik, főleg egy ilyen szorongatott helyzetben. De amúgy is nehezebb az ügy. Ha létre is jönne egy egységes roma szervezet, nem az önként vállalt politikai felismerés, hanem valamiféle fé lelem szervezné össze az embereket. És persze kellenének olyan karizmatikus vezetők, akik nemcsak okosak és jól gondolkoznak, hanem hatást is tudnak gyakorolni a roma tömegekre. Amúgy rendkívül komoly megosztottságot jelent, hogy a romák között eltérő fejl ettségű csoportok vannak. Akik integrálódtak a társadalomba, annyiban romák csak, hogy annak tartják őket, és egyre kevésbé vállalnak közösséget a fenyegetettség miatt azokkal, akik viszont nagyon elesettek. – Ha saját közösségükkel nem szolidárisak, mit várjanak a többségi társadalomtól? – Miért, a magyar gazdasági elit annyira szolidáris a magyar szegényekkel? Vagy a magyar politikai elit annyira egységes az ország érdekében? Ez csak a lenyomata annak, ami az országban zajlik, semmi más. Piciben megjel ent a magyar társadalomban a szolidaritás a szegényekkel, vannak nagyvállalkozók, akik ezt elkezdték alapítványokkal. Ez nagyon piciben megvan a romák között is. De a társadalom egyik részében sem ol yan átütő, hogy komoly hatást tudna gyakorolni.
